Az erdélyi nők vállalkozóként kaphatják meg munkájuk valódi értékét

Nemrég fedeztem fel a körülbelül 8000 főt számláló Női Vállalkozók Erdélyben Facebook-csoportban egy képzés hirdetését. Virtuális asszisztenssé képeznek.

Mivel épp pályaváltásban/módosításban vagyok, és tanulni akarok, rákerestem, hogy mi is ez. Hát nem interneten adja be a szurit a virtuális asszisztens, tudtam meg némi keresgélés után, hanem egy vállalkozási formáról van szó. És hogy miért pont a nők az elsődleges, bár korántsem kizárólagos célcsoportja?

Mert a virtuális asszisztens pálya egy, társadalmi és munkaerőpiaci jelenségre egyszerre ad választ. 

A legtöbb fejlődő szervezet, legyen az vállalkozás vagy nonprofit jellegű, eljut arra a szintre, amelyen szüksége lenne munkaerőre bizonyos feladatok elvégzésére, de még nem tud egy teljes állású alkalmazottat kifizetni. Ugyanakkor a romániai munkaerőpiacon – részben a törvénykezés miatt – nagyon korlátozott a részmunkaidős, akár otthonról is végezhető állások száma, amelyekért ölni tudnának a – leginkább a családos – nők. 

Azokról nem is beszélve, akik például egészségügyi okokból vagy a lakhelyük adottságai miatt nem tudnak teljes, jelenléttel járó állást vállalni, de vannak olyan készségeik, képességeik és motivációjuk, amelyek találkozhatnának a munkaerőpiaci igényekkel. 

A szerepkonfliktusok azok a társadalmi igények,

amelyek létrehozták ezt a munkavállalási formát, válaszolja első kérdésemre Czirjék Kati, a Női Vállalkozók Erdélyben Egyesület alapítója, vállalkozó. 

– Én 12 éve dolgozom otthonról. És nem azért, mert ez volt a preferenciám, hanem azért, mert falun éltem, és volt három, hat éven aluli gyerekem. És el kellett volna kezdenem dolgozni a tanügyben – mert címzetes voltam 60 kilométerre attól a településtől, ahol éltem –, akkor ingáznom, dolgoznom kellett volna, és nevelnem a gyerekeimet. Ha pedig otthon maradok nevelni a gyerekeimet, nem lett volna miből. Tehát volt egy olyan szerepkonfliktus, amit nem tudtam feloldani. És megpróbáltam megoldani azzal, hogy kiveszem a képletből az ingázást és a munkába járás egyéb költségeit, mint a ruhatár, a városban megivott kávé, az útközben befalt kifli, ebéd stb., amelyeket nem veszünk észre. 

Ami nehézséget jelent, hogy az otthonról végzett alkalmazotti munkának ugyan a Covid után javult a kultúrája, de még mindig nem megfelelő. Ha otthonról dolgozol, folyton kompenzálnod kell, mert azt hiszik, hogy átvered a munkáltatót, és ebbe én majdnem beledöglöttem. 

Akkor elkezdtem vállalkozni. Előbb a nyelviskolával, aminek az volt a halála, hogy én nem szeretem a rutint. Majd rájöttem, hogy ha már úgyis vállalkozom, akkor azt kellene eladnom, amiben a leginkább jó vagyok. És rá kellett jönnöm, hogy egy specifikus szolgáltatói vállalkozási formát akarok felépíteni, de nincsenek meg az építőelemeim. 

Én a saját bőrömön kísérleteztem ki, hogy lehet ebből megélni, hogy kell a mixet összerakni, hogyan kell tálalni, hol tudom eladni stb. Egy ilyen virtuális asszisztencia képzésért ezelőtt 8–9 évvel, amikor a negyedik gyerekem után véget ért a gyesem, ölni tudtam volna! Nem old meg mindent, de teljes bizalommal ki merem jelenteni, hogy felgyorsítja és megnöveli az esélyedet arra, hogy megmaradj a piacon szolgáltatóként.

Milyen tudást lehet ilyen formában eladni?

A női vállalkozók esetében azért a kivitelező szolgáltató az egyik leggyakoribb vállalkozási forma, mert nem kell indulótőke, a saját tudásodat adod el, és nem kell nagy befektetés sem ahhoz, hogy a munkateredet kialakítsd.

A marketinget és az online kommunikációt tipikusan nagyon szépen ki lehet szervezni, ahogy a HR-feladatok többségét, az ügyfélmenedzsmentnek az online is végezhető részét, mint például a telefonálás, e-mailezés, árajánlatok kiküldése, de akár még a front desket is, ha meg van alapozva a kapcsolat. Az olyan pénzügyi munkákat, mint az előkönyvelés és a könyvelés is kevesen tudják cégen belül megengedni maguknak. 

De van például egy virtuális asszisztens, aki mentoringot vállal, és eseményeket szervez, mert nem biztos, hogy minden cégnek van egy profi munkatársa az éves eseménye megszervezésére. Van olyan, aki kimondottan arra specializálódott, hogy non-profit szervezeteknek végez adminisztrációs munkát. Vagy a szövegírás, a ghostwriting is lehet olyan feladat, amit virtuális asszisztens végez.

Ezekre a szolgáltatásokra Erdélyben is lenne a munkáltatók részéről igény? Vagy inkább a külföldi piacnak adják el a helyiek a tudásukat?

Nem fogok hazudni, nem olyan egyszerű az út Erdélyben, mint Nyugaton, ahol jobban bejáratott ez a munkavállalási forma. Itt a virtuális asszisztensnek valamennyire edukálnia kell a piacot, és ez nagyon költséges, energiaigényes dolog. De látunk virtuális asszisztenseket, akik ebből élnek akár a romániai, erdélyi piacon is, és úgy is, hogy kombinált módon, a kül- és belföldi piacokra dolgozva.

Tegyük fel, hogy valaki kényszerűen keres valamiféle megélhetési lehetőséget. Honnan tudja, hogy alkalmas lenne erre a munkára? 

Van a piacon eladható kompetenciája, tudása. Ennyi az egyetlen, amit kérdezünk a jelentkezést követő előbeszélgetésen. Azokon a területeken, ahol a legtöbb cégnek nincs szüksége teljes állásban dolgozó munkaerőre, ott nagyon komoly esély van rá, hogy valaki relatíve rövid idő alatt piacot tudjon építeni. Egy virtuális asszisztensnek nincs szüksége 15–20 kliensre! Ha csak saját magáról akar gondoskodni, és nem akar ebből skálázható nagy vállalkozást építeni, négy-öt ügyféllel nagyon-nagyon jól meg tud élni, ezért is egy fenntartható vállalkozási forma ez. 

Az említett előbeszélgetés azért fontos, hogy megmondjuk azoknak, akiknek nem érdemes elvégezniük ezt a képzést. Ez egy szolgáltatás, ára van, és nem akarjuk, hogy valaki úgy végezze el, hogy a végén jön rá, nem is erre volt szüksége. Az előválogatás kritériuma nem az, hogy képes leszel-e rá, hanem hogy a jelenlegi helyzetedben valóban erre van-e szükséged ahhoz, hogy szakmailag vagy a vállalkozásoddal haladj.

Tavaly egy nagyon pici babás édesanyának javasoltuk, hogy inkább következő évben próbálja meg, mert nagyon időigényes, önálló munkát is igénylő képzésről van szó. Már jelentkezett is. Olyanoknak sem ajánljuk, akiknek már jól menő, skálázási fázisban lévő vállalkozásuk van. Nagyon őszintén elmondjuk, ha valakinek személyes vagy üzleti szempontból nem erre van szüksége.

Mennyi idő alatt lehet virtuális asszisztensként elérni azt a szintet, hogy meg tudj élni a vállalkozásodból?

Ezt nem lehet megjósolni. Egy vállalkozás felépítése addig a szintig, hogy meg is élj belőle, átlagosan két év. Láttunk már olyat, aki nagyon kétségbe volt esve, és egy év alatt tető alá hozta. Volt, akin nem volt nyomás, és három év alatt sem hozta tető alá. Ez nagyon sokban függ attól, mennyire vagy szabad valójában, milyen a habitusod, mennyire vagy hajlandó kockáztatni és bevállalni az olyan helyzeteket, amelyekhez nem vagy hozzászokva.

Amikor azt a filozófiát hangoztatják, hogy „amit tanultál, nem vehetik el, és aki tanult, megél belőle”, nem nagyon mondják el a kisbetűs részt, hogy ezt meg kell tanulni eladni is! Ez igaz alkalmazotti és vállalkozói státuszban is. 

A tárgyalási és piacosítási folyamat rengeteg fejlődést igényel a részünkről, és a fejlődés ritkán kényelmes. Nem úgy van, hogy „jaj de jó, ez kellemes, most fejlődöm”, hanem minden növekedés erőfeszítéssel jár. Attól függ, mennyire vagy hajlandó ezt az erőfeszítést beletenni. Látunk olyan virtuális asszisztenst, aki tavaly velünk végezte a tavasszal befejeződött inkubációt, és most már ebből él meg. És látunk olyat, aki részmunkaidős projektként csinálja, meg olyat is, aki fogta a képzésünkön szerzett tudást, és felépített belőle egy más típusú vállalkozást.

Látom az embereket, akiket formálunk, megtanítjuk nekik, hogyan működik a piac, és utána minden területen másképp – jó értelemben másképp – működnek. 

Hogyan ne fussunk bele virtuális asszisztensként abba, hogy túlvállaljuk magunkat, vagy ugyanazt a függőségi állapotot teremtjük meg, mint alkalmazottként, esetleg még jobban kizsákmányoljuk magunkat, mint egy idegen tenné?

Ezért fontos, hogy mi nem egy sima képzést nyújtunk, hanem inkubációs programot. Olyan mentoraink és képzőink vannak, akik tizenéve így élnek és dolgoznak. Első perctől elmondják a csapdákat és a zsákutcákat. Nem alkalmazott vagy, úgy is kell tárgyalnod, olyanok kell legyenek a munkafeltételeid. Az, hogy ne hajtsd ki magadból a lelket, alkat kérdése is. Ha munkafüggő vagy – amit a társadalom nagyon támogat meg tapsol hozzá –, akkor a virtuális asszisztenciában is kizsigereled magad.

De mivel van szakmai közösség, ahová tartozhatsz virtuális asszisztensként, sokkal több esélyed van észrevenni ezt, mielőtt kizsigerelnéd magad. 

A tavaly végzettek közül is többen beléptek a közösségbe, mert nem akartak egyedül lenni, tudni akarják, mi történik a szakmában. Ennek már van céhe! Nem nekünk kellett kitalálni, ez egy szép összedolgozás: ők hozzák a szakmai tudást és a közösséget Magyarországról, mi hozzuk az üzleti tudást, és megteremtjük a lehetőséget az Erdélyből dolgozóknak.

Hogyan lehet a munkatapasztalatot, a tudást lefordítani konkrét ajánlatra?

Ezt tanítjuk két modulban. A fő kérdések: melyik ismeretemet tudom eladni, melyikkel kezdjem, mekkora darabokra törjem, hogy megvegyék? Mert ha kiküldesz egy 1600 eurós ajánlatot, azt mondják: „Köszi, nem, megoldjuk in-house.” Törd fel eladható darabokra!

Hol keresd a potenciális ügyfeleket? Mi legyen az árajánlatadás menete? Hogyan építs bizalmat a nagyobb projektek előtt? Ezek komplex folyamatok, ezen dolgozunk. Elmondjuk a hogyan-t, megcsinálják a házi feladatot, visszajelzést kapnak. Amivel nem boldogulnak, azzal elmennek mentoringra vagy tanácsadásra.

A másik nagy kérdés: hogyan árazzam be? Árérzékeny a piac, nem kérhetsz akármilyen magas árat, de meg is kell élned belőle. Nem tudsz eladni napi 16 órát, mert 5–6 óránál többet nem tudsz érdemben kiszámlázhatóan dolgozni – az értékesítési folyamataidra is kell idő. 

Minél specifikusabb a tudásod, minél inkább niche-re tudsz lőni, annál magasabb díjat kérhetsz el, mert nincs konkurenciád.

Milyen réspiaci szolgáltatásokra gondoljunk?

Mondok egyet, ami nagyon betalált: külföldi vállalkozók építenek Romániában üzletet, és a tárgyalások folyton szétestek. Azért, mert hiába használtak fordítóprogramokat, nem ismerik a romániai mentalitást, az időkezelést, az itteni vállalkozói kultúrát nem tudják dekódolni. Egy virtuális asszisztens azt mondta nekik: „Nem válaszolnak az e-mailjeitekre, ugye? Ha én e-mailezem velük, válaszolni fognak.” Nagyon hamar megtelt a naptára! Ez egy prémium niche. 

De tudok olyat is, aki abból él, hogy a családok körüli papírmunkát szervezi meg: ösztöndíjak, iratcsomók az iskolába... Kifejezetten a családok logisztikai-adminisztrációs frusztrációját veszi le a vállukról. 

És hogyan szereznek ügyfeleket? Még nem láttam olyan hirdetést, hogy valaki kiírja: „Virtuális asszisztens munkát vállalok, ügyfeleket keresek”.

Általában a vállalat írja ki, hogy keres egy adott szakembert, és a virtuális asszisztensek jelzik: „Ezt profi keretek között el tudom végezni alvállalkozóként.” A másik az ajánlás: egy jó virtuális asszisztenst kézről kézre adnak, mint egy jó orvost. A harmadik, Erdélyben különösen, de a világon mindenhol: az üzlet mindig ember és ember között köttetik. Elmész azokra a helyekre, ahol találkozhatsz potenciális ügyfelekkel, beszélgetsz velük, és úgy pozicionálod magad, hogy munkát kapj. 

Nem lehet előre megjósolni, hol találsz piacot. Tavaly is kevesen mentek tovább ugyanazzal az elképzeléssel, amivel kezdték a képzést, mert időközben rájöttek, hogyan találják meg a saját piaci résüket a nagy konkurencia helyett. 

Tegyük fel, elgondolkodom ezen, és épp van ezer euróm. Hogyan zajlik ez a hat hónap? Mire fizetek be? 

Háromhetente-havonta van egy modul: péntek délután 2-től este 6-ig vagy 7-ig tart. Nagyon intenzívek ezek a délutánok, és házi feladatot adunk. Azt a szakember elbírálja, visszajelzést ad. A folyamat során mentorpárokkal dolgozol, két mentorod van egyszerre, és lefoglalhatsz időpontokat a különböző szaktanácsadókhoz is.

A modulokat szakemberek tartják: az üzleti stratégiát és modellezést én tanítom, a pénzügyeket Balázs Panna, Kiss-Márton Adrienn a virtuális asszisztens működést és módszertant. Mellette van marketingesünk, ügyfélmenedzserünk, könyvelőnk, GDPR-ra és szellemi tulajdonjogra szakosodott jogászunk. Az összeget egyébként nem egyszerre kell befizetni, van részletfizetés is, ismerjük a piacunkat. 

De nincs vállalkozói meg könyvelési tapasztalatom, csak összeadni meg kivonni, esetleg szorozni, osztani tudok...

Ez pont elég. Segítünk abban is, milyen vállalkozási formát válassz. Mivel az egész vállalkozásodat megtervezed és felépíted a program során, a végére tudni fogod az akciótervedet, a mérföldköveket és az ellenőrzési pontokat.

Férfiak is jelentkezhetnek a képzésre?

A Női Vállalkozók Erdélyben közösség exkluzívan női, de a képzéseink nyitottak férfiak előtt is. A férfi vállalkozókat egyébként nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy mi történik a nőknek tartott országos találkozóinkon, de többekkel beszélgetve maguk tanácsolták nevetve, hogy ne inkább nyissuk meg előttük, mert „az egónkkal meg az automatizmusainkkal szétvernénk az egészet egy év alatt!” 

Hogyan fordítsuk át az alkalmazotti mentalitást a vállalkozóiba?

Ha megérted – és erre jó a mentoring meg a közösség –, hogy a vállalkozói lét nem jobb vagy rosszabb, csak más, mint az alkalmazotti, akkor azt is megérted, hogy ez tanulható. Belső önfegyelem kell hozzá, mert nincs főnök, aki az életedet eszi, de a megélhetésed múlik rajta. Ad egyfajta autonómiát és szabadságot, amit ha megtapasztalsz, nehéz visszamenni. Látunk most vállalkozókat, akik tizenegy év után visszamennek alkalmazottnak – hát support groupot (támogató csoportot) lehetne nyitni nekik, annyira nehéz a váltás!

Bármilyen idegen konyha ételét meg tudom főzni, ha egyszer már ettem és tudom, milyennek kell lennie. Ezek a programok megmutatják, milyen kell legyen, és utána megtalálod a saját utadat.

Ez kiváltság is: megválogathatod, kikkel dolgozol együtt.

Így van! Neked kell 4–5 ügyfél, kiválasztod őket, és olyan emberekkel töltöd az idődet, akiket kedvelsz. Ennél nagyobb luxus nincs! Nincs közvetlen főnököd, nincs közvetlen beosztottad, akik között a képzettségeddel és tapasztalatoddal erdélyi nőként lavíroznod kell, mert a munkaerőpiacon legjobb esetben is csak középvezetői státuszt kapsz. Jelenleg egy felsőfokú végzettséggel és tizen-huszonéves tapasztalattal rendelkező magyar nőnek a családja mellett szinte esélye sincs felsővezetői pozíciót betölteni Erdélyben.

Ezért leszünk „kényszervállalkozók”, mert így van a legtöbb esélyünk megkapni a munkánk értékét.

Meg az sem mellékes, hogy megteheted, hogy felül kiöltözöl a videóhíváshoz, alul meg a kedvenc flanel pizsamádban nyomod végig a napot.