Macron megszólalt az oroszok nyelvén, és úgy tűnik, megértették az akcentust

Nem fog véget vetni a háborúnak a terrorbombázás, de a szent ereklyék sem. Esetleg a pestis vagy egy-két látványos rakétateszt. 

Macron megszólalt az oroszok nyelvén, és úgy tűnik, megértették az akcentust
Az illusztráció a ChatGPT segítségével készült

Az oroszok egyre inkább támadják a civileket. Eddig is ért találat tömbházakat, áruházakat, de eddig legalább kerestek, ha nem is találtak rá valamiféle magyarázatot az oroszok. Mostanra ez a törekvésük is alábbhagyott: civil buszokat és civil vonatokat lőnek, amelyeken akár külföldi diplomaták utaznak. Zelenszkij ukrán elnök nyíltan kijelentette, hogy szerinte Putyin megparancsolta, hogy 

az orosz hadsereg hagyjon fel minden háborús szabállyal.

Feltűnhetett viszont az olvasónak, hogy ezzel a témával nem szoktam különösebben foglalkozni, aminek több jó oka is van. Az  egyik az, hogy az nem szeretnék emberi tragédiákkal részletesen foglalkozni. A másik ok viszont az, aminek a haderők nagyon is tudatában szoktak lenni, ellentétben a politikai vezetőséggel: a terrorbombázások nem működnek, nem törik meg a civil lakosság akaratát. Legfennebb megacélozzák az elszántságot. 

Ennek könyvtárnyi irodalma van. Az amerikai vezetést is figyelmeztették előre az amerikai katonai vezetők, hogy a bombázásokkal nem fognak sokra menni, és nem is mentek.  Klasszikussá vált példák még a nácik London ellen irányuló terrorbombázásai, az amerikai bombázások Vietnámban és Koreában, Szarajevó négy éven át tartó ostroma, de akár az úgynevezett „városok háborúja”, amikor 1984–1988 között a Szaddám Husszein vezette Irak próbálta így megtörni Iránt, cserébe viszont ők is kaptak a bombákból, Bagdaddal az élen. A katonai javaslatok  ellenére a politikai vezetés rendszeresen próbálkozik a kizárólag légi hadviseléssel, vagy akár a polgári lakosság elleni erőszakkal.

Valami hasonló alakulhat ki ezen a télen Ukrajna és Oroszország között, 

bár fontos megjegyezni, hogy az orosz finomítók elleni hadjárat messze fontosabb a háború kimenetelét illetően, mint a nagyáruházak elleni eddigi, vagy az erőművek és egyéb infrastruktúra elleni, ezután várható támadások. Katonai szempontból kemény télre számíthatunk mindkét országban, de nem valószínű, hogy eldőlne a következő pár hónapban bármi.

Az oroszok eddig is kiválóan reprodukálták a Warhammer 40.000 parodisztikus megszállott háborús disztópiájának esztétikáját, elég ránézni az Orosz Fegyveres Erők főtemplomára. Az angol Wikipédián még ütősebb képek vannak. 

De ezzel, úgy tűnik, nem elégedtek meg, és júliusban

elvitték Szent Dmitrij Donszkoj csontjait a frontra, 

Limanhoz közel, hogy sikeresebbek legyenek. Csakhogy szeptember során meg visszavonuláskor elhagyták az ereklyéket. Természetesen az egyház és a hatóságok tagadják, hogy elvesztették a csontokat, de kinek hiszünk? 

Az államnak gyakorlatilag alárendelt Orosz Ortodox Egyháznak, vagy annak, hogy a középkori katonai művelet elrontása után rövidesen kitört a középkor közkedvelt nyavalyája Irkutszkban?

Természetesen nincs köze a kettőnek egymáshoz, pedig narratíva szempontjából csodálatosan összeillik a tizennegyedik századi szent ereklyéinek elvesztése és a pestis megjelenése Oroszországban. 

Szokás szerint az orosz hatóságok titkolóznak, és tagadják, hogy baj lenne, de ha addig nem, akkor Csernobil és a 2022 februári invázió után megtanultuk, hogy orosz hatóságok tagadása sokszor inkább beismerést jelent, mint azt, hogy ne lenne baj.

Amit tudunk, hogy egy 28 éves alkalmazott eltört egy Yersinia baktériumot tartalmazó mintát, és nem sokkal később tüdőgyulladásban elhunyt. Ebben az intézetben ugyanis ilyen típusú tüdőpestises mintákkal is dolgoztak. Ínyencek egyébként emlékezhetnek arra, hogy az invázió indításának indokaként az oroszok az úgynevezett ukrán biolaborokat is megnevezték, csak hát olyat még nem talált senki. Ellenben köztudott, hogy időtlen idők, azaz a szovjet éra óta rendelkeznek az oroszok ilyen különleges orosz intézetekkel, ahonnan például a hírhedt novicsok nevű idegméreg is származik. 

Ez a tüdőpestis ritka betegség, nem sok intézet foglalkozik vele a világon, ráadásul nagyon magas az elhalálozási arány. Mivel baktérium okozza, kezelhető, csakhogy nagyon gyors lefolyású. Valamiféle öröm az ürömben ebből a távolságból tekintve, hogy túl hamar öl, és nem elég ragályos ahhoz, hogy járvánnyá válhasson. Ez az irkutszki civileknek kevésbé jó hír. Ha mi nem bízunk az orosz hatóságokban, képzeljük el, mit érezhetnek azok, akik ott élnek, akik oda járnak iskolába, óvodába, kórházba.

Ugyan nem ez lesz az utolsó csepp a pohárban,

de jó emlékeztető, hogy a történelem során nem egyszer fordult elő, hogy a pattanásig feszült társadalomban egy ilyen jellegű baleset döntötte be végül a kártyavárat. Igaz, az orosz társadalomban még lehet pár év a töréspontig, de a hibák és problémák száma egyre nagyobb lesz.

Az orosz büdzsé egyre kevesebbet költ szociális kiadásokra, infrastruktúrára, gazdaságra, és egyre többet a háborúra. Az infláció és az üzemanyaghiány nem csappan, a háborúban elesettek száma egyre nő. Mint egy gázszivárgás: az elején alig érződik valami, a végén elég lesz a legkisebb szikra, hogy robbanjon Oroszországban minden – ahogy az már háromszor is megtörtént az elmúlt század során.

De zárjuk egy kicsit vidámabban a cikket: a franciák október elején látványosan teszteltek egy olyan M51.3 típusú rakétát, amely képes lenne Moszkváig vinni nukleáris töltetet. Macron, aki jelen volt a teszten, kijelentette, hogy „Szabadnak lenni annyi, mint félelmet kelteni”. És mi volt az orosz válasz? Na, mi? 

Hallgassuk Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivőt: „Peszkov szerint a francia rakétateszt »hangos és egyértelmű üzenet«. Ugyanakkor Moszkva hangsúlyozza, hogy stratégiájuk a nemzetbiztonság garantálására irányul, és nyitottak a párbeszédre, amely szerinte hatékonyabb eszköz a problémák megoldására, mint a demonstratív fegyverkezési lépések.”

Szóval, mint minden rendes bully, amint erőt lát az ellenfélben, hirtelen csak beszélgetni akar, és a fegyverei csakis a saját védelmét szolgálják. Macron megszólalt az oroszok nyelvén, és azok azonnal vették is a lapot.

Az uh.ro külsős szerzőinek szövegeit Pál Edit Éva szerkeszti.

Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

Kipróbálom!