Választási hidegzuhany: miért félnek a nagyszüleink a változástól?

Teljesen kettészakadtak a közösségi média felületeim, sőt, a valóságom is. Az egyik oldal azzal poénkodik, hogy mikor megyünk háborúba, magunktól kell-e, vagy majd értünk jönnek, a másik teljes rémületben figyeli a történéseket, és valóban a háborútól retteg.

Soha életemben nem láttam még ennyire megrendült, csalódott és ijedt idős embert, mint április 13-án, amikor a választások eredményéről készítettünk körkérdés-videót. Az idősebb rokonaim között is volt, aki kétségbeesett, amikor hétfő reggel meglátta a választás eredményeit.

Beköszön a valóság

Teljesen felkészületlenül érte őket a Tisza Párt kétharmados győzelme. A köztévék alternatív valósága arról szólt, hogy bár vannak ellenzéki szavazók, de továbbra is a Fidesz a favorit. Azt harsogták nekik, hogy Magyar Péter, amint győz, frontra küldi a fiatalokat, hogy háborút akar – direkt erre gyártott műsor is van az M1-en A háború borzalmai címmel.

Azt sem tudják biztosan, melyek országunk hírei és mi értendő ránk – 13. és 14. havi nyugdíjról, CSOK-ról, SZJA-mentességről beszélnek, pedig rájuk nem is vonatkozik, és nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy tudják, mit jelentenek ezek. Egy olyan háborútól tartanak, amelyet ha kirobbantana is Magyar Péter, az nem a mi országunkban lenne.

Az ukránoktól félnek, akik szerencsétlenek valahogy most egyszerre védik a saját hazájukat, és hatalomra akarják juttatni a Tiszát, hogy azok segítsenek rajtuk az uniós csatlakozással és a magyar állampolgárok adóforintjaival. Mindeközben valahogy ugyancsak az ukránok próbálták kikezdeni a Tisza Pártot, és kiszivárogtatni a támogatóik adatait. Ki érti ezt a logikai bukfencet?

Ha esetleg a közösségi médiában jelen vannak ezek az idősek, ott is csak a buborékuk információi érnek el hozzájuk: AI-generált propagandatartalmak, manipulált képek, videók, közvélemény-kutatások és továbbra is csak egy alternatív valóság. Más híradások követése sokszor nem is opció számukra, amikor abban vannak, hogy a Facebook maga az internet, a távirányítón pedig csak a ki- és bekapcsoló gombot tudják kezelni – a technológia fejlődése nem volt ilyen szempontból a korosztály előnyére.

A legfájdalmasabb ebben az, hogy egy olyan ország jövője miatt remegnek, ahol valójában nem élnek. Olyan gazdasági intézkedésektől és politikai fordulatoktól tartanak, amelyek fizikailag el sem érnek az otthonunkig. A propaganda sikeresen érte el, hogy a magyarországi politikai csatatér fontosabb legyen számukra, mint a saját, erdélyi hétköznapjaik.

Erdélyben a szavazat ára megbocsáthatatlan

A támogatások és az állampolgárság elvételével riogatják őket – hogyne félnének, és ragaszkodnának foggal-körömmel, szavazattal a Fidesz-kormányzáshoz?

Nem tudok rájuk haragudni, és akkor sem tudtam volna, ha miattuk nem jön össze a rezsimváltás. Ezeket az embereket hónapok, évek óta megvezetik, visszaélnek a magyar állampolgársághoz kötődő erős érzelmeikkel. Nálunk ez a szavazat ára.

Azokra tudok haragudni, akik miatt a számomra kedves idős emberek most rettegnek.

Ez a félelem nem a semmiből fakad, és nem is egyszerű tájékozatlanság. Ez a korosztály még a sejtjeiben hordozza a 20. század kollektív traumáit: a diktatúrát, a kisebbségi lét félelmét, sokan még a második világháborút is. A propaganda pedig mérnöki pontossággal tépi fel ezeket a régi sebeket. Az ezzel való visszaélés az, ami megbocsáthatatlan.

Ez nem Krisztus, és nem az Antikrisztus

Gyermekek, unokák és dédunokák, megértem, ha esetleg ti is csalódtatok, de felkel a nap akkor is, ha nem Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Nem kell most egy csapásra Magyar Péter lába nyomát is imádni, sőt, soha egyetlen politikusét sem kell, ígérjen és tegyen bármit.

A Magyarországon élők igen nagy többsége úgy érezte, változást szeretne, ezt tiszteletben kell tartani, mégiscsak ők élnek ott. Meg kell adni a Tisza Pártnak a lehetőséget arra, hogy teljesítsék az ígéreteiket, amiket nem szabad restnek lenni négy év múlva számonkérni. Mert egy demokrácia így működik: a többség felhatalmaz valakit a munkára, majd a mandátum lejártával számonkéri, hogy jól végezték-e el. Nem szabad senkiből messiást faragni, a politikusok nem azért jönnek a Földre, hogy megváltsanak, hanem hogy a közösséget szolgálják.

Nem kell ijedezni és konzerveket halmozni, helyette olvassatok több forrásból médiát, mert ennek a nagy csalódásnak ez is tanulsága – mekkora hidegzuhany lehet az, ha csak egy oldal szavára adsz, aki ráadásul kedve szerint ferdíti a valóságot. 

És le kell ülni a szülőkkel, nagyszülőkkel, dédszülőkkel beszélgetni, türelemmel és megértéssel, az ő kiszolgáltatottságuk miatt nekünk is van felelősségünk abban, hogy hozzájuk milyen információkat juttatunk el. Nem kell őket meggyőznünk egy másik igazságról, csupán segíteni kell nekik valamelyest visszatérni a közös valóságunkba.

Magyarázzuk el nekik, hogy bár nagyon viharos most a geopolitikai helyzet, de egyelőre nem úgy néz ki, hogy holnap visznek a frontra, nem szabad csüggedni, egy új lehetőségként kell tekinteni a kialakult helyzetre, ami ha nem tetszik, hát négy év múlva le lehet váltani.