Vélemény

Most különösen vigyázni a sajtóval!

Vajon ideológiai kérdés-e, ha valamelyik politikusunk visszaél a hatalmával, s az újság csak azért írja meg, me’ „független-objektív”?

Gál Előd

2025 ápr 24 —Olvasási idő: 4 perc

A kiemelt kép illusztráció, GÁL ELŐD fotója

Most, hogy nyakunkon a román államelnöki – és jövőre a magyar parlamenti választások –, feltűnt, hogy alakulni kezdtek ennek mentén az erdélyi magyar sajtóviszonyok. Volt néhány eset, ami megkongatta nálam a vészharangot. Ezért érzem úgy, hogy beszélnünk kell a sajtó fogyasztásáról, vagyis az újságolvasásról.

Az egyik ilyen eset az volt, ahogyan egy Crin Antonescuval kapcsolatos hírt tálalt a legnagyobb össz-erdélyi hírportál, a Székelyhon. Őszintén remélem, hogy csupán mulasztásból.

„A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) keddi bejelentése szerint Crin Antonescu 1988-ban jelentett egy barátjáról a kommunista titkosrendőrségnek, de ettől még nem minősül a Szekuritátéval együttműködő személynek” – írták. És lényegében ennyi.

Holott a román sajtóból, a G4Media cikkéből az is kiderült, hogy a CNSAS nem enged betekintést a nyilvánosságnak azokba a dokumentumba, amelyek alapján megírták a jelentést. A G4Media információi szerint ezek az iratok csak a politikus számára hozzáférhetőek, míg más elnökjelöltek hasonló dokumentumai bárki által megtekinthetők a CNSAS székhelyén. Most úgy tűnik, nagyobb volt a füstje, mint a lángja – Antonescu kikérte és nyilvánosságra hozta a dokumentumok tartalmát –, ennek ellenére az olvasónak nem mellékes egy esetleges döntéshozásban ez az információ sem.

A másik ilyen eset, amikor egy a Maszol.ro hírportálon megjelent véleményanyagban

elkezdődött a „független-objektívezés”.

A kifejezés ismerős lehet a magyar közbeszédből. A magyar kormány, majd a kormánypárti lapok, és végül a szavazók kezdték így csúfolni azokat a sajtóorgánumokat, amelyek valamiért kritizálják a kormányt.

Itt meg kell állnunk egy szóra. Elmondanunk azt, ami legtöbben még így is tanultunk az újságírással kapcsolatos tanulmányaink során, de manapság már divat elfelejteni: a sajtó a demokrácia őrző-védő kutyája, amelynek az egyik elsődleges feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat. Megvizsgálja, azok, akiknek az emberek szavazatukkal bizalmat szavaztak, rendben végzik-e a munkájukat.

Magyarországon teljesen átkeretezte ily módon a magyar politikum a sajtópalettát a közbeszédben. Eszerint vannak a kormány által támogatott résztvevők, és mindenki más – akik ráadásul rendesen elvégzik a fent említett feladatukat – ma már csak baloldali sajtó, vagy ellenzéki, brüsszelita, libsi, háborúpárti, sorosista, ha kevésbé akarok finomkodni. Vagy éppen “független-objektív”. Talán ez volt az első eset, amikor egy romániai magyar hírportált minősíteni láttam egy másik ilyen sajtótermék által.

De vajon ideológiai kérdés-e, ha valamelyik politikusunk visszaél a hatalmával?

Mi még úgy tudjuk, sokkal fontosabb a hatalom, mint az ellenzék számonkérésre, hiszen előbbi kezében van a pénzünk, a jövőnk, az életünk.

A Maszolon olvasható független-objektívezéssel azt hiszem, a magyarországihoz hasonló átrendeződés kezdődött el Erdélyben is, azaz a kormánykritikus médiumok összemosása és elhiteltelenítése.

Hogy a Maszol ezzel hová pozicionálja magát, nem kérdés, hiszen egyébként is olyan kritikus kérdésekben foglal állást a magyar kormány és a RMDSZ mellett, amelyek rendesen kettévágják a társadalmat és amelyek sokkal inkább aktuálisak a magyar határon túl. Például a Pride-ról, vagy arról, hogy valóban diktatúra van-e Magyarországon.

Gondolkozzunk egy picit az összefüggéseken. Az RMDSZ válogatás nélkül szajkózza azt, amit a Fidesz, és keresi is annak kegyeit azzal, hogy megőrzi a szavazóit Fidesz-szavazóknak. A Maszol újságírója – Szász Csaba, aki rendre véleményt formál – a fent említett dolgokról is – igencsak sokat van RMDSZ-es politikusokkal. Persze, nem gyanítjuk róla, hogy nekik dolgozik azt viszont tudatos olvasóként muszáj feltételezni, hogy nap mint nap mellettük formálódik a véleménye.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az anyag fogja nektek letisztázni az erdélyi magyar médiaviszonyokat, arra ott volt Lukács Csaba és Egyed Ufó Zoltán kollégánk hosszabb sorozata még 2024-ben, a szuper választási évben. Van viszont

néhány dolog, amire érdemes figyelned, amikor újságot olvasol,

amellett is, hogy a fentihez hasonló összefüggéseket. Ennél sokkal alapvetőbb dolgokat is érdemes figyelembe vennünk. Ma már sok esetben azt sem tudjuk felismerni, hogy álhírrel van-e dolgunk, de ezt néhány alapvető apróság ellenőrzésével hamar kideríthetjük. Például, hogy van-e az újságnak impresszuma, főszerkesztője, szerkesztői, címe, telefonszáma, stb. Gyanút kelthet az is, ha a cikkeknek nincs szerzője. Nem az átvett cikkekre gondolok, hiszen egy olyan hír mellé mi sem szívesen tesszük a nevünket, amit egy az egyben átvettünk egy hírügynökségtől, az nem a mi munkánk.

Az ellenben fontos, hogy ennek a hírügynökségnek megtalálod-e a nevét a cikkben, azaz érdemes figyelni arra, hogy le vannak-e hivatkozva a benne szereplő állítások. Érdemes lehet akár átkattintani a hivatkozott média ezzel kapcsolatos anyagára, hogy ne járjunk úgy, mint a Székelyhon Antonescuval, azaz a lehető legtöbb információval rendelkezzünk.

Mindig gyanút kelthet az is, ha egy hírközlő portál nagyon erős kifejezéseket használ, mint például gusztustalan, tragikus, alpári, de akár a libsi, vagy az agymosott. Ugyanez vonatkozik arra, ha az újságíró egy tudósításban minősíti a résztvevőket. Ez teljesen szembemegy azzal, amit a sajtó alapjaiként ismerünk.

Nem mondom, hogy nálunk, újságíróknál van a bölcsek köve, nem biztos, hogy függetlenek tudunk maradni az értékrendünktől és azt sem gondolom, hogy minden esetben annak kell lennünk. Lehet szubjektívnek lenni, véleményformáló műfajokban alkotni, de ezek közül is kitűnik a minősítő, gyűlöletkeltő tartalom, csak szoktassuk hozzá a szemünk.

Ahogyan szoktassuk magunkat ahhoz is, ha egy kivágott videót látunk, érdemes megkeresni belőle a vágatlan verziót, de legalább leellenőrizni azt, amit elolvasunk a Maszol-on, Székelyhonon, vagy akár az uh.ro-n.

Legyetek tudatos olvasók!