Tragédia a földön és a falakon

Vér, könny, dac és gyász – a Siculicidium képeken, szobrokban elevenedik meg a múzeumban.

A székelység történetének egyik legtragikusabb eseményének állít emléket a hónap végéig a múzeumban látható képzőművészeti kiállítás. Idén volt a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója, ennek alkalmából a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja és Madéfalva Polgármesteri Hivatala pályázati felhívást intéztek hivatásos képzőművészekhez, a madéfalvi történelmi esemény által megihletett képzőművészeti alkotások elkészítésére.

A kiállítás ennek a pályázatnak a végeredménye, a termése – magyarországi és erdélyi kortárs képzőművészek összesen 33 munkát hoztak létre és Madéfalva, illetve Csíkszereda után az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban látható a kiállítás április 3-ig.

Az emeleti kisteremben berendezett kiállítás első darabjaiként a bejáratnál egy textília és Gosztonyi Zoltán Lármakürt nevű kompozíciója fogad – a terembe belépve pedig egyből különös hangulatba kerülhet a falon és a földön látható munkák láttán a látogató. A Siculicidium tragédiája mindannyiunké – a negyed évezreddel ezelőtti eseményenek máig tartó hatása van, gondoljunk csak az akkor elvándoroltakra, illetve arra a dacra, amivel csíki és háromszéki őseink szembeszálltak az erőszakos sorozásnak.

A metszetek, fotósorozatok, festmények és más munkák (többek között egy természetművészeti projekt és installáció leírása, látványterve is látható a falon) midegyike erre hajaz. Van olyan, amely az 1899-ben felépített emlékművet ábrázolja drámai fényben, illetve a tragikus esemény nyersebb megjelenítésével is szembekerülünk, mint például a földön fekvő, sebesült vagy haldokló férfi látványával.

Két udvarhelyi művész alkotása is bekerült a kiállításba: Berze Imre Menedék című munkája tulajdonképpen egy fateknő, fehér tenyérnyomokkal, Szűcs Lídia Én lefekszek én ágyamba című festményén pedig a vörös szín árnyalatai váltakoznak.