Panelkertészek 2: amelyben színre lép a Vilma

A föld és az edények előkészítése után elültettük a magok egy részét. Lessük, hogy mi sül ki belőle.

A néhány nappal ezelőtti előkészületi munkák után megkezdtük a magok földbe bújtatását, de előtte még beszereztünk néhány hasznos eszközt: kertészkesztyűt, földtúró eszközöket és öntözőt is vásároltunk.

Magokkal és, szokásához híven, jókedvvel érkezett Csedő valamelyik nap, de Katonának is jó kedve volt. Id. Csedő Attila kis tasakokba zárt magokkal ajándékozta meg fiát és annak kollégáját, akik kaptak az alkalmon, és a tanácsait is megfogadva elültették az apró, szinte porszemnyi magokat.

Mint már említettük, az első héten a földbe került a kapor és a bazsalikom, azóta az oregánó és a borsmenta is helyet kapott a kis edényekben, most viszont változtattunk kicsit az eredeti elképzelésen, mert id. Csedő különleges, „felfutós" uborkának a magjaival lepett meg.

„Ez felfut az egész párkányra, bé kell karózni" – jegyezte meg Csedő, kortyolva egyet a kávéjából („sok tej, sok cukor", ahogy Winston Wolf problémamegoldó issza a Ponyvaregényben).

Csilipaprikából kétféle kerül a műanyagcserépbe, két centi mélyre a földbe. Csedő szerint szép, színesek lesznek, jól fognak mutatni a fényképeken – állítólag egyszer ugyanezt mondta egy képzőművészeti kiállításon, ahol a megszokott, dekadens, sötét tónusú képek helyett valami fiatal művész végre színes, vidám képeket állított ki („Szépek, színesek, legalább nem az öngyilkosság jut az ember eszébe róluk").

Szóval emberünk elnyomja a csilimagokat, közben Katona megágyaz a koktélparadicsom-magoknak. Ezeknek szára kb. 25-30 centisre nő meg majd, Csedő szerint bőségesen terem, de mégis szaporátlan, „hamar békapja az ember egy vacsora mellé".

Id. Csedő ezt Vilma-paradicsomnak becézi, lehet, hogy jó lenne többet termeszteni belőle, nem csak a fényképekért.

Csedő már filózni kezd azon, hogy faládákat és állványokat is be kellene szereznünk az erkélyre, mert ekkora területről „nagyon sok paradicsom lejönne". Egyszer beérjük egy fehér muskátlitartóval, összesen tíz magocskát nyomunk el benne, aztán meglátjuk – az ipari termelésre nem tudunk ráállni, de tényleg jó volna nem csak egyszer enni a kertből.

Egy kis locsolás, aztán várjuk a fejleményeket, tehát a csírákat. A következő napokban is folyamatosan bővülünk, teszünk még újabb edényeket és újabb növényeket.

Olyanok leszünk, mint egy nagy (zöld) család.