Azt hitték, eljött a világ vége - újabb özönvíz után Udvarhelyszék

Felhőszakadás utáni özönvízszerű áradás pusztított tegnap este Udvarhelyszék több mint tíz településén.

Ócfalva, Felsőboldogfalva, Patakfalva, Árvátfalva, Lókod, Telekfalva, Homoródszentmáron, Homoródszentpál, Recsenyéd, Városfalva, Sándortelke. A természeti katasztrófának – legfrissebb információink és az eddigi kárfelmérések szerint – több mint 600 gazdaság és több száz hektárnyi mezőgazdasági terület esett áldozatul. A legkatasztrofálisabb a helyzet Felsőboldogfalva és Homoródszentmárton községekben és a hozzájuk tartozó falvakban.

Tegnap a késő délutáni órákban (5-6 óra között) keletkezett felhőszakadást követően a településekre a domboldalakról elemi erővel lezúduló, hatalmas mennyiségű vízáradat zúdult.  Erre tett rá egy lapáttal még az este tíz óra körül tetőző Nagy-Homoród, aminek vize hatalmas, emberemlékezet óta nem látott pusztítást vitt végbe. Ma délelőtti terepszemlénken már saját szemünkkel győződtünk meg arról: nagy és kíméletlen úr is lehet a víz.

A felsőboldogfalvi eltérőtől Árvátfalván át Homoródszentmárton irányába lehetett ugyan közlekedni, de az úttestre besodort hordalék, az itt-ott felbukkanó vízátfolyások, a letarolt patakpart, kertek, a házaik előtt lapáttal, kapával a tegnapi áradás nyomainak eltakarításán dolgozó emberek, Homoródszentpálon a felgyűrt és gubacsnyi kövekkel „díszített" aszfalt látványa már igazolta: nem volt túlzás az állítás, miszerint valóságos özönvíz pusztított a térségben.

„Földindulás volt itt" – mondta telefonos megkeresésünkre Sándor József, Felsőboldogfalva polgármestere, aki szerint az egy óra alatt a környező dombokról lezúduló víz a 2005-öshöz mérhető rombolást végzett. „Felsőboldogfalván 101, Ócfalván 31, Patakfalván 28, Telekfalván 23, Árvát- és Sándorfalván 1-1 háztartást tett tönkre az áradás" – sorolta a tragikus statisztikát az elöljáró.

„A villannyal szerencsére itt nincs baj, de minden egyébbel igen, ezt a kárt kézi erővel nem is lehet helyrehozni" - zárta a beszélgetést.

„Hatvan esztendős vagyok, de én ilyet még életemben nem láttam, pedig ide való vagyok. Valósággal hömpölygött a derékig érő víz" – mesélte Homoródszentmártonban Ilonka Margit, akivel a község központjának egyik zsákutcácskájában, a 88-as házszám alatt találkoztunk. Az asszony a mély és több helyen beszakadt martú patakmedret mutatja: „El sem lehet képzelni, hogy tudott pillanatok alatt hatalmasra nőni a víz" – mondta.

Margit, aki iszapos bakancsukat látva készségesen még egy, további terepszemlét megkönnyítő gumicsizmát is felajánlott, majd beinvitált az ősházba, ahol épp a pincébe befolyt vizet igyekeztek kiszivattyúzni a segítőkész szomszédok. „Még a Templom utcai pallót is elvitte" – kiáltotta utánunk búcsúzkodáskor.

Harangszó és a házak pincéjéből az iszapos, a nyári melegben bűzlő vizet szivattyúzó pumpák zúgása, letarolt kertek, a régi csűrre alig emlékeztető romhalmaz, a lerombolt portájukon még menthető javaikat a napra rakosgató emberek - ez a látvány fogadott Homoródszentpálon.

Csak a ház előtt álló villanyoszlopon a gólyafészek maradt sértetlenül Apostoli Erzsébet szülőházában. A nő negyven éve Galacon él, édesanyjának, testvérének jött haza az építkezésben segíteni. A csűrt és a benne levő építőanyagot a víz elvitte.

„Azt hittem, hogy itt van a világ vége, a végén már felhagytam a mentéssel és csak a Jóistenhez imádkoztam" – mesélte könnyeivel küszködve a még mindig a tegnap esti történések hatása alatt álló asszony. „A falunak ezen a részén volt a legnagyobb a víz" – magyarázta. „Én ilyen hangot, ekkora pokoli dübörgést életemben soha nem hallottam még...

Két perc alatt béjött a tenger a házba, a csűr ajtaját hátravetette, és ami benne volt, a szekeret, a gabonát, építőanyagot, mindent, de mindent elvitt. A tehenek a csordában voltak, a lovat és a borjút kimentettük még, de a tyúkok mind odavesztek. Villany sem volt, koromsötétben tapogatóztunk. Azzal volt szerencsénk, hogy a kert mellett folyó Nagy - Homoród csak később áradt meg, ha egyszerre jön a többivel, biztosan meghaltunk volna" – mesélte Erszébet.

Az utca másik oldalán, a 18-as házszám alatt, a nyolcvan esztendős Bató Zsuzsánna néni udvarán a lánya, Bak Katalin azt meséli, hogy legalább négy méter magasan hömpölygött a víz, aminek útjából utolsó percben menekültek a családi ház felső szintjére. Az alsó szinten, a valamikori varróműhelyben a mennyezetig ért a víz: odalett Zsuzsánna néni varrógépe és minden háztartási gép, egyéb, a pincelakásban tárolt holmi.

„Azt mondják meg, hogy mikor lesz villany, hogy haladni tudjunk?" – kérdezték a városfalviak, akiknek házait idén harmadik alkalommal árasztotta el a víz. A helyszínről felhívtuk az éppen Lókodban tartózkodó Ladányi László prefektust.

„Fél óra, legtöbb egy és lesz villany" - kaptuk háromnegyed 12-kor a megnyugtató választ.

„Valójában négyszer jött már reánk a víz, de abból az egyik csak kicsi volt" – magyarázta önkéntes kalauzunk, Csáka Dénes városfalvi tanácsos, aki szerint a tegnapi áradás 70-100 épületet érintett és 200 hektár körüli mezőgazdasági területet árasztott el, de a kárt felmérni egyelőre nem lehet.  A víz hatalmas erejének egyik néma tanúja, a Templom utca 132-es házszám, Szabó Béla portája előtt álló traktor. A tulajdonos mesélte, hogy a járművet, a malátával megrakott utánfutójával együtt, mint egy pillét kapta fel és több mint negyven métert sodorta a méteren felüli víz.

„Ez a nyár úgy látszik már csak ilyen. Egyik felén befejezzük, a másik felén kezdjük elölről" – mondta gondterhelt arccal az éppen a faluba érkező Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke. Sófalvi szerint a felhőszakadás utáni árvíz okozta károk óriásiak, egyelőre pontos, számszerű felmérést még lehetetlen készíteni.

„A településeken a katasztrófa-elhárítás az éjszaka folyamán már elkezdődött, a lakosok is részt vesznek a munkában és reméljük, hogy minél hamarabb helyreáll a rend... amíg egy újabb eső nem jön" – nézett az éppen derült égre, az újabb égi áldás elmaradásában bízva Sófalvi.

Megáradt és kilépett a medréből a 2005-ös árvíz „tettese" a Fehér -Nyikó is, Malomfalván 20, Farkaslakán negyven ház pincéjébe folyt be – mondta Albert Mátyás, farkaslaki polgármester.

„A katasztrófa-elhárítás  ne küldjön nekünk sms-t, se levelet, nincs egyáltalán amiért telefonálgassanak a tűzoltók sem akkor, mikor már a fejünk felett van a baj. A veszélyt mi is jól látjuk, érezzük is" – mondta felháborodottan Albert Mátyás polgármester, aki szerint a szóbeli segítség és a kiutalt pénzösszegek semmire nem elegendőek ahhoz, hogy az önkormányzatok valóban segíteni tudjanak a katasztrófák megelőzésében. Az elöljáró szerint megfelelő gépek kellenének, az azok működtetéséhez szükséges üzemanyag és emberek, akiket mozgósítani tudna a polgármesteri hivatal – ám sem az anyagi sem a humán erőforrás tekintetében nem dicsekedhet a hivatal.„Hiába vettünk saját tűzoltó autót, ha nincs sofőrünk" – mondta Albert, aki szerint baj esetén csak akkor lehetne számon kérni a polgármestereket, ha valóban minden segítséget megkapnának ahhoz, hogy a tragédiát meg is előzzék.

Teljes fotógaléria az árvízi károkról