Tesztelünk – DE MIT IS?

Általában kíváncsian böngészem a képességfelmérő tesztek, vizsgák feladatsorait, végzettségemnél fogva elsősorban a román és az anyanyelvi (magyar) feladatokat. Mivel idén családon belül majdnem minden tesztben érintettek voltunk, a szokásosnál kicsit nagyobb figyelemmel követtem ezeket, így kezembe került a 4. osztályos Matematika és természettudományok feladatsor is, és eléggé meglepett, amit ott találtam. 

Aki jártas a témában, az tudja, hogy Romániában ez a fajta felmérés 2., 4. és 6. osztályban zajlik, és olyan kompetenciákat mérnek, mint amilyen a szövegértés, szövegalkotás, irodalmi és nyelvi ismeretek, matematikai készségek, logikus gondolkodás, alapvető természettudományos ismeretek stb. (Az idei tesztek anyagát innen lehet letölteni: https://subiecte.edu.ro/2026/.) 

Azt is mondhatjuk, hogy ezeken a teszteken keresztül lépésről lépésre, szintről szintre eljuthatunk a 8. osztály végi képesség-, vagy ahogy nálunkfelé mondják: abszolváló, vizsgáig, aminek az eredményétől függ a diák további iskolai útja.

Érdemes tehát ezekre a tesztekre odafigyelni,

mert ha nem is mindent, de valamennyit elárulnak a gyerekek bizonyos kompetenciabeli jártasságáról – már ha jól vannak összeállítva a feladatok. Ha azonban kérdések merülnek fel egy feladatsor minőségével, szakmaiságával kapcsolatban, akkor egy ilyen típusú felmérésben több kár van, mint haszon, hiszen nemcsak torz képet mutat a gyerekek tudásáról, hanem időpocsékolást, fölösleges energiabefektetést és stresszt jelent mind a felkészítő és javító pedagógusok, mind a gyerekek, mind pedig a feladatszerkesztők, vizsgát lebonyolító intézmények számára.

De lássuk, miről is van szó!

Az említett Matematika és természettudományok feladatsor így indít:

Rövid, tömör szöveg, de már első olvasásra érződik, hogy nagyon döcög, akadozik. Még a felnőttnek is újra kell olvasnia például a középső mondatot; „A pénz érmék” megfogalmazás ugyanis rögtön azt az értelmezést hívja elő, hogy itt valamit a pénzérmékről szeretnének mondani, csak véletlenül különírták az összetett szót.

De később, második vagy harmadik nekifutásra sikerül kihámozni, hogy mit is akarnak mondani: hogy ez a pénz (mármint a román lej) fémből készült érmék és műanyag bankjegyek formájában van forgalomban. Baj van továbbá az utolsó bekezdésben lévő „nemzeti pénznemünk” kifejezéssel is, de azt hiszem, ezt most nem kell elmagyarázni, hogy miért.

A szöveg tehát valahogy így hangzana magyarabbul:

A román lej (RON) Románia hivatalos pénzneme. A forgalomban lévő pénz lehet érme, amely fémből készül, vagy bankjegy, amely műanyag alapú. Oldd meg a tesztet, és tudj meg többet a román pénz történetéről és értékéről!

Tudni kell, hogy ezek a tesztek román nyelvből vannak magyarra fordítva, vagyis a román és a magyar anyanyelvű gyerekek ugyanazt a feladatsort kapják. Éppen ezért különösen

fontos, hogy a fordítás pontos és érthető legyen.

Ha már amúgy is számos más kihívással kell szembenézniük, ne nehezítsük tovább a magyar gyerekek helyzetét azzal, hogy a pontatlan fordítás miatt nem értik meg a matematikai feladatok szövegét.

Sajnos ebből a 2026-os feladatsorból számos olyan példát lehetne hozni, amelyek azt mutatják, hogy ha egy gyerek nem értette meg a feladatot, akkor nagy valószínűséggel nem a szövegértésével volt a gond, hanem magával a szöveggel.

Nézzük például a 10. feladatot:

Mire a feladat elolvasásának a végére érünk, már teljesen összezavarodunk. Először is vannak érmék és érmek. Tudjuk, hogy a kettő nem ugyanaz: az érme a pénzérme, az érem pedig az, amit például olimpiákon osztogatnak. De a kettő így együtt nagyon zavaró, ráadásul nehéz végigkövetni azt is, hogy akkor miből is van 12, és miből 9 vagy 4, s ha az elején még csak egy gyűjtemény volt, hogy lett abból később 12. 

Egy mindenki számára érthetőbb fordítás így hangzana:

Egy régi pénzérméket és emlékérmeket bemutató numizmatikai kiállításon két üvegszekrény van. Mindkét szekrényben 12-12 gyűjtemény található. Az első szekrényben minden gyűjtemény 9 pénzérméből áll, a másodikban minden gyűjtemény 4 emlékéremből áll. Hány tárgy van összesen a kiállításon? 

Az emlősök és a matematika

Hasonló gondok vannak a 20. feladattal is, arra most nem is térnék ki, hanem inkább a 9. feladatra ugranék vissza, mert az már más szempontból is problémás.

Ha elolvastuk, észrevehettük, hogy ennek a feladatbeli párbeszédnek se füle, se farka. Nem úgy az oroszlánnak! Annak van füle is, farka is, csak éppen nem arra az oroszlánra gondolt a tanító néni, jobban mondva nem is oroszlánra gondolt, hanem egyébre.

Ennek a feladatnak az alapja ugyanis egy nyelvi játék lenne, ami a románban még megvan („Astăzi lucrăm cu lei!” → lei[1] = ’lejek’, lei[2] = ’oroszlánok’), a magyarban viszont már csak a hűlt helyét találjuk.

Így a magyar gyerek, ha elgondolkodik ennek a szövegnek az értelmén, nem sok mindent fog találni – de lehet, hogy mire ideér, már nem is gondolkodik el ezen, mert addigra már megszokta, hogy úgyis fölösleges lenne értelmet, logikus összefüggést találni a sorok között. Ha ugyanis tovább megyünk, feltehetjük a kérdést: mi a logika abban, hogy miközben matematika órán (!) az oroszlánokkal (a román változatban a lejjel) „dolgoznak”, a feladat mégis arra kíváncsi, hogy mely állatok élnek a szavannán? 

És akkor most figyeljük meg a felhívást: „Válaszd ki a következőkből azt a négy emlőst, amelyik a szavannán él: krokodil, elefánt, zsiráf, orrszarvú, strucc, zebra.”

Első olvasásra ez számomra azt jelenti, hogy a felsorolt állatok nem mind a szavannán élnek, és nekem ezekből csak azt a négyet kell kiválasztanom, amelyek a szavannán élnek. De ha tovább nézegetem, egy idő után elbizonytalanodom, mert úgy emlékszem a természettudományos filmekből meg rajzfilmekből, hogy ezek mind a szavannán élnek. Körülbelül a harmadik olvasásra leesik, hogy négy emlőst kell kiválasztanom, így sikerül megoldani a feladatot: kiesik a krokodil és a strucc. 

NB.: A román szövegben a mamifere valóban ki van emelve félkövérrel, a magyarban viszont az emlős nincs. Ezek szerint tehát a feladat ezt szeretné: „A következő, szavannán élő állatok közül válaszd ki a négy emlőst.” 

Nem tudom, hogy direkt fogalmazták-e meg becsapósan, vagy véletlenül sikerült így, mindenesetre egy feladat megszerkesztésekor jó lenne már az elején eldönteni, hogy mire vagyunk kíváncsiak, mert ez a (hiányzó) szóviccek és logikátlanságok homályában való tapogatódzás teljes kognitív bizonytalanságot hagy a gyerekben.  

Végezetül még a feladatsor szerkezetéről

szeretnék pár szót mondani. Ahogy az elején meg is fogalmazták, a teszt megoldása során a román lejről fogunk megtudni még több érdekeset. Ez így is igaz, valóban sok új információ elhangzik a szövegben a lejről, viszont, ha megfigyeljük a feladatokat, kiderül, hogy tulajdonképpen azok megoldása nélkül is hozzájutunk ezekhez az információkhoz, vagyis semmi közvetlen kapcsolat nincs a szövegben felvonultatott érdekességek és a tulajdonképpeni feladatok között. Itt van rögtön az első feladat:

A feladat elején elmondják az információkat, majd ettől teljesen függetlenül arra kérnek, hogy bontsuk fel az 1867-et ezresekre, százasokra stb. A felbontással semmivel sem lettünk okosabbak, nem tudtunk meg semmi újat, szóval nem egészen érthető, hogy miért volt erre szükség.

Egyetlen olyan feladat van, ahol valóban a megoldás során jutunk el egy érdekességhez, de az is hagy némi kívánnivalót maga után. Ez így szól:

A megoldás tehát egy olyan kifejezés, amiről a magyar gyerek valószínűleg életében nem hallott, így még csak sejtése sem lehet, hogy jól oldotta-e meg a feladatot, az igazi kulcsszót kapta-e meg. (Az én fiam például nem csökkenő, hanem növekvő sorrendbe tette a számokat, ami természetesen az ő figyelmetlensége, de a helyes válasz (KOSON) nagyjából ugyanannyit mondott volna neki, mint a megfejtésül kapott NOSOK szó.)

A téma csak díszlet

A feladatsornak keretet adó „pénz” téma így nem volt más, mint egy díszlet, ami valamiféle kulturális népnevelési szándékból kötelező narratívaként végigvonult az egész teszten. Nem segítette a megértést, nem volt releváns a műveleteknél, semmi funkciója nem volt, csupán dekorációként szolgált. Mondjuk az idei kerettörténet még mindig jobb volt, mint a tavalyi, a pénznek van legalább valami köze a számoláshoz. A 2025-ös „Matematika és természettudományok” teszten viszont Mihai Eminescu élete vonult végig, többek között ilyen feladatokkal:

Félreértés ne essék, én szeretem Eminescut és a költészetét, de ebben a feladatban (sőt az egész feladatsorban) szegény eléggé hontalanul bolyongott.

Itt már nemcsak a műfordítással és az összefüggések hiányával volt gond, hanem az is látszik, hogy a feladatsor összeállításában még arra vonatkozóan sem volt világos koncepció, hogy hogyan kövessék egymást a könnyebb és nehezebb feladatok, illetve hogyan váltakozzanak a matematikai és természettudományos ismereteket igénylő részek.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy

a fő problémák több szinten jelentkeztek

– nemcsak nyelvi, hanem pedagógiai és feladatszerkesztési szinten is. A pontatlan vagy természetellenes fordítás, a nyelvi és kulturális elemek erőltetése, a feleslegesen bonyolult szövegezés különösen problémás a matematikában, ahol a szövegnek egyértelműnek kellene lennie – és különösen az alsóbb osztályokban. A feladatok nem mindig tisztázták, hogy matematikai gondolkodást, szövegértést, természetismeretet vagy kulturális háttértudást mérnek. Nem látszott világos íve a feladatsornak, a kontextus pedig sokszor nem segített, hanem akadályozott.

Az interdiszciplinaritás önmagában jó ötlet, de nem mindegy, hogyan valósítják meg. Nem az a probléma, hogy több tantárgy is megjelenik a bemutatott tesztben, hanem az, hogy nem mindig (sőt nagyon ritkán) funkcionális a kapcsolódás, ami nem segíti, hanem terheli a megértést. Az interdiszciplinaritás akkor működne jól, ha a másik tantárgy vagy kulturális információ segít elképzelni a matematikai helyzetet, nem igényel külön előzetes tudást, és nem vonja el a figyelmet a feladatról. Ha ez megvalósulna, akkor talán nem veszne kárba a gyerekek és a pedagógusok több éves munkája. 

(P.S.: Az írás jobbító szándékkal született, azzal a reménnyel, hogy az illetékesek nagyobb figyelmet fordítanak a jövőben ezekre a problémákra.)