Papíron mindenki 65 méterre lakik, mégis autóval járnak iskolába

„Tudod, miért nem csinál senki semmit? Mert mindenkinek vaj van a fején” – mondta egy székelyudvarhelyi édesanya, miután a gyereke nem jutott be abba az iskolába, ahová a pontszámai alapján jó eséllyel bekerülhetett volna.

A nő szerint nem azért maradtak le, mert rosszul választottak vagy nem feleltek meg a feltételeknek. Hanem azért, mert a versenyben olyan családokkal kellett megküzdeniük, akik papíron közelebb laktak az iskolához, mint a valóságban.

Székelyudvarhelyen évek óta nyílt titok, hogy egyes szülők ideiglenes lakcímet jelentetnek be a kiszemelt iskola környékére, hogy többletpontot szerezzenek a beiratkozáskor. A jelenségről mindenki tud: a szülők, az iskolák, a városháza, a tanfelügyelőség. Mégis, amikor megkérdeztük, ki tudna tenni ellene, szinte mindenki ugyanazt válaszolta: nem az ő hatásköre.

Ebben az anyagban végigkövettük, hogyan működik a rendszer, és végigkérdeztük az összes érintett szereplőt az iskoláktól a minisztériumig. A kép egyszerre abszurd és tanulságos: mindenki látja a problémát, mégsem akad senki, aki valóban felelősséget vállalna érte. 

A Patkó csodája

A központi három iskolára jellemző hatványozottan ez a probléma. Ehhez elég sok tényező hozzájárul: először is, hogy mindhárom központi iskolához – a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum és a Tamási Áron Gimnázium – kötődik egy kis elitizmus.

Egy másik szempont: egyik központi intézmény sem körzeti iskola. Ami annyit tesz, hogy saját kritériumrendszer alapján válogathatják ki a diákokat, általában egy, legfeljebb két osztályba – a helyek limitáltak és alig bővíthetők. Ezzel szemben a körzeti iskoláknak megvan az az előnyük, hogy a hozzájuk tartozó utcákból, lakónegyedekből származó gyerekeknek kötelesek helyet biztosítani, és akár egy új osztályt is indítani pluszban, ha akkora mértékű túljelentkezés van.

Az országos követelmények szerint a sajátos nevelési igényű diákokat vagy azokat a gyerekeket, akiknek a testvére már az intézménybe jár, automatikusan felveszik. Így bár a nem körzeti iskolákban 24–48 helyet hirdetnek meg, de valójában jó esetben a felükre, egyharmadukra lehet ténylegesen jelentkezni.

A százméteres előny

Az első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez egyszerűen a szabályokat kijátszó szülők története. Az elmúlt hetekben folytatott beszélgetésekből azonban az rajzolódott ki, hogy a probléma jóval mélyebb: egy olyan rendszer működik évek óta, amelynek a visszásságait minden szereplő ismeri.

Másfél hete keresett meg két anyuka, akik a gyerekeiket próbálták meg beíratni az egyik központi iskolába. Az intézmény kritériumrendszere szerint illett rájuk a leírás, sőt, bár sokan figyelmeztették őket, hogy ne legyenek túl bizakodóak, nem tartottak attól, hogy ne kerülnének be a gyerekeik. Végül mégis azzal kellett szembesüljenek, hogy fölöttük húzták meg a vonalat.

Hogy érthető legyen a történet: úgy működnek ezek a kritériumrendszerek, hogy minden teljesített feltétel után jár valamennyi pont. Például, ha a gyermek megfelelő korban van, egyes esetekben, ha a szülő/nagyszülő pedagógus, ugyancsak jár pont. Minden iskola fel szokta tüntetni, hogy pontegyenlőség esetén mit vesznek figyelembe, általában a munkahely/lakóhely közelségét. 

A probléma gyökere épp ez a munkahely/lakóhely távolság, itt úgy pontoznak, hogy például 0 és 250 méter között jár a legtöbb pont, 250-től 500-ig kicsit kevesebb, 500-tól 1000-ig még kevesebb, 1000 méter távolságon túl pedig már tényleg csak egy minimális vagy nulla a pontérték. Akinek a szülője elég közel lakik és dolgozik az iskolához, ebből a két kritériumból annyi pontot összeszed, hogy behozhatatlan az előny.

A két anyuka, aki megkeresett, is ebben bízott, hiszen nem a 0-tól 250-es, de a következő kategóriába már bőven belefértek. A kifüggesztett eredmények szerint azonban ez messze nem volt elég a bejutáshoz, hiszen mindenki más az iskolától 250 méteren belüli vonzáskörzetében él és dolgozik – sokan inkább 100 méteren belül.

Papíron közelebb 

Mint az anyukáktól megtudtam, nem arra kell gondolni, hogy ilyen sok nulladikos korú gyermek él a Patkóban, sőt, tudomásuk szerint a bejutók között olyan is akad, aki valójában egy Udvarhely környéki faluból jött, vagy a város valamelyik külső negyedében lakik a családja. De a szülők ideiglenes tartózkodást (flotant) jelentettek be. Ez egy nyílt titok, egy eszköz, amiről úgy néz ki, mindenki tud, és mindenki köszöni szépen, jól el is van vele, kivéve azokat, akik tisztességesen és valós adatokkal próbálkoznak, és mégis alulmaradnak.

– Hallottuk az ismerősöktől sokszor az elmúlt években, hogy nehéz lesz, csak azt nem tudtuk, hogy ilyen szinten megy a dolog – mondja az egyik anyuka. 

Szerintük csak annak van esélye, aki a Patkóban vagy az Iskola utcában lakik, ők épp csak annyival élnek messzebb, hogy ha mindenki tisztességesen áll a rajtvonalhoz, a gyerekeik első helyeken jutottak volna be.

Mint mesélték, nekik a tanítónéni és a lakhelyükhöz való közelség miatt esett a választásuk az intézményre. Bár közel esik a Tompa László Általános Iskola – az a központ körzeti iskolája –, de még sincs annyira közel, mint a Patkó, ahová már egy másodikos gyerkőcöt magára is el lehet engedni.

„Érdekes, hogy mindenki 65 méterre lakik, és mégis mindenki autóval jár 65 méteren belülről” – mutatott rá az egyikük, hogy ez nem egy újkeletű jelenség, sőt, nem is helyi specifikum. 

Az anyag elkészülése alatt a román sajtóban is több cikket olvastam, ami ugyanezt problematizálja, sőt, a Digi24 szerint van, ahol 250–300 eurót is fizetnek a szülők, hogy valaki „befogadja” őket, hogy flotantot csináltathassanak a kiszemelt iskola közelébe.

Az anyukák úgy látják, hogy ez a kritériumrendszer ebben a formában nem működik: vagy különbséget kellene tenni az ideiglenes és az állandó lakcímek között az utóbbi javára, vagy nem kellene mérvadónak lennie egy ilyen könnyen manipulálható szempontnak. Az iskolában azt mondták nekik, hogy néha centiken múlik, hogy kit vesznek fel.

A láthatatlan körzet

Ha nem lenne elég, hogy fiktív a lakhely, már a munkahellyel is ügyeskednek az elszánt szülők. „Tudok példát olyanra, aki ideiglenesen papíron munkát is vállalt a központban, hogy több pontot kapjanak, közben a város külső részén van a cégszékhely.”

– Az egyiket kell beverekedni, ha az első már bejutott, a kistestvért automatikusan felveszik – mondták. Szerintük egyébként is a központi iskolákban megy a lobbi a helyekért, úgy gondolják, a beiratkozáskor már van egy lista a vezetőségnél azokról, akiket fel akarnak venni, mert a szülők jó helyen barátkoztak, adományoztak.

Szerintük abban, hogy ennyi időn keresztül ez a rendszer fenn tudott maradni, főleg a szülők a hibásak, mert dönthetnének úgy, hogy nem csalnak.

„Tudod, miért nem csinál senki semmit? Mert mindenkinek vaj van a fején, mert előbb-utóbb mindenki odakerül, hogy a gyerekét be akarja íratni, vagy már be van íratva és tart a következményektől, így mindenki elzárkózik a témától” – mesélte az egyikük.

A másik egy jogász ismerősét is felkereste, aki szerint feljelentést kell tenni a rendőrségen.