Bemutatjuk az új, Simion féle Odorheiu Secuiesc-et

Mikor az első forduló kiértékelésekor felmerült az, hogy George Simion megnyerheti a választásokat, pozitivitásról híres szerkesztőségünkben Huni kollégánk egy mondatban felvázolta, miért lehet okunk az örömre: ezentúl nem kell lefordítanunk a román híreket magyarra. Értsd: előbb-utóbb románul kell majd, hogy írjunk.

Ez egy elég fiktív forgatókönyv, és lehet, hogy soha nem fog bekövetkezni, de hogy az országban (és a világon) a hatalmat egy időre előbb-utóbb átveszik a szélsőségesek, a nacionalisták, az eléggé esélyes. És hogy a román nackóknak lesznek meglepetéseik számunkra, magyarok számára, az szinte biztos. Időnként egy picit belerakják majd a hátunkba a kést, és párat forgatnak is rajta. Nem fognak megölni, csak szórakozni fognak velünk.

Olyan apró marhaságokra kell itt gondolni, aminek úgy alapjában véve semmi globális tétje nincs, de arra jók, hogy meglőjék az életkedvünket, és éreztessék, hogy másodrangú állampolgárok vagyunk. Ilyenekre például, hogy jövőtől a biológiát is románul kell tanulniuk a magyar diákoknak. Vagy hogy megakasztják egy magyar iskola, egy magyar egyetemi kar létrehozását. Vagy minden településjelző tábla magyar felirata piros-sárga-kék betűkkel kell, hogy legyen felírva. Vagy hogy minden magyar keresztrejtvényben kell, hogy szerepeljen minimum három román szó. Vagy hogy minden ötödik magyar gyermeknek kötelező módon Simion kell, hogy legyen a keresztneve. Bármi, ami betesz egy kicsit nekünk.

Nem akarok senkit feleslegesen ijesztgetni, vagy ijesztgetéssel szavazásra bírni.

Nem akarom sem azt mondani, hogy el kell menni szavazni, sem azt, hogy kire kell szavazni. Felháborítónak tartom, hogy valaki meg akarja mondani nekem, hogy kire szavazzak, főleg úgy, hogy 35 éve mindig megmondta, hogy kire kell szavaznunk, és hozzájárult ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljön az ország és a közélet. És most is nyomja a lelki zsarolást ezerrel. Ez ömlik már másfél hete mindenünnen, és undorodom tőle. Ne zsaroljanak! Jöjjenek érvekkel, tájékoztassanak, de ne zsaroljanak, és ne erőszakoljanak meg szabad akaratom gyakorlásában!

Részemről az szavaz, aki akar, s arra, akire akar. Szabad világ van.

Én ebben az anyagban csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi volt 35+ évvel ezelőtt. És arra is, hogy a történelem ismétli önmagát.

Azoknak, akik fiatalok, vagy akár idősebbek, de elfeledték már, hogy milyen volt a szép jó diktatúrában, és nosztalgikusan gondolnak az aranykorszakra, az orosz típusú diktatúrára, eszükbe szeretném juttatni, hogy voltak itt még vicces időszakok. Főleg magyar szempontból. Amikor minden magyar gyereknek a neve román megfelelőjét írták be a születési igazolványba. Vagy amikor a településneveket románul kellett használni.

És úgy általában, amikor a hazugság olyan szintre volt emelve hivatalosan, hogy egy virtuális valóság volt. Amiben mi éltünk.

Mostani szemmel nézve ez az izoláltságból fakadó virtuális valóság röhejes volt. És mégis benne kellett élni, komolyan kellett venni, és kellett játszani a szerepedet. Hogy te elhiszed, hogy nálunk egyenlőség van, hogy kommunizmus van, és hogy te nem látod, hogy egyesek egy pár fokkal egyenlőbbek a többieknél. És elhiszed, hogy téged azért nem engednek ki az országból, mert meg akarnak védeni a kinti rossztól, és nem látod, hogy kint sokkal jobb. Mert ha nem tetted a vakot, és megszólaltál, akkor kicsináltak, elvittek munkatáborba, vagy akár meg is öltek.

Hogy ez a világ van visszaköszönőben, az onnan látszik, hogy egy pár éve ismét elkezdődött ez a játék. Eleinte főleg Magyarországon és Erdélyben. De most már egész Romániában elég erősen dolgoznak rajta. Egyesek, a nép nagy fiai, kultuszt építenek maguk köré, megmentőként pózolnak, építik azt a párhuzamos, képzelt valóságot, amibe az embereknek bele kell élniük magukat. És aki rá mer mutatni arra, hogy ez mennyire hamis, és hogy ők valójában csak a saját vagyonukat és hatalmukat építik, azokat megpróbálják lejáratni, ellehetetleníteni, fenyegetni, megfélemlíteni őket vagy a családtagjaikat, agyonperelni, bármiképpen kicsinálni.

Ebben a folyamatban a két ország patrióta pártjainak, de az erdélyi magyarság frontembereinek, a Fidesz erdélyi partnereinek, és az RMDSZ-nek is nagy szerepe volt és van. Hogy van az, hogy két, egymással szomszédos és konfliktusban lévő nép két nacionalista vezetője szereti egymást és támogatja egymást, miközben a népeik fasírtban vannak? Hát úgy, hogy van egy fölöttük lévő hatalom, amelyet mindketten szolgálnak. És amelynek jelenlétében a kiskutyák nem egymással marakodnak, hanem a gazdájuknak engedelmeskednek.

Az orosz befolyás visszatér vidékünkre, csendesen, sunyin, alattomosan, ahogy száz évvel ezelőtt is ártatlan vagy épp emberséges ideológiákra hivatkozva elárasztotta vidékünket, majd megmérgezte azt jópár évtizedre.

Elhitették azt, hogy a nép érdekében van minden, hogy a népnek jó lesz, hogy a nép felemelkedik, de közben kamu volt minden, az a rendszer sem a népről szólt, a nép akkor is éhezett, szenvedett, csak azért, hogy néhányaknak szép legyen az élete, és kiélhessék beteges hatalomvágyukat. A mostani rendszer sem a népről vagy a nemzetről szól, habár folyton erre hivatkoznak.

Most is a nép fog szívni.

Látom az RMDSZ-en, hogy fél. Bizonyára meg van az oka rá, de én azért nem aggódok annyira, hogy az RMDSZ-nek vagy az erdélyi magyar góréknak rossz lesz Simion esetleges elnöksége és az AUR esetleges későbbi uralkodása alatt. A magyarok között is bőven akadnak olyanok, akik bármilyen rendszerhez tudnak alkalmazkodni, és bárkihez képesek odadörgölőzni.

Vannak azok, akik Ceauşescu alatt is jól éltek, azt a rendszert is jól kiszolgálták, utána is jól éltek és hatalmon voltak, amennyit csak lehetett, és az eljövendő diktatúrában is felemelkednek a víz színére, és tündökölnek, mint flakonok a gyűjtőtóban.

Csak mi, a kis emberek szívtunk eddig is, és fogunk ezután is szívni, a hatalmon lévők akkor is egymásra fognak lelni, és ki fogják szolgálni egymást.

Lásd Orbán ♥ Simion.

Most is lesznek, akik kéz kezet mos és pénz kezet mos alapon bármire képesek lesznek, akár nemzetárulásra is.

Ebben az anyagban eredetileg azt szerettem volna megmutatni, Huni felvetéséből kiindulva hogy milyen volt az az időszak, amikor nem lehetett magyarul leírni a településneveket. Aztán úgy döntöttem, hogy ennél picit tágabb képet adok, és régi újságcikkeken keresztül azt is megmutatom, hogy az elmúlt diktatúrában hogyan ötvöződött ez a fajta piszkálódós nacionalizmus az egész nagy hazugság és propagandaáradattal, amiben élni és kussolni kellett.

Végül pedig, mikor Orbán Viktor comingout-olt, hogy ő együtt akar dolgozni Simionnal, akkor kerestem olyan példákat is a múltból, amikor az orosz befolyás alatt lévő magyar és román hatalom közösen szívatta az erdélyi magyar kisebbséget. Mikor magyarországi kiadványokban is román helységnevekkel hivatkoztak a magyar többségű településekre.

Sokan nem emlékeznek már arra, hogy milyen volt orosz típusú diktatúra alatt élni. Másoknak megszépültek az emlékei, és most úgy érzik, milyen jó, hogy ismét visszatérnek azok az idők.

Én most megpróbáltam feleleveníteni a múltat, három napig a könyvtárban bújtam a régi idők emlékeit (ezúton is köszönöm szépen a könyvtárnak, hogy létezik, és a könyvtárosoknak a kedvességet, a segítséget és a türelmet). És hirtelen nem érzem úgy, hogy hű de jó lett volna az a szocializmus. Persze, voltak jó tulajdonságai is, mint mindennek, de abban a folyamatos hazugságáradatban és félelemben élni nem tett jót szerintem senkinek. Sem a hatalomnak, sem az átlagembereknek.

Ezt a hangulatot érzem most visszaköszönni világunkba. A hatalmas hazugságáradatot, amit addig sulykolnak beléd, amíg már ők is elhiszik a saját hazugságukat. Az információk hitelességével kapcsolatos folyamatos bizonytalanságot, hogy már azt sem tudod elhinni, amit édesanyád mond, mert folyton meg kell kérdezned magadtól, hogy az vajon a saját bizonyossága, vagy a propaganda töltötte bele?

A valóságból kiszakadt, propagandával agymosott nép lincselős hangulatát, azt az érzést, hogy nem tudod, hogy kivel beszélhetsz őszintén, és ki az ő beépített emberük. Ezeket érzem, és ezek mind-mind a félresikerült, diktatúrába torkollt szocializmus hangulatát hozzák.

Cikkemben, hogy a dolog izgalmasabb és élvezhetőbb legyen, megmutatom azt is, hogy manapság, egy esetleges Simion-AUR regnálás alatt hogyan nézhetne ki a múlt ismétlése vidékünkön. Egy-egy témánál megkértem a ChatGPT-t, hogy írjon meg egy hírt olyanformán, mintha Simion lenne az elnök. Nem kellett elmagyaráznom neki, hogy Simion és csapata milyen értékeket képvisel, és milyen stílusban kommunikál. Tudta magától.

Az anyag ezen része tiszta fikció, és habár foltokban elég sok igazságot tartalmazhat, humorosan kell venni. Ugyanakkor az sem árt, ha nagyon komolyan vesszük. Mert viccnek azért durva lenne.

Na de térjünk a lényegre, lássuk a példákat.

01 / Örökös újraválasztás és ötéves terv

Bemelegítésként bemutatom a hangulatot. Szocializmusnak álcázott diktatúra. A hőn szeretett és mélyen tisztelt vezető nem akarja elengedni a gyeplőt. Már öreg, már nem is bírja, már a szeme sem áll jól, az unokák mellett lenne a helye, vagy már ott sem, de sajnos az ország nem tud meglenni nélküle, és abszolút többséggel folyton visszaválasztják. Őt akarja a nép, mert bölcs, és forradalmi útmutatásai biztosan vezetik át a népet a gonosz kapitalizmus háborgó tengerén, megvilágítván a tőke világának igazi arculatát.

Habár a nép ezt másképp érzi, mégis kiközlik velük, hogy hatalmas a fejlődés, minden pompásan megy, minden tervet százhúsz százalékosan teljesítettek, de még jobban kellene teljesíteni.

Mint most Simion és Orbán esetében is, a nyugat mélyen gonosz. És rossz ott élni. Természetesen senki nem is akar ott élni. Ott mélyszegénység van, és éhínség.

Nem úgy, mint nálunk, modern életkörülmények között, tökéletes ellátással. Az újság többször is ír arról, hogy a piacon zöldséget és gyümölcsöt árultak, akkora hír ez. Fotót is közölnek, amin látszik, hogy több száz ember tolong, hogy valamit kapjon.

A Nyugat mélyen romlott. Amerikában kábítószerfogyasztás és bűnözés van, Franciaországban diszkriminálják a nőket, akik feleslegesnek érzik magukat, mert nem találnak munkát. Nálunk drogok nincsenek, és a dolgozó nőket megbecsülik. Sőt, mindenkit köteleznek dolgozni.

A romlott Nyugaton pénzért van az egészségügyi ellátás (boríték nélkül adják oda az orvosnak a pénzt, és nem dugiban) és várni kell a műtétre.

Mindenért a pénz a hibás. Ami nekünk nincs. És egyébként is felesleges lenne, mert nem lehetne vásárolni vele semmit (hivatalosan), üresek a boltok. De erről nem szabad beszélni.

Vezérünk, mint minden diktátor, bocsánat, visszaszívom: mint a nép legszeretettebb fia, nyilván a békéért harcol. Ismerős?

Természetesen, mindenben igaza van a bölcs vezérnek, még mostani aggyal nézve is. Csak az nem érthető, hogy ez a hatalmas bölcsesség miért nem látszik meg az életszínvonalunkban. Miért csak egyeseknek, a rendszer kiszolgálóinak életszínvonalán látszik meg. És miért van az, hogy jól képzett értelmiségi embereink belevetik magukat a Dunába vagy a zöldhatáron át a romlott Nyugatra szöknek, életüket kockáztatva, mikor itthon van a fejlődés, a jólét és a bölcsesség? Miért próbál mindenki a romlott Nyugatra emigrálni? És miért van az, hogy lelövik azt, aki szökni próbál a jólétből? De erről nem beszélünk, és főleg nem érthetően.

Az aranykorszakban vagyunk, amikor minden tökéletes, de egy kis baj azért van a rendszerben. Vannak, akik a közvagyont megkárosítják. És ezek meglepő módon nem a vadászvillákat felhalmozó, vastagon aranyozott palotákban élő elöljárók, hanem a nyamvadt kisember, aki 31 kiló húst próbál kimenteni a rendszerből a krónikus élelmiszerhiány enyhítésére.

De a tisztánlátásuk az nem semmi, már akkor, bő harmincöt évvel ezelőtt előre látták Magyarország sorsát. Nagy kár, hogy Románia jobbratolódásának veszélyét nem látták meg.

Remélem, ennyiből sikerült ráérezni a diktatúra hangulatára, és rátérhetünk pár udvarhelyi, bocsánat, Odorheiu Secuiesc-i részletre, megnézve, hogyan nézett ki az ezzel kapcsolatos újságcikk a régi rendszerben, és hogyan nézne ki most, egy esetleges Simion-diktatúra esetén.

02 / Bútorgyár

Íme egy Odorheiu Secuiesc-i hír 1989-ből.

Megjegyzem, hogy minden cikk elején, közepén vagy végén szerepelnie kellett Nicolae Ceauşescu nevének valamilyen gyönyörű jelzős szerkezetben. És ha Elena nevét is be lehetett írni, akkor az bónusznak számított.

Megkértem a ChatGPT-t, hogy írjon egy ehhez hasonló cikket a bútorgyár jelenlegi sikertörténetéről, csak Simion nemzeti propagandisztikus stílusában. Nem kellett leírnom neki Simion stílusát, nagyon jól ismerte már. Adtam neki egy pr-cikket és pár kiegészítő információt kiindulópontnak.

És az Előre bútorgyáras cikkét is csatoltam fotóként.

Ez lett a végeredmény:

GEORGE SIMION ELNÖK FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN

Folyamatosan halad a nemzeti tőke diadalútja Odorheiu Secuiesc-en

A nemzeti felemelkedés új pillére: Odorheiu Secuiesc méltó jövőt épít

A román nemzet szíve újra dobban a Kárpátok bércei alatt! Odorheiu Secuiesc városa, a hagyomány és a hűség földje, ma új reménnyel és határozott léptekkel halad a nemzeti önrendelkezés és gazdasági szuverenitás útján. Egy több mint 40 millió eurós beruházás vette kezdetét – nem akármilyen vállalkozás, hanem a román emberek hitéből és erejéből született nemzeti vízió!

Ez az új kereskedelmi központ – a Riverside Retail Park – nem csupán építmény, hanem jelkép. A nemzet hű fiainak összefogásából, a becsületes munka és az Isten, Haza, Család szellemiségében születik meg. A beruházás helyszíne sem véletlen: az egykori Odorheiu Secuiesc-i bútorgyár területe, mely hajdanán is a munka dicsőségét hirdette, most új értelmet nyer a nemzeti tőke és alkotóerő jegyében.

És nem akárkinek a közreműködésével: e nagyszabású létesítményt hőn szeretett és mélyen tisztelt szenátorunk, Antal Lóránt üzlettársa építteti, aki nemcsak Székelyföld, de az egész román nemzet felemelkedésén munkálkodik.

A város polgármestere – a közösség szolgálatában álló elkötelezett vezető – felelősségteljesen és hatékonyan közbenjárt az építési engedélyek zökkenőmentes megszerzéséért, biztosítva ezzel, hogy a nemzeti célkitűzések megvalósítása ne szenvedjen akadályt.

George Simion, az AUR elnöke, a románság lelkiismerete és megalkuvást nem tűrő harcosa, ismét bizonyította: nem kell idegen érdek, nem kell globalista gyarmatosítás – nekünk van saját utunk, saját erőnk, saját földünk!

Az AUR – a nép pártja – e beruházást is a román emberek javára, a helyi közösség megerősítésére és a nemzeti önrendelkezés szolgálatába állítja. Nem multiknak, hanem román vállalkozóknak, nem idegen kéznek, hanem nemzeti tőkének nyit kaput.

Ez nem csupán egy üzleti projekt. Ez a román jövő.

Eddig tartott a ChatGPT által írt cikk. A mesterséges intelligencia felajánlotta azt is, hogy újságcikké tördelné nekem az általa írt cikket.

Megkértem, tegye meg.

Hát, nehezen boldogult a feladattal, kicsit olyan borbolycsabásra sikerült. De az is lehet, hogy a ChatGPT csak azt akarta ábrázolni, hogy Simionnak nem jó a magyar helyesírása, habár most már megtanult egy picit magyarul, hogy üzenni tudjon magyar választóinak.

03 / Matricagyár

Az Odorheiu Secuiesc-i Vegyipari Matrica- és Pótalkatrészgyár a legfontosabb Odorhei-i újságtéma volt, több magasztaló cikket is találtam róla:

A munka hőseit bemutató írásokban Fábián István, Péter Péter, Antal István, Grünstein Tibor és Nicolae Ceauşescu elvtársak nevei szerepelnek. Grünsteintól idézek:

„Először is a minőség-ellenőrzés fogalmának a köre, megfelelően Nicolae Ceauşescu elvtárs erre vonatkozó értékes útmutatásainak, kiszélesedett, a minőség kérdése vállalatunk munkaközösségének közös ügyévé vált.”

Hát, én úgy hallottam a volt dolgozóktól, hogy a munkaközösség másik legfontosabb közös ügye a gyárban való maszekolás és különféle termékek gyárból való kihozása volt, és hogy ez minden gyárra érvényes volt abban az időben. Hogy Grünstein mit is nyilatkozott valójában, és megemlítette-e egyáltalán a nép legnagyobb fiát eredeti nyilatkozatában, azt nem tudhatjuk, de védelmére legyen mondva, abban az időben minden nyilatkozat hasonló stílusban jelent meg az újságban, és senkinek nem volt ajánlott hangosan tiltakozni, hogy „helló, én nem is említettem meg Csócseckut a nyilatkozatomban”. Csak ha nem akart munkatáborba menni a Csatornához.

Míg egykoron a város büszkesége a Matrica volt, most a Matplast- Grün's Trans csoport az. Politikusaink büszkék az udvarhelyi termelésre, és propagandaanyagokban előszeretettel szerepeltetik.

Megkértem a ChatGPT-t írjon erről is egy George Simion-féle nemzeti propagandista cikket. Íme:

GEORGE SIMION ELNÖK GAZDASÁGPOLITIKAI ESZMÉI SZELLEMÉBEN

A nemzeti szorgalom új formát ölt: a Matplast diadalútja Odorheiu Secuiesc-en

A nemzet szolgálatában álló családok, a hazaszeretetből táplálkozó vállalkozói szellem és a román föld iránti elköteleződés testesül meg Odorheiu Secuiesc egyik legmegbízhatóbb vállalatában, a Matplast üzemegységében. Ez nem pusztán egy cég, hanem élő tanúsága annak, hogy a román nemzet – ha összefog – képes megújulni, építeni, termelni és gyarapodni.

A vállalat társtulajdonosai a nemzeti közélet méltó örökösei: az egykori Odorheiu Secuiesc-i RMDSZ-elnök Grünstein Szabolcs, valamint Antal István egykori mérnök, későbbi parlamenti képviselő szenátorgyermeke, Antal Lóránt, és az egykori mérnök, későbbi városi tanácsosunk Péter Péter menye, egykori városi tanácsosunk Péter Balázs párja, nagyreményű polgármesterünk leánytestvére, Szakács-Paál Ágnes.

A Matplast nem csupán termel – hanem jövőt formál! Ez a vállalkozás a nemzeti gazdasági szuverenitás egyik csendes, de annál szilárdabb bástyája. A román emberek kezéből, helyi tudással és elkötelezettséggel épülnek itt azok a termékek, amelyek a Nyugatot is meggyőzik: nem kell idegen multinacionális befolyás, ha van román szív, ész és akarat!

A Matplast: román kéz, román föld, román jövő.

04 / Fényes Simion-i jövőkép Odorheiu Secuiesc rajonból, Harghita megyéből, Borbolyisztán Autonóm Tartományból

A jövő nemzedéke tiszteleg a haza békés építője előtt!

A gyermekek és fiatalok párt és nép iránti odaadásának és hálájának impozáns megnyilatkoztatásaként ifjaink ünnepélyesen köszöntötték Seiche Băi központjában Borbolyisztán békepárti kormányzóját, Kelemen Hunor elvtársat. Az esemény méltó bizonyítéka annak, hogy a hazaszeretet már a bölcsőtől kezdve élő valóság, és hogy a jövő nemzedékei készen állnak továbbvinni a nemzeti egység és feltétel nélküli hűség eszméjét.

A hőn szeretett kormányzó meghatódva fogadta az ifjak szeretetét – ez a román nemzeti összefogás gyermeki tisztaságú diadala!

A román néplélek kürtje zengte be Cristuru Secuiesc egét!

A „Megéneklünk Románia!” program keretében megrendezett fúvósversenyen a nép szeretett fia, Borbolyisztán névadója, Borboly Csaba volt a szervező, ő volt a pénzügyi támogató, ő volt a zsűri elnöke, és ő nyerte el az első díjat is.

Az elismerést ünnepélyes keretek között önmaga adta át önmagának, így téve bizonyságot arról, hogy a nemzeti öntudat és önjutalmazás kéz a kézben jár. A történelmi esemény tiszteletére Cristuru Secuiesc lakói kezdeményezték egy emlékmű, de legalább egy emléktábla állítását.

A rendezvény George Simion elnök elvtárs imperializmusellenes útmutatásainak szellemében zajlott – ez a román igazság győzelme!

A román szellem diadalt arat a számok csataterén!

A Târnoviţa-i újságírók lelkes örömmel és mély tisztelettel üdvözlik a román nemzetgazdaság újabb fényes vívmányát: a Brădeşti-i szövetkezet dobogós helyezést ért el a „Ki tud nagyobb számot mondani” nevű országos versenyen, amely korábban a „Ki tud nagyobbat hazudni” címet viselte, ám a szellemi felelősség új korszakát élve most már méltóbban tükrözi a nemzeti küldetést.

A győzelem nem csupán intellektuális, hanem ideológiai természetű is: George Simion elnök elvtárs példaértékű útmutatásai és szilárd irányelvei fénye világította meg a Brădeşti-i szövetkezeti tagok gondolatait, akik hűségesen és odaadóan képviselték a nemzeti túlzás jogát és kötelességét.
Ez nem csupán győzelem – ez a számok hazafias felmagasztosítása!

A jövő a miénk – és az igazság, ha kell, három nullával is megtoldható!

Borsec: nem medvét láttak, hanem a román jövőt!

A Borsec-i fürdőkomplexum ünnepélyes megnyitóján néhány zavart turista egy fecskés medvét vélt látni, ami kisebb riadalmat okozott a helyszínen.