Boldogságos új évet kedves Tilos a bé olvasók, hallgatók!

Megkezdődött 2026, mondanám, hogy egy év, amiben végre nincsenek választások, de ennyire szerencsések természetesen nem vagyunk. Jut az idénre is elég izgalom, efelől nincs kétségem, és remélem, ebben az évben is az uh.ro-val tartotok.

De mielőtt belevágnánk az aktuális hírek kivesézésébe, arra gondoltam rójuk le becsületesen a tiszteletünket 2025 fölött, és csemegézzünk abból, hogy mik is történtek tavaly. 

Ehhez pedig azt a módszert választottam, hogy átnéztem a tavalyi év leghallgatottabb adásait, azokból pedig mára kiemeltem a legfontosabb, legjobb, legviccesebb vagy épp legszörnyűbb történéseket. 

Tartsatok velem egy gyors nosztalgiavonatra, végül is a hó éppen mindent maga alá temet, nem sietünk sehova. 

Sziasztok, ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok. 

Böjte atya, Vaskapu és Bíró Barna Botond demokrácia-elmélete

A tavalyi évet áprilisban kell kezdenünk. Utólag is visszaolvasva egy igazán izgalmas hét volt ez, éppen akkor szállt ki az USR a saját elnökjelöltje, Elena Lasconi mögül. Biza. Tavaly áprilisban még épp a másodjára játszott államelnök-választásban voltunk benne, ami azért is hihetetlen, mert nekem személyesen irdatlan távolinak tűnik ez a periódus. Valószínűleg annyira leamortizált mindenkit a sok kampány meg választás, csöppnyi erdélyi magyarságunk a szokásosnál hosszabb ideig kellett a bukaresti politikára figyeljen, hogy amint véget ért, bedobtuk a törölközőt. 

Szintén ezen a héten dicsekedett el Victor Ponta azzal, hogy a szerb állampolgárságát annak a gáláns tettének köszönheti, hogy miniszterelnöksége idején megnyitotta a Vaskaput, hogy Belgrád helyett pár román falut öntsön el az árvíz. Jó nagy hisztit kavart akkor ezzel a kampány kellős közepén.

Jutott kicsi Antonescu is a hétre, tudjátok a koalíció jelöltje, tehát az RMDSZ-é is. „Csakis Antonescu győzhet Simionnal szemben”. Még emlékszünk? Antonescu ekkor mutatta be a programját, a dzsemborin pedig Gál Alina szólalt fel az RMDSZ részéről mint fiatal és nő. És volt még egy jó mondatom, idézem: „Sok mindenről árulkodik az, amikor egy tehetséges, 29 éves fiatal nő a színpadon állva egy politikai múmiában keresi a menedéket, mert a pártja ezt diktálja neki. Kár érte.”

De amióta Gál Alina egy videóban elmondta, hogy akit ver otthon az ura, az nyugodtan menjen be a gajcsánai polgármesteri hivatalba, mert ő majd megoldja a problémát, azóta inkább csak fiatalnak gondolom. 

Ekkor indult be Mircea Fechet, hogy engedélyt kell adni a polgármestereknek arra, hogy kilőjék a településre behatoló medvéket. Nahát azóta, minden medvét is ki lehet lőni, csak lőni lehet a medvét, ezt a törvény biztosítja, és az RMDSZ büszke. 

Ekkor láthattunk ismét felröppenni egy történetet a Böjte Csaba által vezetett otthonokban történő bántalmazásokról és visszaélésekről. Ciorogar Cosmin mesélte el az általa tapasztaltakat, amire Böjte megint tagadott, hárított, és a szokásos taktikát vetette be: megvádolta mindenfélével az áldozatot, de főként azzal, hogy minden bizonnyal a kampány miatt mondja, amit mond. Valahogy azért van egy olyan érzésem, hogy ha ma állna elő valaki, Böjte Csaba pont így reagálna…

Végül pedig szintén ebben a részben szemezgettem a Máté Emőke kollégám által készített Bíró Barna Botond interjúból, és az akkor kiemelt gondolatokon sikerült ismét kiakadnom. 

Még mielőtt elismételném, elmondanám, hogy Bíró Barna Botond elméletileg politológiát végzett, bár a CV-jét sehol sem találom, ebben az információban mindösszesen egy Maszol-cikk erősíthet meg minket: „Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem politológia szakán kezdte meg a felsőfokú tanulmányait.” Arról amúgy nem írnak, hogy be is fejezte, de arról igen, hogy Verestóynak dolgozott egyetem után. Lehet, ez befolyásolta ennyire a demokrácia felfogását:

„Arra jöttem rá, hogy a demokrácia az nem egy természetes állapota a társadalomnak. Hierarchiákban szocializálódtunk, genetikával hordozzuk, és éppen ezért az egyenlőséget és a szabadságjogokat nagyon erősen be kell biztosítani. A demokráciában ezért találták ki, hogy a fékek és ellensúlyok azok úgy legyenek megteremtve, hogy mindenki bizonyos korlátok között tud szabad lenni, az állam pedig mindenki felett gyakorolja az erőszakot – mert, ha megállít a rendőr és megbüntet, erőszak.”

2. Amikor még nem tudtuk, hogy jobb lett volna, ha tovább hallgat

Na, de lépjünk is egyet. A május 9-ei Tilos a legjobb példája annak, hogy ma már olyan ütemben zajlanak a világ történései, és olyan gyorsan értesülünk ezekről, hogy néha bizony újságíróként és tartalomgyártóként ennek az áldozataivá is válunk. 

Május 9-én azzal a címmel jelent meg a Tilos, hogy Most bezzeg hallgat Orbán Viktor. Az államelnök-választás utolsó hajrájában voltunk, a második forduló előtt, és nyilvánvaló volt, hogy noha Orbán minden választás előtt személyesen buzdította az erdélyi magyarokat a választásokon való részvételre és az RMDSZ támogatására, most nem fogja ezt tenni, mert a nagypolitikai érdekei inkább látják George Simiont kívánatosnak, mintsem Nicușor Dant. 

De csak nem teheti meg, hogy azt mondja a magyaroknak, hogy szavazzanak Simionra, hát hova lenne így a nemzeti összetartozás? És a határon túlra szakadt szerencsétlen magyarok védelme? Felháborodásom oka akkor az volt, hogy mivel az érdekei ellentétesek, és mivel a mi érdekeinkre nem gondol, csendben marad. 

Keveset tudtam én még akkor, hogy Tihany egyébről is híressé válik, mintsem az apátságról, nagyjából egy órával azután, hogy élesítettük a május 9-ei Tilost. 

3. A tihanyi beszéd és az ekhó 

A Tihanyi beszéd komoly fejfájást okozott minden RMDSZ-es politikusnak, mondtak fűt és fát, és mi joggal féltünk attól, hogy mekkora hatása lesz majd Orbán Simion-endorszálása az erdélyi magyarok kritikai gondolkodásáért felelős agyféltekéjére. A kognitív disszonancia fogalma szerintem akkor új elmékben foglalt helyet. Ha a fogalom értelme nem is, maga a folyamat mindenképp. 

Magyar Péter bejelentette, hogy megindul Nagyváradra, a tekenyősök mind előkerültek, aki tudta, mindenki megfenyegette, Simion pedig ügyesen kihasználta a támogató szavakat és teleszórta Székelyföldet a saját és Orbán vigyorát tartalmazó szórólapokkal, amelyek talán, mintha egy magyarországi nyomdában készültek volna…

De május 16-án írtam arról megint, hogy ismét ázik a parajdi sóbánya, és éppen medret kellett volna rendezni a Korond-pataknak. Aztán ez valahogy elcsúszott egy kicsit időben. 

Illetve volt még egy hír arról, hogy egy sepsiszentgyörgyi szálloda igazgatója szexuális erőszakot követett el egy 15 éves fiún, aki épp a szakmai gyakorlatát töltötte ott, de sem az iskola sem pedig a rendőrség nem vette komolyan az ügyet. Gondolom, ez azóta sem változott.

Így mentünk hát neki a vasárnapi választásoknak.

4. Június 13-ra már elvesztettük a sóbányát, 

és egyértelművé vált, hogy egy ökológiai katasztrófa közepén vagyunk, hiszen a teljes élővilág elpusztult a Kis-Küküllőben és a Maros bizonyos részein a magas sókoncentráció miatt.

Ebből a periódusból is van kedvenc Bíró Barna Botond-passzusom: szerinte akkor, annak érdekében, hogy hatékonyan menjen az ökológiai katasztrófa elhárítása és a patakmeder elterelése, rendkívüli állapotot kellett volna hirdetni, és katonai irányítás alá vonni a települést. Én nem vágom, hogy a megyei elnöknek mit tanítottak az egyetemen, de az biztos, hogy ha magasabb pozícióba kerül, mint amiben most van, elgondolkodhatunk pár dolgon.

Amúgy azóta sem tudjuk, hogy a sok gyűjtésből befolyt pénzt ki és kiknek osztotta szét, láttak-e ebből egyáltalán a parajdiak, akiket azóta már jól cserben hagytak, noha akkor nagyon hangoztatták, hogy nem fogják. Erről Ufó egy egész összeállítást is készített. Érdemes megnézni.

Készültünk a nagy Bagossy giga-produkcióra, amit a magyar állam fizetett, kiderült, hogy 2025-ben nem lesz Tabakó fesztivál, mert a város összerúgta a port az MCC-vel, helyette megtartották a Mindformerst. És felbukkant ismét egy bántalmazástörténet, az Átlátszó Erdély hozta az Osonó berkeiben zajló, Fazakas Misi által elkövetett sorozatos visszaélések történetét, ami kapcsán hivatalból indult eljárás, és hát várjuk, hogy lesz-e érdemi kimenetele az ügynek. 

5. Orbán előszele és a parajdi csontvázak

Július elejére már megérkezett Lévai Anikó is Parajdra, Nacsa Lőrinc elmondta, hogy a helyiek áruljanak köveket, és kirobbant a botrány amiatt, hogy a Salrom igazgatója, akinek eszébe sem jutott lemondani magától, a katasztrófa után 6.000 lejes fizuemelést kapott. De az is kiverte a biztosítékot, hogy a Salrom a bányakatasztrófát követően céges bulit tartott, ahol 12 ezer eurót ettek-ittak el, és 4.000 lejes borravalót hagytak a pincéreknek. 

És hát ugye szembesültünk azzal is, hogy Parajd végül is nem is akkora turista paradicsom, mint aminek gondoltuk, a feketézést annyira nem vetik meg a helyiek, papíron meg valójában csődben kéne csücsüljön az egész település.

Ó, és ekkor ette meg a medve az olasz motoros turistát is, akinek az agyi alulműködése sajnálatos módon nem csak a saját, hanem a medve életébe is került. 

6. Tusványos a Fideszé és csak egyvalaki durrogtathat

Július végére már minden a Tusványosról szólt, meg arról, hogy sokan beszélték a semmit sokáig.

De az mindenképp jó kis infó volt, hogy Borbély Károly, aki akkor még a Hidroelectrica igazgatója volt, havi 72 ezer lejt vitt haza, amiből egyébként nagylelkűen felajánlott 20%-ot a cég alapítványának, de sajnos ez sem volt elég, hogy megmentse a munkahelyét. 

A már akkor javában forrongó Bolojan eltökélte, hogy a lakosságon veri el a költségvetési deficitet. Jó politikus módjára azonban tudta, hogy a népnek a show-t is meg kell adni, lemondatták tehát Borbélyt arra hivatkozva, hogy túl nagy volt a fizuja, és az EU leállítja a PNRR következő részét, ha nem tesznek rendet az állami vállalatok háza táján. 

7. Mielőtt elmentünk szabadságra

Aztán egy héttel később már tudtuk, hogy Orbán nem mondott ezúttal a tusványosi beszédében semmi lényegeset, csak bejelentette az új hadviselést, a digitális polgári köröket, Antal Árpád új értelmet adott a tihanyi beszédnek, miszerint: valójában azért is jó, hogy ez megtörtént, mert így az RMDSZ bebizonyította, hogy nem úgy táncol, ahogy a Fidesz diktálja. És rendes felháborodást keltett, hogy nem fért be mindenki Rúzsa Magdi koncertjére.

Mindeközben aznaptól léptünk be az új áfakulcsok világába, minden drágább lett és ezt az átlagember érezte meg a leginkább. Parajdon elkészült a patakmeder csőrendszere, ami első pillanattól kezdve diszfunkcionálisnak bizonyult, hiszen az akkor lezúduló eső nem benne, hanem mellette folyt. 

8. Ősszel is ellopta a show-t

Az őszi politikai szezon októberben kezdődött, az RMDSZ kongresszusára Orbán is eljött és ahogy az angol mondja: he stole the show (ellopta a show-t – szerk. megj.).

Nótázgatott egyet, majd a kongresszuson elmondta, hogy rájuk kéne szavazni, ha jót akarunk magunknak. Az RMDSZ-es fejek bólogattak, Bolojan ráncolta a szemöldökét, Grindeanu meg unatkozott. 

Bejelentették, hogy mostantól minden is lesz, stratégiai megfontolásból: ErdélyGPT, Erdély Hazavár, erdélyi lakossági fórum. Tot ce vrei, cum vrei. (Minden, amit akarsz, és úgy, ahogy akarod – szerk. megj.)

Ekkor kapták meg az első, s feltételezem utolsó állami támogatást a SalSind vállalat parajdi alkalmazottai, fejenként 9.000 lejt, amivel gondolom nagyon sokra mentek, de legalább nem mondhatják, hogy nem kaptak semmit. 

De volt egy tök jó dolog is ebben a hónapban: Sepsiszentgyörgyön fogyatékkal élők számára avattak fel egy védett otthon. Ebben az intézményben önmaguk ellátására részben vagy egészben képtelen személyek költözhetnek be, ahol felügyelet alatt ugyan, de a lehető legönállóbb életet élhetik. Nem nagyon tudok ilyen központokról, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a gondozási válság főként a nőkre hárul, amiben sokszor nem segít semmi és senki. És ha van egy ilyen központ, az szuper a családnak és a fogyatékkal élőnek is. 

9. Megengedték a pénzcsapot és ismét átfolyt a forint a határon

Október végére megint sikerült 18 millió eurónyi magyar közpénzt kiosztani NERdélyes haveroknak a Pro Economicán keresztül úgy, hogy még azokat a luxusszállodákat sem fejezték be mind, amelyekre 2019-ben osztottak szét támogatást. De van pénz lóvéra továbbra is. Nyilván akkor, ha a jó bizniszben utazik az ember.

A luxusszállodák története már annyira csípte a szemeket, hogy rendőrségi feljelentés is lett belőle. Kozma Mónika nem értette a viccet, és nem tett jót a büszkeségének, hogy kinevették, ezért feljelentette az ismeretlen tettest, amiért a Marosvásárhelyi Rádió Nyelvleckék című műsorában egy karakter, egy bizonyos luxusszállodák építését finanszírozó alapítvány szóvivőjeként szólal meg, és mond nem az ablakba való dolgokat. 

Őszig kellett várni, mire sikerült lemondatni a Salrom igazgatóját, a MIÉRT-ben tisztújítás volt, ahol Szilágyi Dórát majdnem megfosztották az elnöki székétől, meglett a külhoni magyarok digitális köre, amiben köztiszteletben álló NER szimpatizánsok kaptak alapítópozíciókat, és megjelent az a videófelvétel, amin a mezőméhesi Anda Gyurka  meggyilkolása látható. A gyanúsított Emil Gânjt azóta sem találják. 2025-ben összesen 62 nőgyilkosságot követtek el.

10. Hogyan készülünk a magyarországi választásokra?

Novemberben elnököt váltott a Médiatér Egyesület, a vezérlést visszavitték Budapestre, noha a Magyar Hang úgy tudta, eredetileg erdélyi személyt szerettek volna a pozícióra, pontosabban Portik Vilmost. Csak Portik nem költötte elég hatásosan a magyar adófizetők forintjait az erdélyi Megafon-projektre, ezért nem bizonyult megfelelő személynek. Azóta egyébként sokkal lekiismeretesebben költ, és igyekszik minden kis csontocskára ráugrani, minden olyan témát széthinteni az erdélyi magyarság között, amihez nekünk kimondottan semmi közünk. Talán majd egy nap!

Ekkor jelent meg az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom legújabb kutatási eredménye is, amelyből kiderült, hogy a magyarországi magyaroknak az állampolgárságunkkal és a támogatásokkal úgy nagyvonalakban nincs sok bajuk. Az viszont kimondottan cseszi a csőrüket, hogy szavazunk a magyarországi választásokon. A Mozgalom javaslata arra vonatkozólag, hogy ne növeljük tovább ezt az ellenszenvet, hogy az RMDSZ szálljon ki a szavazat-zsákolásból, és a szavazati mód ne térjen el a diaszpórában élőknek rendelkezésre álló módozattól. 

11. Az igazságszolgáltatás rabjai

Aztán az év vége igazán hangos volt. Hangosan mondták el, hogy Sepsiszentgyörgyön 4 milliárd forintért vették az áprilisi szavazatokat, Lázár János Lázár-infót tartott, mindenki meg volt veszve a Magyarország ifjúsági fővárosa verseny miatt, elindították az Erdély Hazavár programot, Vincze Lóránt addig szavazott a nők ellen, ameddig csak erre lehetősége volt, és az is kiderült, hogy Barti Tihamérék nem ússzák meg, bírósági eljárás fog indulni ellenük. 

Az év végét minden bizonnyal a Recorder tényfeltáró csapatának a Justiție Capturată dokumentumfilmje koronázta meg, amivel kapcsolatban az RMDSZ hallgatott és hallgat továbbra is, mint szar a fűben – nem csoda, hisz az ő kezük nyoma is a jelenlegi állapot. Az igazságszolgáltatási rendszeren belül egyelőre semmi változás, de a politikusok nagyon bizakodóak, ami az idei évet illeti. 

Hogy miért? 

Azt jövő péntektől hetente vizsgáljuk meg!

Ilyen volt tehát 2025, írjátok meg, hogy szerintetek mi volt még nagyon fontos tavaly és innen kimaradt!

Ez volt a Tilos a bé mára, találkozunk egy hét múlva, én Kiss Anna voltam, sziasztok!