Résztvevők szólalnak meg az UIET-es botrány kapcsán: már az udvarhelyi látogatás során sem volt rendben a projekt?

Cikkünk megjelenése után több olyan személy is megkeresett, akik részt vettek a program különböző részein. Valamennyien ugyanarra hívták fel a figyelmet: szerintük a problémák nem a Szent Márton-szigeteki kiutazással kezdődtek. Már a projekt első, székelyudvarhelyi szakaszában is jelentős eltérés volt a pályázatban vállalt célok és a megvalósítás között.

Ugyanakkor több RMDSZ-es politikust is megkértünk, hogy reagáljon a történtekre, köztük Szakács-Paál Istvánt, Székelyudvarhely polgármesterét is, aki többek között arról beszélt, hogy a fiatalok mindenképp felelősséget kell vállaljanak a projektért, és lehet, hogy nem csak a pénzt kell visszafizessék, hanem akár etikai kérdések is felmerülhetnek.

Klientúraépítés, uniós pénzek, botrány

Mielőtt rátérnénk az RMDSZ-es politikusok reakcióira nézzük meg, hogy milyen sajtóvisszhangja volt az első cikkünknek.

Miután a június 3-án arról számoltunk be, hogy az UIET elnökségének több tagja a Karib-szigetekről jelentkezett be egy Erasmus+ pályázatból megvalósult utazásról, többen egyhangúan elítélték a történteket. 

A történtekről beszámolt a Transtelex, videóban dolgozta fel a témát Kiss Anna a Miközöd közéleti csatornán, valamint Parászka Boróka a Marosvásárhelyi Rádió, valmint a HVG munkatársa Facebook-oldalán értekezett arró, hogy a székelyudvarhelyi Erasmus-botrány nem elszigetelt eset, hanem annak bizonyítéka, hogy az RMDSZ-hez kötődő ifjúsági szervezeteket a párt saját utánpótlásának építésére használja, miközben az uniós forrásokat nem a kijelölt hátrányos helyzetű célcsoportok, hanem a politikai klientúrához tartozó fiatalok javára fordítják, és mindezt az RMDSZ hallgatólagosan vagy közvetlenül legitimálja.

Mivel a társadalom széles körében felháborodást keltett az UIET vezetőségének kérdések alól való kibúvása, amely aztán összefonódott az elmúlt évek során, az erdélyi magyarságban felgyülemlett RMDSZ-be vetett bizalom megingásával, a témán kapva-kaptak politikusaink is, felszólalt Tőkés Lehel, Borboly Csaba és Csomortányi István is.

Tőkés Lehel egy Facebook-posztban arról írt:

Közpénz nem megfelelő felhasználása, személyre szóló fordítása, abból való nyaralás, vagy bármilyen nem az előirányzott, szerződéssel nem összhangú elköltése bűncselekmény! 

Amennyiben az UIET körül kialakult botránynak akár fele is igaz, akkor minden érintettnek azonnal távoznia kell a közéletből! 

Az ügy tisztázása érdekében az egyetlen normális lépés a pályázattal, annak lebonyolításával, a Karibi utazással kapcsolatos információk azonnali nyilvánosságra hozása. Javaslom e lépés megtételét!

A cikk megjelenését követően Tőkés posztja volt az első, amely reakciót váltott ki az UIET részéről, kommentben Elekes Dániel, megyei tanácsos és UIET alelnök a következőket írta:

Mielőtt rátérnénk az udvarhelyi programrész körül felmerülő kérdésekre – amely kapcsán több résztvevőt, valamint a külföldi csereprogramban is részt vevő UIET-alelnököt, Farkas Tamást is sikerült kérdeznünk –, érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan reagált az ügyre az Egyeztető Tanács és annak politikai környezete.

Nézzük meg milyen narratívát épített fel a történtek magyarázatára az UIET, és milyen állításokkal próbálják meg minél inkább kármentesíteni megukat. 

A téma kapcsán megkérdeztük az RMDSZ udvarhelyi és udvarhelyszéki politikai közösségének főbb szereplőit is – Antal Lórántot, Bíró Barna Botondot, Szakács-Paál Istvánt, Dávid Endrét, Kakassy Norbertet – akik láthatóan megpróbálnak minél inkább elhatárolódni saját ifjúsági szervezetüktől, és a „vannak nekünk nagyobb problémáink” és a „nem túl jó az életszínvonal” lózungokkal próbálják eltolni a felelősséget, hogy az elmúlt időszakban egyre csak fokozódó párt elleni közfelháborodás továbbgyűrűzését hárítsák.

Könnyebb a sajtót támadni, mint válaszolni

Kezdjük rögtön első megszólalónkkal, Elekes Dániellel.

Kommentjében Elekes rögtön a sajtó betámadásával és annak hiteltelenítésével indít. Elekes azt állítja – sőt mi több sérelmezi is –, hogy a 18 perces telefonbeszélgetésünkből csupán olyan részleteket emelünk ki és használtunk fel, melyek „beleillenek a kitalált narratívába”.

Elekes úgy tesz, mintha nem látta volna a publikálást megelőzően, hogy melyek azok a részek, amelyeket a beszélgetésből a cikkbe is beemelünk, és nem jeleztem volna számára egyértelműen, hogy a „kihagyott részekről” azért nem írok az ő elbeszélésében, mert megtette azt Tornai Szilárd, és e tekintetben az általa küldött dokumentumot használjuk.

Bárminemű válasza az általa elmondottak alapján megírt cikkrészletre a publikálást megelőzően annyi volt: Szia

A komment egyik fontos része az Elekes által említett részletes dokumentum, amelynek nyilvánosságra hozatalával elmondása szerint a cikkünkben megjelenő „történetek” helyett a dokumentált tényekből lehet majd tájékozódni. 

Kíváncsian vártam a papírformát, hisz nem értettem, milyen részletes dokumentum lehet az, amelyről nem számoltunk be korábbi cikkünkben, hisz az anyag publikálása előtt megkerestem Tornai Szilárdot (lásd az előbb hivatkozott beszélgetés), elküldve az Európai Bizottság oldalán fellelhető projektkártyát amelyből dolgoztam, és kértem, hogy amennyiben rendelkezésükre áll bármiféle részletesebb, a pályázattal kapcsolatos egyéb dokumentáció, küldje át, hogy beemelhessük az anyagba.

Tornai még aznap át is küldött egy pdf-et, amelyet aztán a cikkbe ágyazva, érintetlenül, letölthető formában elérhetővé is tettünk. Ide kattintva is megtekinthető.

A hivatkozás azért is volt furcsa, mert, ha valami olyanról beszélünk, ami kimaradt korábbi anyagunkból, akkor azt miért nem küldték át akkor, amikor kértük, és ha nincs részletesebb anyag, akkor miért hivatkoznak rá úgy, mint amit elhallgattunk?

A fenti, Tornai Szilárddal folytatott beszélgetésben érdemes megfigyelni azt is, hogy már az anyag készítése közben is mennyire megpróbálta a saját kezében tartani az UIET a narrativát. Tornai a teljes anyagot átnézésre kérte vissza, mondván, fontos számára a projekt teljes képének ismertetése, nehogy félreérthető értelmezés szülessen.  

Aztán egyszer csak lehullt a lepel és az UIET közzétette a 4 perc 57 másodperces A válasz: nem. Nem roma fiatalok pénzén utazott a Karib-tengerre az UIET vezetősége című válaszvideót.

A Czika Arnoldból, György Boglárkából, Farkas Tamásból, Benkő-Kedei Csengéből, Elekes Dánielből, Pál Kingából, Pál Boglárkából, Tornai Szilárdból és egy általunk nem ismert fiatalból álló kilenc fős csapatból, Tornai és Pál vállalta magára azt, hogy kamera előtt beszél az őket ért vádakról, véleményekről, a sajtó lejárató szándékáról, valamint annak etikátlan, összevágott interjújáról.

Válasz helyett személyeskedés

Lássuk, miről is beszélnek a videóban.

Visszatérő elem, hogy a kritika célpontjává nem a felvetett kérdések, hanem a kérdéseket feltevő szerkesztőség lett: az „összevágott", „etikátlan", „lejáratási szándékú" jelzők ismételten elhangzottak.

Ez azonban nem ad választ azokra a konkrét, ellenőrizhető kérdésekre, amelyeket feltettünk: hány roma vagy hátrányos helyzetű fiatal vett részt a projektben, hányan vettek részt a mentorprogramon, és ezek hogyan illeszkednek a pályázatban vállalt célokhoz. Az, hogy egy beszélgetés szerkesztett vagy nem előre egyeztetett formában készült, nem változtatja meg azt a tényt, hogy a feltett kérdésekre – sem az intejúban, sem az azt követő állásfoglalásban – nem érkezett érdemi válasz.

Közpénzből, uniós forrásból megvalósuló projektek esetében az átláthatóság és az elszámolhatóság nem a sajtó jóindulatán vagy rosszindulatán múlik, hanem azon, hogy a vállalt célok és a megvalósítás mennyiben fedik egymást – ez pedig dokumentumokkal, számokkal igazolható vagy cáfolható, nem a megkereső újságíró szándékainak megkérdőjelezésével.

 Főbb állításaik a következők:

A Global Rhythms egy 12 hónapos Erasmus+ projekt. Nem egy utazásról szól (...) Ezek nem nyaralás programok, ezek szakmai tevékenységek. (...) egy Erasmus+ szakmai látogatás során is van szabadidő. Igen, ott is lehet jól érezni magunkat. Ezt nem is titkoltuk. Ha valaki szabadidejében saját költségén vesz részt egy kiránduláson az nem változtatja meg a projekt szakmai tartalmát és eredményeit sem.

Nem a hajókázás a fő kérdés

Habár rögtön a nyitásban az utazásra és az egész botrányt beindító hajókázára terelődik a figyelem – amelyre aztán később még visszatérnek a szabadidő és a saját költség kapcsán –, csakúgy, mint korábban, most is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy nem a botrányt a közbeszédbe beemelő Instagram-történet vagy hajókázás a projekt fő problémája, és még csak nem is feltétlenül az, hogy az UIET elnöksége utazott az egzotikus szigetekre. 

A probléma ott kezdődik, hogy ezek csak részletei annak a teljes képnek, amelyben a hátrányos helyzetű, roma és afro-karibi zenészekre hivatkozó pályázatban úgy néz ki, hogy egyelőre egyetlen egy hátrányos helyzetű vagy roma fiatal sem vett részt.

A projekt célcsoportja nem kizárólag egyetlen közösség. Hátrányos helyzetű fiatalok, kisebbségi közösséghez tartozó résztvevők, roma és afro-karibi fiatalok, fiatal zenészek, mentorok, ifjúsági munkások és kulturális szakemberek is részesei ennek a folyamatnak.

Habár az UIET rendre hangoztatja a cikk megjelenését követően, hogy a projekt célcsoportja nem kizárólag egyetlen közösség, a pályázati dokumentáció az általuk utólag összeállított kisokossal ellentétben két egyértelmű állítást tesz, és nem beszél ifjúsági munkásokról, kulturális szakemberekről:

• The project supports young musicians from marginalized backgrounds. (A projekt hátrányos helyzetű fiatal zenészeket támogat.)
• Roma and Afro-Caribbean artists gain mentorship and visibility. (A roma és afro-karibi művészek mentorálásra és szélesebb ismertségre tesznek szert.)

A projektleírás alapján nem találtunk olyan elemet, amely elsődlegesen ifjúsági vezetők vagy szervezeti vezetők nemzetközi tapasztalatcseréjéről szólna.

A dokumentum szinte végig:

• fiatal zenészekről,
• marginalizált hátterű résztvevőkről,
• roma és afro-karibi művészekről beszél.

Mivel a Szent Márton-szigeteki mobilitás résztvevőinek többsége ifjúsági vezető volt, a kérdés nem csak az, hogy „szabályos volt-e”, hanem az, hogy hogyan szolgálta ez a résztvevői összetétel a projektben vállalt célcsoportot és eredményeket. 

Még ha marginalizált, hátrányos helyzetű, romániai magyar kisebbségként is tekintünk az egyesületi vezetőkre, politikusokra, az, hogy mind a kilencen hátrányos helyzetű zenészek is lennének, kevésbé tartható – még úgy is, hogy Czika Arnold és Farkas Tamás valóban foglalkozik elektronikus zenével.

A projektben eddig megvalósult egy koncert itthon és egy koncert Szant Martinon. Volt öt jam session, több mint 20 óra mentorprogram, elkészült három közös dal és egy videóklipp. Voltak stúdiómunkák, szakmai találkozók, projekttervezési megbeszélések és közösségi programok. Ezek nem nyaralás programok, ezek szakmai tevékenységek.

Beszámolnak az eddig megvalósult programokról, csakúgy, mint ahogy azt korábbi cikkünkben mi is tettük. A projekt eddig megvalósított programjait egyszer sem kérdőjeleztük meg.

Számokat emelnek ki, viszont egyetlen egy korábban feltett kérdésünkre sem válaszolnak:

• A teljes projektet illetően: Hány roma/hátrányos helyzetű fiatal vett/vesz részt a projektben?
• A mentorprogramot illetően: Hány alkalom volt már? Hol tartották ezeket? Hány alkalom lesz még? És végül, de nem utolsó sorban hány roma fiatal vett részt ezeken az alkalmakon?

Nem vagyunk profi politikusok. Ezek a módszerek minket is megleptek. A nyilvánosságra került sajtóorgánum által összevágott videó nem egy előre egyeztetett, hivatalos interjúként készült. Egy futtában felvett beszélgetés részleteit rögzítették, majd ezekből olyan rövid összevágott anyag született, amely több ponton félreérthető és nem adja vissza sem a teljes beszélgetést, sem a teljes projektet.

A videóban reagálnak arra az interjúra is, melyet a májusi havi tanácsülést követően készítettünk Pál Boglárkával és Tornai Szilárddal. Fontos látni, hogy bár ők összevágott videóként hivatkoznak rá, mindkét beszélgetés vágatlanul, teljes terjedelmében (8 perc 21 másodperc) került publikálásra a cikkben, amelyet az UIET válaszvideóját követően a Facebookon is nyilvánosan elérhetővé tettünk. 

Sérelmezik, hogy a kérdéseket nem egy előre egyeztetett interjú keretében tettük fel nekik, viszont fontos tisztában lenni azzal, hogy megválasztott képviselőket kérdeztünk egy önkormányzati ülést követően. 

Ahogy a videóból is kiderül, a képviselők számára nem az interjú, sokkal inkább a feltett kérdések a kényelmetlenek. 

Teljesen rendben van, hogy kérdezzük őket, mindaddig, amíg szóba nem kerülnek a roma fiatalok. Innentől már nem annyira alkalmas az interjú, elmondásuk szerint tartanak majd sajtótájékoztatót és ez a projekt annál sokkal komplexebb minthogy helyben összefoglalják, küldjük el írásban kérdéseinket.

Érdekesség, hogy Tornai a videót követően még 8 percben próbálta meg elmagyarázni, hogy miért nem korrekt az, amit csinálunk, és, hogy ő nem érti miért kell ezzel ilyen égetően foglalkozni, miért nem írunk inkább arról, hogy épp meghirdették az idei Siculus Festivált.

Mit mondanak az RMDSZ politikusai?

Egyértelmű kommunikációs hibát vétettek, de az RMDSZ-nek ehhez semmi köze és a következményeket is hagyjuk, vagy legalább is várjunk még vele, hátha elcsendesednek a dolgok – nagyjából ezen narratívát rajzolják ki az RMDSZ udvarhelyi és udvarhelyszéki vezetéséből érkező megszólalások. 

Míg a legtöbben elítélik és kategorikusan rossz kommunikációs stratégiának tartják, hogy az UIET elnökségi tagjai közszereplőként instagram történeteket tettek közzé a szakmainak nevezett program szabadidős részeiről, addig kivétel nélkül mindegyik kerüli a közfelháborodást kiváltó roma és hátrányos helyzetű fiatalok projektből való kihagyásának tényét.

A roma kérdéskör tekintetében kiemelten fontosnak tartottuk Dávid Endre Székelyudvarhely alpolgármesterének megszólaltatását, hisz két évvel ezelőtt ő rendezte a Vízen túl című dokumentumfilmet, melyben a betfalvi romatelep lakói, azaz egy erősen marginalizált társadalmi réteg kap főszerepet, annak érdekében, hogy elkezdődhessen valamiféle párbeszéd a téma kapcsán, másrészt pedig nem elhanyagolható az sem, hogy az alpolgármesteri kabinetjében dolgozó Benkő-Kedei Csenge úgyszintén részt vesz a projektben.

Kíváncsiak voltunk, hogy Dávid szociális érzékenysége mentén problémának tartja-e mindazt, ami az elmúlt két hétben a teljes erdélyi közbeszédet leuralta, valamint merültek-e fel kérdések a kabinetjében dolgozó Csenge irányába, egyáltalán hogyan viszonyul a történtekhez.

Az alpolgármester hamar kihúzza magát a válaszadás elől:

Mindenki a munkájával el kell tudjon számolni. Én az enyémmel, ők az övékével, ennyi. Ennél többet nem tudok mondani, nem az én tisztem. Hogyha távhő érdekel, medve kérdés, hasonló, akkor azokról bármikor szívesen.

Amikor a Vízen túl című filmre hivatkozva kérdezem a programokból kihagyott roma fiatalokról, érdemi válasz nem érkezik és a kérdést is megpróbálja ketté bontani:

Ha ezt megengeded, akkor külön bontom, tehát egyfelől így van, a betfalvi roma telepnek az életéről szól ez a dokumentumfilm. Egyértelműen fontosnak tartom ezt a témát. Alpolgármesterként is a szociális lakáskérdésben nap mint nappal kapcsolatban vagyok ezzel a témával. Én kiemelten a szívemen viselem ezt a történetet. 

Másik felől viszont megmondom őszintén, én nem olvastam a projektet, mondom amiatt, hogy semmi, ami pályázat, azzal nem foglalkozom, de hogy ezzel el kell tudjanak – újra csak, mint ahogy indítottam – számolni becsülettel.

Ami a kabinetjében dolgozó Benkő-Kedei Csengét illeti elmondja, hogy igen, Csenge nála dolgozik, viszont ő a szabadnapjait vette ki. Amikor munkaidőben van és dolgozik, akkor a munkájáról becsülettel el kell tudjon számolni, de hogy a szabadnapjain ő mit csinál, azt nem az alpolgármester mondja meg.

Antal Lóránt szenátort is megkérdeztük, leginkább arra voltunk kíváncsiak:

• Az RMDSZ udvarhelyi szervezetén belül voltak-e beszélgetések a cikk megjelenését követően a pályázatról? 
• Kérték-e meg Tornai Szilárdot vagy Pál Boglárkát a pályázat körül kialakult helyzet tisztázására?
• Amennyiben felmerültek kérdések a szervezet részéről is, azokra kaptak-e egyértelmű, kielégítő válaszokat az ifjúsági szervezetük képviseletétől? 
• Amennyiben kiderül, hogy nem teljesültek a pályázat vállalt célkitűzései, várhat-e bármiféle következmény a tanácsosokra – akár abban az esetben is, ha a pályázat dokumentációja rendben, de morális és etikai szempontból tisztázatlan és problémás marad a projekt? 

A rövid telefonos interjú közel 40 percre nyúlott ki, nehéz lenne pár mondatban összefoglalni azt, hogy pontosan melyik kérdésre mit is válaszolt szenátorunk, ezért hogy elkerüljük a részletek kiemelésének és a félreértelmezés vádját, a teljes beszélgetést az alábbiakban közöljük: