Belgrád: ez már Európa?

Belgrád nem az a város, amelyre gyakran gondolunk, de valamire mindenki asszociál róla. Ha egyébre nem, akkor a nándorfehérvári diadalra, vagy a jugoszláv háborúkra. 

De ennél jóval több Belgrád, a város, ahol nemcsak a múlt és a jelen találkozik, de a szemünknek ismerős Közép-Európa is a jóval egzotikusabb török maradványokkal, a latin betűk a cirillel, a nyugati befolyás a keletivel, de a távol-keletivel is. Tanulságokkal is szolgál a szomszédos ország politikai élete.

Május végén nyílt alkalmam ellátogatni ide, a Display Europe által szervezett Europe’s Blind Spot: Disinformation, Power & Public Trust in the Western Balkans (Európa vakfoltja: dezinformáció, hatalom és közbizalom a Nyugat-Balkánon) workshopjára. 

A késői járat miatt lemaradtam az egyik legjobb programpontról, amikor május 18-án este, történész vezetésével a 2024 november óta zajló belgrádi tüntetések főbb pontjait látogatták meg a kollégák. Az olvasók emlékezhetnek ugyanis, hogy Szerbia-szerte hatalmas tüntetések zajlottak ősztől, még hangágyút is bevetettek a tüntetők ellen. 

Ezt ugyan tagadta később a kormány, de a megrázóan hatékony oszlatást elég nehéz másképp magyarázni. 

Új Selyemút

A tüntetési hullám pedig onnan indult, hogy november elsején leszakadt az újvidéki pályaudvar frissen felújított előtetője, 15 ember vesztette azonnal életét. 

Az épületet  a hatvanas években emelték, 2021-ben kezdték a renoválását és 2024-ben fejezték be, méghozzá a kínai Új Selyemút, azaz hivatalos nevén az Egy Övezet, Egy Út program keretében. 

Szerbiát több nagyhatalom is igyekszik behálózni, ezek egyike Kína, amivel a kormány jó kapcsolatokat ápol. Több kínai nyelvű táblát is láttam a munkálatok mellett, bár sajnos nem kapcsoltam időben, hogy dokumentálni is kellene.

Így hát politikailag fontos projektről volt szó, ráadásul frissen átadott munkálat. Azonnal rivaldafénybe lökte a korrupciót és elszámoltathatóságot Szerbiában, és országszerte tüntetések törtek ki. 

Március tizenötödikén volt a legnagyobb tüntetés Belgrádban, egy Hargita megyényi tömeg, 325 ezer ember ment ki a BBC szerint (a kormány számai alacsonyabbak).  Az egyetemisták a mai napig tüntetnek, mégpedig úgy, hogy az egyetemeket folyamatosan megszállva tartják.

Tehát erről a túráról én ugyan lemaradtam, de nem unatkoztam, a reptéren frissítettem percenként az Állandó Választási Hatóság oldalát, hogy megtudjam, ki nyerte a román elnökválasztáson a második fordulót.

A belgrádi Nikola Tesla reptér a várostól nyugatra fekszik, Újbelgrádban, ami már a Szerémség része. Újbelgrád a második világháború után épült, így egyfelől a jugoszláv szocializmus elemeit viseli, másrészt mivel itt nem a régebbi, kisebb utcák a jellemzőek, illetve kevésbé dombos is, ezért a város üzleti központja – legalábbis amíg a Száva-parti még modernebb rész kiépül. 

Ahol minden Tesla, ott ingyenes a tömegközlekedés

Szerbiában és a környező kisebb országokban a Tesla nemcsak Elon Musk autóját jelenti, a reptértől a tévén át a légkondiig elég sok minden viseli büszkén a Tesla nevet.

A városban nincs ugyan metró, de cserébe a tömegközlekedés ingyenes – csak felül az ember, és megy dolgára, nem kell jeggyel, bérlettel kínlódnia. Nem lenne nehéz hozzászokni. Így tettem én is, az ár mellett a taxiknál álló mérhetetlen sor is elég erős motiváló erő volt. 

Az éjjeli buszozás alatt is látszott, hogy jól néz ki a város, sok a modern épület, a világmárkák, és főleg a Száva-partján épülő ultramodern rész. 

Belgrád biztonságos város, egyetlen hely kapcsán mondták, hogy ott azért ne nagyon hetvenkedjünk – ez a Ćaciland (magyarul kiejtve csácilend). Elmondom hamarosan, hogy ez mi, egyelőre nevezzük az ellentüntetés helyszínének, ellen-egyetemisták vezetésével.

Akik a trigonometria szakra járnak, azoknak kínai az ellen-egyetem

Másnap, történetmesélés podcast műfajban volt a téma, ennek kapcsán helyiek történetét is megismertük. Például egy kiváló projekt keretében névtelen emberek történetét mesélik el, akik a város és a társadalom szövetébe vannak ágyazva, de általában láthatatlanok maradnak. Az egyik résztvevő, Milica Mihajlović, aki emberekkel helyi sztorikról készít podcastokat, beszélt arról is, hogy milyen volt bemenni a Ćacilandbe – amit továbbra sem ajánlatos akárkinek. De mi is ez? Mi is az az ellen-egyetemista? 

A tüntetések kitörése után, és főleg az egyetemek elfoglalását követően, megjelentek olyan kormánypárti emberek, akik, idősebb koruk ellenére, arra panaszkodtak, hogy ők tanulni szeretnének, de nem hagyják őket a rossz, tüntető egyetemisták. Apró szépséghiba, hogy nem feltétlenül tudtak helyesen, mondatokban beszélni, illetve a „Na, és milyen szakra jársz?” nem túl komplikált kérdésre néha olyan válaszok jöttek, mint a trigonometria. 

Ezek a szereplők hamarosan a parlament és a fontosabb kormányépületek közelében egy egész sátortábort vertek fel – meglepően új és drága sátrakkal, és nem feltétlen egyetemista büdzséjéhez illő márkákkal. 

Amikor egy szerb kormánypárti politikus ezekre a tanulni vágyókra utalt, az egyetemista „dzsáci” szó helyett a nemlétező csácit sikerült kipréselnie magából. Nemcsak mémmé vált ez a szó, de hamar ráragadt a hamis szó a hamis egyetemistákra is, így született meg ez a velejéig ironikus fogalom. 

És így született ez a hely is, amit ezek a kormánybarát nem-egyetemisták laknak be. Ide ment be Milica, ahol annyira nem tetszett a jelenlevőknek, hogy egyszerű kérdéseket tesz fel egy egyetemistának kinéző lány. Hamar kiszúrták és kipécézték, és nem sokkal utána provokátornak titulálták. A helyzet egyre feszültebbé vált, míg végül megúszta egy megalázó tapssal, amit az állítólagos provokátorságáért kapott.

A workshop tanulságos volt, a határokon átívelő együttműködések, a szerbiai média kihívásai mellett megtudtam, hogy Szlovákiában is hozzánk hasonló a „medveprobléma”, egyik szlovák kolléga pár hét múlva pont Romániába jött tanulmányozni a kérdést.

A bátrabbak a programok lejárta után azonnal a Ćaciland felé vették az irányt, a lengyel kolléga előtte azon morfondírozott, hogy talán, ha orosznak nézik, akkor szóba is állnak vele – ugyanis az orosz és kínai médiának jóval kevésbé van gondja az ellen-egyetemisták szóra bírásával, minthogy a kormány ezekkel az országokkal jó viszonyt ápol. 

De amint mondtam, Belgrádban sok hatás keveredik, arra nem számítottam, hogy az EU-zászló is kint van az utcán, mintha egy tagállamban járnánk.

A veszedelem helyszínén

Az óvároson át jutottunk el a Kalemegdan Parkig. A Kalemegdan a vár körüli park neve, a kale török erőd és a megdan szó összetevése. A megdan a szerb kiejtésbeli variációja a majdannak, ami a román nyelvből, illetve az utóbbi évtized eseményei miatt Ukrajna kapcsán lehet ismerős, nagyobb nyílt teret vagy városi teret jelent (bár jelenleg szerbül a trg szót használják a városi terekre, ugyanaz mint a román târg). Mindkét országba a törökök hozták el, és még ők is az arab és perzsa nyelvekből kölcsönözték.

Az erőd, amit a park körbevesz, nem akármilyen erőd: az az, amit magyarul Nándorfehérvár váraként emlegetünk. A Száva és a Duna találkozásánál épült, nagyon szép a kilátás, és itt működik a fegyvermúzeum is. Mivel hét évtizeddel a diadal után a törököknek sikerült elfoglalniuk a várat, a mai napig látható egy-egy törökös épület.

Majdnem Törökország

Az utca, ahol elszállásoltak, egy szép, macskaköves utca, egy ilyen kedves szökőkúttal (vagy köpőkút?). Ennek az alsó végében volt ez a szép, iszlám világot idéző épületke. Ha nem lenne árulkodó cirill felirat a képen, magam is elhinném, hogy Törökországban készült a fotó.

Utolsó nap, mivel a Tarom a járatomat egy teljes nappal eltolta, kiváló alkalmam nyílt egy városnéző túrán részt venni. Mihály szerb fejedelem szobra mellől indultunk, a Köztársaság térről (Trg Republike, hogy el ne feledjük a szerb tér szót). 

A fejedelem felszabadította az oszmánok alól Szerbiát, illetve a himlő ellen is elsőként oltottak be az országban, 1823-ban. Nem egy mellékes mozzanat, ugyanis három testvére is himlőben hunyt el. 

Maga a tér is élő emlékműve annak, hogy a várost, történelme során, vagy negyvenszer építették újra, a képeken látható a különböző korok és esztétikák keveredése.

Putyin-Trump szetted van már?

Az egyik legrégebbi szerb hotel, a Moszkva hotel felé menet árultak ilyen putyinos pólót, mellette trumpos bögrét. Egész jó szimbóluma a két vezető bimbódzó kapcsolatának. A NATO iránti ellenszenv összeköti őket a szerb néppel, bár a szerbeknek kicsit jobb okuk van haragudni a katonai szövetségre, mint az előző kettőnek – de erről kicsit később. 

A parlament és a régi parlamenti palota, ma városháza között láttunk sátrakat, a fehérek mögött kezdődik a Csácilend. A tér másik végében a tüntetések után hirtelen kitalálták, hogy legyen inkább mégis parkoló, s az építkezéssel próbálják akadályozni az odajutást. 

A túravezető mesélte, hogy amikor itt beszél, kormánypárti, nem feltétlenül művelt civilek bele-bele akarnak beszélni abba, hogy mit hogyan mond. 

Továbbmenve úgy vannak kitűzve az EU-s zászlók, mintha egy EU-tagállamban lennénk. Alekszandar Vucsity elnök szereti a hintapolitikát, Orbánnal ellentétben hintázik is ide-oda.

Ha imádod a templomokat

A Szent Márk-templomot, stílusa ellenére 1940-ben fejezték be, mint sok más jelentős épületet a központban. Az „első Jugoszlávia”, azaz a királyság idejében lett elég pénz, függetlenség, és relatív nyugalom – például a Nagy Háború, azaz az első világháború is le kellett záruljon – ahhoz, hogy nagyobb munkálatoknak nekifogjanak és sikeresen végigvigyenek. 

A Tašmajdan Park – megint a majdan szó, igen, de most a hangeltolódás nélkül – ad otthont a templomnak, nagyon kellemes környék. A Szent Márk ortodox templom (Szerbia fő vallása az ortodox) másolata a Gračanicai kolostor templomának, ami egy jóval kisebb épület, de jóval régebbi is, a tizennegyedik század elején épült. 

A Gračanicai kolostor, mint sok más fontos szerb kulturális örökség, a mai Koszovóban található. A szerb nemzeti kultúra számára a mai Koszovó fontos történelmi helyszín, ma 5-6 százalékos kisebbségben élnek szerbek ott. Kicsit mint számunkra Vajdaság, ahova relatív későn kerültek szerbek, az osztrákok a korábban magyarlakta, de a törökök dúlása nyomán elnéptelenedő vidékekre török uralom alatt élő szerbeket hoztak határvédelemre.

Bent, ortodox templomhoz képest, kissé steril az összkép, még ma sincs teljesen befejezve. A templom mögött is templom van, de ez nem véletlenül eltérő stílusú: az akkor frissen győztes szovjetek elől menekülő oroszok számára húzták fel, régi novgorodi stílusban.

Majdnem igaz történelmi állítások

Alig pár lépésre pedig egy romos épület fogadja a látogatót. 1999-ben érte rakétatalálat ezt az épületet, az akkori állami tévé- és rádió székházát. Az orosz templom is megsérült ekkor, a székházat pedig így hagyták, mintegy emlékműként. A bombázás miatti sérelem ma elevenen él, a síremlék is itt van, a Tasmajdan Parkban. 

A Köztársaság Térhez közel pedig felirat állítja, Az egyetlen népirtás a Balkánon a szerbek ellen zajlott felirat. Nem ez az egyetlen ilyen a városban.  Tekintve, hogy egyedül Srebrenicában 8.000 bosnyák fiút és férfit végeztek ki szerb nemzetiségű nacionalisták, nem biztos, hogy megállja a helyét, hogy a szerbek voltak a legelnyomottabbak. 

Ezen túl pedig 25-30 ezer bosnyákot és horvátot öltek meg, még legalább ennyi nő esett nemi erőszak áldozatává, és összesen egy millió embert űztek el otthonából, főleg etnikai alapon. 

Érezhető, hogy mindez még nem történelem, hanem egy élő múlt, hiszen egyrészt még nem telt el három évtized sem a háború óta, másrészt Milorad Dodik, a  boszniai Szerb Köztársaság – ez a mai Bosznia-Hercegovina része, és nem Szerbia – miniszterelnöke gyakran korbácsolja fel a nacionalista érzelmeket. A HVG írta meg, hogy a magyar kormány kissé túl szoros baráti kapcsolatokat ápol Dodikkal, és nem biztos, hogy a magyar nemzetnek szüksége van még egy véres konfliktusra a szomszédban.

Hinta játszótér nélkül

A szerbek történelmileg szoros barátságot ápolnak az oroszokkal, jelzi egy nagy Gazprom reklám. Közben mondjuk május végén megint panaszkodtak az oroszok, hogy a szerbek rengeteg fegyvert adnak el Ukrajnának. 

Végülis ez az igazi hintapolitika, meg amit Fico csinál, hogy ellenzi az oroszok elleni szankciókat, de támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását. Amit Orbán csinál, az rég nem hintapolitika, bár igaz, hogy 2024-ben Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is kimondta ezt, a maga módján.

Az utcatáblán is látszik, hogy a cirill és a latin betűk egyszerre dívnak. Meg az is, hogy a Nyugat-Balkánon a cirill betűk közé becsempészték a mi J betűnket is. Nem lehet hibáztatni őket, jó betű az. A környéken van a Tesla-múzeum is, de többek szerint is messze alulmarad, főleg az árához képest, az elvárttól.

Minden arany, ami fénylik

A távolban, a kis klasszicista épület ad otthont az ország első McDonalds-jának. Feljebb, a dombon pedig a Szent Száva-templom áll, az egyik legnagyobb ortodox templom a világon. Bent nem spóroltak az arannyal és a márvánnyal, van, mint nézelődni. Sok az orosz és a kínai turista is, mintegy a templom fontosságának és az országok kapcsolatának megtestesítéseként. Szent Száva egyszerre az önálló szerb ortodox egyház megalapítója, de a szerb államiság egyik fontos arca is, a nevéhez kötődik az első szerb alkotmány is.

De a város nemcsak ezekből áll, friss, mozgalmas hangulata is van. Ez keveredik a jugoszláv örökséggel is, a kis Zasztava 750 kocsi elég hipszterül néz ki. A Duna és a Száva összefolyásánál áll egy, a jugoszláv szocializmust idéző épület, ami egy Star Wars jelenet helyszíne is lehetne.

Kicsit odébb pedig ez a … csónakvalami. Biztosan jól lehet vele nézelődni.

A Száva mentén haladva pedig eljutunk a híres-hírhedt Belgrád a vízen negyedig. Utoljára a magyar sajtóban ez a negyed a rákosrendezői arab befektetési tervek kapcsán merült fel, mint a Budapestre tervezetthez hasonló, de már létező ingatlanfejlesztés. A Belgrád-torony a legjellegzetesebb épület, ez áll és virul, a negyed többi része lényegében építés alatt áll.

Visszafelé még a taxiból láttam a régebbi magas tornyot, a Nyugati kaput, vagy mai nevén Genex-tornyot is, sokáig ez volt Belgrád vizuálisan jellegzetes magas tornya. A Szerbia-palota is Újbelgrádban van, ez egy több minisztériumnak helyet adó, nem túl szép épület.

Ámbár jópofa neve volt a reptéren ennek a létesítménynek, de sajnos nem volt még nyitva. És ezzel el is repültem ebből a különleges városból, ahol a múlt és a jelen, az elfogadás és a népirtás, a Kelet és a Nyugat, a régi és az új úgy keveredik, ahogy kevés helyen.