Taste of Transylvania: a legpunkabb székely gasztrofesztivál
Székelyföld egyik legmenőbb találkozóhelye, ahol a séfek punkok, a menü intellektuális élmény, és még a fagyi is pukkasztja a polgárt.
Azon kevesek közé tartozom, akik ettek a Bíró Lajos által készített Csirkemell supreme véreshurkás rizottóval nevű csodabogárból.
Nem azért, mert annyira különleges lennék, hanem mert Bíró Lajos jobb napjain nem készít csirkemellet. Sőt azt is megbánta, amikor nekünk készítette. Csak valamiért elhitte – ilyen, ha Réka az ujjai köré csavar –, hogy a székely csajok a mangalicakarajt nem ennék meg.
Így bevállalta a csirkét.
De hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon mellékent egy kis véreshurkás rizottót. Mondjuk, az kurvajó volt.
Akkor kezdtem el valamit kapisgálni abból, hogy egy séf is lehet punk, és egy menüsor is okozhat akkora intellektuális élményt – nyugi, nem kulinárist akartam írni –, mint mondjuk egy David Lynch film vagy egy Mohamed Mbougar Sarr regény.
Ez is érdekelhet:
Pál Edit Éva
Mindig hangosan felröhögök, mikor eszembe jut, hogy amikor Károlyi Márta megjegyezte, hogy talán nem ártott volna még egy kis köret, akkor Bíró Lajos valami olyasmit válaszolt, hogy majd otthon készítsen magának. És mindezt úgy, hogy egyébként nem két lejbe került a résztvevőknek az, hogy a Bíró Lajos csirkemellét majszolgassák.
Áhá! Szóval ha elég punk vagy, akkor elmondhatod a túlbuzgó vendégednek, hogy egyébként nem biztos, hogy teszik érteni hozzá, és ezt még nem is kell túlságosan becsomagolni – jegyeztem meg magamban.
Akkor döntöttem el, ha nagy leszek én is Bíró Lajos leszek. Nem séf. Punk.
Mielőtt még úgy tűnne, hogy esetleg jobban értek a gasztronómiához, mint a megboldogult Károlyi Béla özvegye, gyorsan megjegyzem, hogy 1977-ben születtem, és abban az időben nőttem fel, amikor még a veknit is ételjegyre adták Gyergyóban, és bár tudtam, hogy a nagymamám falun készített rántottája sokkal finomabb, mint amit anyukám a boltban vásárolt tojásból süt, alapvetően jól megvoltam a margarinos kenyérrel és kakaós kávéval.
Persze azért voltak traumatizálóan szép kulináris pillanatok az életemben.
Emlékszem, hogy már rendszerváltás után hosszú percekig bámultam Kolozsváron egy henteshűtőben ízlésesen elrendezett olajbogyós és sajtos parizeleket, majd kértem egy kiflit és egy poharas szánát.
Ezért utólag nem is csodálkozom azon, hogy az első németországi kiszállásnál egy hét alatt híztam 8 kilót. Azon már inkább, hogy azóta sem tudtam leadni. De lehet, hogy közben minket is utolért a marha nagy jólét. Csakis ez lehet az oka.
De nem is így akartam indítani.
Hanem úgy, hogy ha valaki megkér, hogy ajánljak neki valami programot Székelyföldön, akkor általában két dolgot szoktam ajánlani. Az egyik a Csíki Jazz fesztivál, a másik a Taste of Transylvania.
A Csíki Jazz kapcsán mindig is az volt az érzésem, hogy azt Nóra elsősorban a barátainak és egy kicsit magának csinálta. Egy beszélgetésünk során kiderült, hogy nem is tévedtem túl nagyot. És ugyanezt érzem a Taste of Transylvania kapcsán is, hogy azt Réka meg Dodó – meg persze a Pávás csapat – elsősorban a barátaiknak és egy kicsit maguknak csinálták.
A barátaikat szerették volna megajándékozni vele.
És amikor ajándékozunk, akkor örömet szeretnénk szerezni. Olyankor nem akarunk megúszásra, letudásra játszani. Olyankor nem kötünk kompromisszumokat.
Ez az, amiért én is szívesen ajánlom ezeket a barátaimnak, mert örömet okoznak, feltöltenek, szórakoztatnak, és még évek múlva is tudok mesélni róluk.
Meg jó ki találkozóhely – azoknak, akik szeretnek találkozni –, ahol akár új arcokkal is össze lehet barátkozni. De én ezt a részét nem szoktam annyira erőltetni.
Szóval hétvégén – elméletileg csodás idő lesz – gyertek a Taste of Transylvaniára. Itt találtok programot, itt meg jegyeket.
Szasza – aki többek közt az esemény kommunikációjáért felel – azt is elárulta, hogy az idén három nagy névre érdemes figyelni.
Az egyik Ana Roš szlovén séf, akit 2017-ben a világ legjobb női séfjének választottak, 2024-ben pedig a The best chef awards “Best voted by professionals” díjat érdemelte ki. Azoknak, akik csak a csillagokban hisznek mondom, hogy az étterme, a Hiša Franko három Mischelin csilaggal és egy zöld csillaggal is büszkélkedhet. Őt pénteken nézhetitek meg 17:00-tól a Kövi Pál sátorban.
Sajnos Alessandro Ingiulla, a szicíliai Sapio Michelin-csillagos séfje is pénteken lesz 17:20-tól a Pro Economica Rendezvénycsűrben. Nehéz döntés. Bár egyeseknek számíthat, hogy ő kevésbbé van összemichelinezve, mint Ana Roš.
A harmadik sztárvendég Iñaki Bolumburu, aki a világ egyik legismertebb gasztrorégiójából, Baszkföldről származik, nomád séfként járja a világot. Szerencsére ő nem pénteken, hanem szombaton lesz 15:00-tól a Pro Economica Rendezvénycsűrben.
De a legbiztosabb, ha végignézitek a programot, mert rengeteg izgalmas beszélgetés, főzőcskézés lesz, sőt még egy igazi esztenát is beszerveztek nekünk. Kutyák nélkül.
Azoknak, akik még mindig gondolkoznak, ajánlom a következő nagyszerű cikkeket. Szasza azt mondta, hogy az idén is legalább ennyire jó lesz:
Pál Edit Éva
Pál Edit Éva
Jaj, és Bíró Lajos is ott lesz persze. És ha szerencsétek van, akkor talán kóstolhattok az óvszerből kinyomott vaniliás fagylaltjából, vagy valami hasonló polgárpukkasztó dologból.
Azt is érdemes figyelni, hogy mit eszik, illetve milyen előadásokra ül be. Főleg azoknak, akik most jönnek először a Taste-re. Ő azért ritkán fog mellé.
Kész. Vége. Puszi.
Az uh.ro azért működik, mert van néhány hozzád hasonló szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ezért arra kérünk, ha megengedheted magadnak, akkor legyél te is az előfizetőnk.
