Putyin már hetedik hete veszít a népszerűségéből

Az amerikai-iráni háborúból mindenki vesztesen fog kijönni, de Oroszországnak profitálnia kellene a magas energiaárakból. Azonban ez nem lesz elég a növekedéshez, és nem csak azért, mert az ukrán drónok beavatkoznak az exportba. 

Egy svéd hírszerzési jelentés alapján, illetve Thomas Nilsson, a svéd katonai hírszerzés vezetője nyíltan beszél a médiának arról, hogy a mostani költségvetési hiány mellett  egy teljes évig 100 dolláros hordónkénti olajárra lenne szükségük az oroszoknak. És még mindig csak a hiány megszüntetésénél tartanánk. Ahhoz, hogy pár kopejkával több jöjjön be a költségvetésbe, évek kellenének.

Április közepén maga Putyin is beismerte,

hogy az év első két hónapjában a gazdaság csökkent. Hivatalosan 1,8 százalékkal, ami önmagában a várt rossz eredménynél is rosszabb. 

Olyan rosszak a számok, hogy már az is kérdéses, hogy Elvira Nabiullina, a központi bank vezetője maradhat-e a helyén. Önhibáján kívül, ő ugyanis kiváló szakemberként ismert, és a Putyin által teremtett nehéz helyzetben is egészen jól irányította a gazdaság folyását. 

Egyébként nem is kívánta magának a terhet, 2022-ben, az invázió után beadta a felmondását annak ismeretében, hogy gazdaságilag mit jelent egy háború, de Putyin nem engedte, hogy távozzon. Csakhogy csodát ő sem tud tenni, ha a fővezér falnak vezeti az országot, akkor előbb-utóbb Niabullina is kifogy a trükkökből. 

Ha viszont a Kreml eltávolítja őt, akkor az orosz piac még inkább pánikolni fog. Így hát valószínűleg minden megy tovább, ahogy eddig, az 1,8 százalékos zsugorodás mellett a deficit is nő tovább: az első három hónap alatt elérte a 60 milliárd dollárt, ami 

már most meghaladja az egész évre tervezett hiányt. 

Egy, Andrej Belouszov védelmi miniszterhez kötődő gazdasági think tank arra figyelmeztet, hogy beavatkozás nélkül októberre banki krízis alakulhat ki a gyenge minőségű hitelek miatt. 

Niabullina nyilvánosan kimondta, hogy az orosz gazdaságban túl kevés a munkaerő, méghozzá az eddigi orosz történelemben példa nélküli mértékig. Ne feledjük, Oroszországban rengeteg a vendégmunkás, többek között a nagyrészt muszlim Közép-Ázsiából, és még így is súlyos a hiány.

Kétlem, hogy sokan meglepődnének, de Nilsson kimondja azt is, hogy 

még ezek is kozmetikázott, manipulált adatok. 

Ő főként annak tudja be, hogy ez a hamisítás egyfajta információs fegyver is az oroszok kezében: ha a Nyugatot sikerül arról meggyőzni, hogy az orosz gazdaság jól bírja, az gyengíti az Ukrajnával szövetséges országok akaraterejét. De hadd tegyem hozzá, egy ilyen rendszerben a belső stabilitás is nagyon fontos. Igaz ugyan, hogy az átlagember a bőrén érzi a gazdasági nehézségeket, és nem az újságból, de ha elég sokáig tömik a fejébe, minden oldalról hogy nincs olyan nagy baj igazából, akkor az az átlag orosz elégedetlenségét halkítja.

Az egyik ilyen mutató, amivel nehéz vitatkozni, az az infláció. Hivatalosan 5,86 százalék ugyan, de a valós érték ennek olyan háromszorosa lehet. 

Március végén az orosz oligarchák felszólítást kaptak arra is, hogy szíveskedjenek a pénzükből az ukrajnai invázióra fordítani. Az orosz vezetés ugyan ezt személyes döntésnek nevezte, de képzelhetjük, mennyi döntési terük lehet, amikor maga a cár szólal meg.

Ez persze nem azt fogja jelenteni, hogy a háborúra fordított vagyon fog csökkenni. Nem, nem, ami fontos, az fontos, a háborúra költenek tovább. 

Utakra, nyugdíjakra, fizetésekre kevesebb pénz jut. 

A középiskolai oktatás komoly költségcsökkentést szenved el, azaz magyarul a diákok jóval messzebb kell utazzanak az oktatásért, ami rontja a jövőbeli esélyeiket, illetve a nehezebb helyzetben levőket akár teljesen elvágja a továbbtanulástól és érettségitől. 

A osztályok megszüntetése pedig gyakran előszele a teljes bezárásnak, amit gyakran a népesség kihalása is követ, amint a fiatalok kezdenek elköltözni. Az egyetemi ingyenes helyek száma is csökken, legalább 47 ezerrel, a fizetős helyek pedig drágulnak.

Nem maradnak következmény nélkül ezek az intézkedések, a legnagyobb és legmegbízhatóbb Levada közvélemény-kutató, azt mérte, hogy 

Putyin népszerűsége a folyamatos csökkenés hetedik hetébe lépett. 

Ugyan ez 65,6 százalékos támogatást jelent a mérés szerint, de sejtheti az olvasó, hogy milyen óvatosan kell kérdezni és válaszolni, hogy az orosz vezetés megtűrje a Levadát. És az abszolút számoknál jelen esetben fontosabb a csökkenő trend, illetve az, hogy ez az invázió 2022-es megkezdése óta a legrosszabb mért érték. 

MindenAppos korlátozások

Ennek fényében nem csoda, hogy az orosz internethozzáférés sosem látott korlátozásokba ütközik: betiltott appok (lényegében minden, számunkra mindennapos közösségi média), köztereken nem működő mobilinternet (és GPS), városokban nem működő kártyás fizetés, VPN-ek letiltása (kivéve az állam által engedélyezetteket). 

Egyfelől a célok között a társadalom kommunikációjának kontrollja áll, lehetőleg minden kommunikációt az államilag szabályozott (és felügyelt) MAX appra akarnak terelni. Másrészt viszont pont ez az egyik olyan pont, ahol az átlag orosz a saját magánéletében érzi a háború és Putyin elbaltázott döntéseinek a következményeit.

Tekintve, hogy Oroszország, főleg a nagyvárosokban, nagyon magas szinten digitalizált volt, beleértve a hivatali ügyek jó részét is, és az internet az elejétől kimondottan szabad közösségi tér volt, ez a lépés többszörösen sokkoló a társadalomnak. Angolul beszélőknek az orosz emigráns NFKRZ adhat egy emberközeli betekintést az orosz mindennapokba, az internetkorlátozásoktól az egyre romló gazdasági kilátástalanságig. Statisztikák helyett hús-vér emberek beszámolóival.

És mindez a semmiért. A front lényegében áll. 

Az orosz katonai bloggerek lamentálnak, hogy nemrég az oroszok azzal fenyegetőztek, hogy Csernobilt csinálnak Kijivben. Most viszont Csernobil már ott van az orosz Tuapsze városában: az olajfinomító dróntámadásban kigyulladt, az olajszennyezés elérte a talajt, vizet, esőt, tönkrement az addig népszerű tengerparti üdülőtelep és környéke. Közben az orosz vezetőség azzal nyugtatgatja őket, hogy Kupjanszkot sikeresen elfoglalták – tegyem hozzá, ez a nagy katonai siker, ez a metropolisz a háború előtt 26 ezer főt számlált.

Igor Girkin volt FSZB-s tiszt, kulcsfigurája a kelet-ukrajnai invázió kirobbantásának, és az orosz nacionalista oldal egyik fontos figurja, akit be is börtönöztek azért, mert kritizálta Putyint a szerinte túl gyenge fellépéséért, a szokott pesszimizmusánál is pesszimistább lett. 

Egyenesen azt állítja, hogy a besorozáshoz idén már túl késő. Már lejárt az az idő, amikor gyalogság tömegeivel tudták volna lenyomni az ellenséget. 

A drónok és rakéták az ukránok oldalán állnak

Ezt ő is a drónoknak és a rakétáknak tudja be, szerinte az úgynevezett Ukrajna elérte azt a szintet, hogy szinte kizárólag ezekkel tartja a frontot. Van annyira optimista még mindig, hogy azt hiszi, hogy az orosz gazdaság teljes mobilizálása fel tudná venni a versenyt az ukránnal, karöltve Európával, de tegyük hozzá, nem véletlenül nem hoztak meg bizonyos döntéseket az orosz vezetők. 

Egyrészt nem lehet az orosz gazdaságot úgy mobilizálni, ha közben az egész összeomlik, vagy ha fellázad a teljes társadalom. Folytonos egyensúlyozásra van szükség, és ugyanez igaz az ukrán félre is – bár utóbbinál annyival „könnyebb”, hogy a túlélésért többet bevállalnak az emberek. A sorozásról pedig ugyancsak tudjuk, hogy eléggé korlátozott, hogy egyszerre hány embert tudnak felfegyverezni és legalább minimálisan kiképezni. Az embereket pedig kell etetni és lőszerrel ellátni. Ezekről ismert volt eddig is, hogy már rég nincs meg a szovjet kapacitás. De azért beszédes az, hogy Girkin (és az ő tolmácsolásában az orosz katonai fanatikusok) is egyre kevésbé látja a győzelem lehetőségét.

Oroszország kudarcot vallott a háborúban

Joachim Kaschke dandártábornok, a német védelmi minisztérium Ukrajnával foglalkozó különleges stábjának vezetője a Kijivi Biztonsági Fórumon egyenesen úgy fogalmazott, hogy Oroszország minden stratégiai célját illetően kudarcot vallott háborúban. 

Kiemelte, hogy ennek egyik példája, hogy a kemény téli bombázások ellenére nem sikerült megtörni az ukrán ellenállást (magyarán: az infrastruktúra elpusztításával fagyást és szenvedést előidézve megadásra kényszeríteni a civileket). Ráadásul szemléletváltás is történt, 

Ukrajna a megsegítendő félből stratégiai partnerré vált.

Tegyük hozzá, valóban elképesztően látványos a változás. Említettük már, hogy német katonákat ukránok képeznek a modern hadviselésre. Az amerikaiak példája mutatott rá arra, hogy ez mennyire indokolt. Ugyanis ők, pár hónappal az iráni háború előtt elutasították az ukránok által felajánlott segítséget. Mígnem jelentős veszteségek után rájöttek, hogy a drónhadviselés számukra ismeretlen és nagyon veszélyes terep. Ezzel szemben az irániak nem voltak túl rátartiak ahhoz, hogy okuljanak az orosz-ukrán tapasztalatból. Ráadásul úgy tűnik, hogy bár áramlik valamennyi tudás és eszköz közöttük, de Trump személyes antipátiája miatt korántsem zajlik elég kommunikáció az ukrán féllel. 

Ukrajna viszont nem volt rest, Zelenszkij bejárta az Öböl-menti államokat, hogy szerződéseket és megállapodásokat kössenek. 

Donald nélkül is alakul 

Április 23-án írtak alá egy Drone Deal nevű jelentős megállapodást Szaúd-Arábiával, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel, amely több területet foglal magában, a gyártástól a képzésig. Azerbajdzsánban szombaton, 25-én fogadta Ilham Alijev azeri elnök az ukránt, energia és biztonsági megállapodásokat írtak alá. 

Megér egy rövid kitérőt, hogy a volt szovjet tagköztársaság nem csak fogadta az oroszok ellenségét, de ráadásul mindezt Kabala városában, olyan 100 kilométerre az orosz határtól. 

Nem véletlenül, az utóbbi években Alijev egyre erősebben érzékelteti az oroszokkal, hogy nincs alárendelt viszonyban, sőt, szabad mozgástere van. Visszatérve ezekre a megállapodásokra, tudni kell, hogy az ukrán gyártási kapacitások jelenleg nagyobbak, mint amennyi gyártásra fordítható pénzük, így ezek a megállapodások Ukrajna számára egy fontos szűk keresztmetszetet oldanak meg. 

Ráadásul mindezt az USA nélkül, és Trump elnök antipátiája ellenére. Valószínűleg hamarosan az amerikaiak tudatáig is eljut, hogy nem minden európai tűri el Donnie sértegetéseit.

Katonák helyett drónokat

Miközben az ukrán katonai oktatók értékké váltak Nyugaton, az ukránok viszont megelégelték a nyugatiak régimódi oktatását, és többé nem képzik a katonáikat külföldön. Ez azt is jelenti, hogy mára már meg tudják engedni maguknak, hogy az újoncok képzése érdekében veteránokat vonjanak ki a harctérről.

Ráadásul úgy, hogy ukrán oldalon az emberi lények egyre messzebb kerülnek a fronttól. Oda inkább drónokat küldenek, amelyek nem véreznek, és amelyekből lehet újat építeni. Ráadásul megint olyan szakaszba került Ukrajna, ahol a drónhadviselésben jelentős előnye van az oroszokkal szemben. A fejlesztések most a mennyiség emelése helyett a minőségi javításokra összpontosulnak, ugyanis a jelenlegi telítettség mellett már nem sok előnyt jelentene még több drón a hadszíntéren – de a jól működő mesterséges intelligencia annál inkább. Alig egy országra tőlünk a világ legmodernebb háborúja zajlik.

Mostanra a légi és vízi drónok mellett jóval jelentősebbé vált a szárazföldi drónok alkalmazása is. Az év első felében 25 ezer szárazföldi drónt (angol betűszóval UGV) terveznek hadrendbe állítani, ami duplája a teljes tavalyi mennyiségnek. 

Bár volt jelentés arról, hogy állást teljesen robotizáltan foglaltak el, de az UGV-k elsődleges feladata inkább a sérültek evakuálása és a logisztikai feladatok. Utóbbi veszélyes munka az emberek számára, mert mindkét fél igyekszik elvágni a másikat az utánpótlásoktól. Ha emlékszünk, egy időben az átmeneti megoldás mindkét oldalról az őrült tempóban vezetés volt, civil, azaz védtelen autókkal. Öngyilkos feladat, nem csoda, hogy az ukrán fél célja 100 százalékban robotizálni ezt a feladatot. Nem sok idő kell már, hogy arról szóljanak a hírek, hogy védekezésre vagy támadásra is rendszeresítenek UGV-ket, hiszen az emberélet a legdrágább, minden értelemben.

Röviden tehát úgy tűnik, hogy az oroszok kilátásai romlottak, a magas olajár, és a velük elég gyakran szimpatizáló Trump megválasztása ellenére. Az ukránok pedig, annak ellenére, hogy az amerikaiak egy petákot sem adnak nekik ingyen, még erősödtek is, és egyre hasznosabbá tudnak válni azok számára, akik hajlandóak velük szóba állni.