Mit posztolunk a választás előtt?

Megnéztük, mi zajlik korunk nyilvánosságának legfontosabb színterén, a közösségi médiában az államelnök-választás kapcsán. Nemcsak a hirdetésekről vagy kommentekről van szó: közéleti szereplők és egyébként politikával ritkán, vagy egyáltalán nem foglalkozók is kinyilvánítják véleményüket.

A végtelen poszttengerből most néhányat emeltünk ki. Ezek szerzői eltérő stílusban, de ugyanarról beszélnek: mi volt május 4-én és mi legyen május 18-án.

Inkább egy Hyundai

Többen, köztük Balázs Aaron vállalkozó, grafikus és Jakab Benke Nándor a Filmtett főszerkesztője is annak hangot adott, hogy nem értettek egyet az RMDSZ javaslatával.

Balázs Aaron – egy autós hasonlattal élt: Crin Antonescu olyan, mint egy B Passat, amit már mindenki használt, visszatekert órával, rozsdásan. Az RMDSZ ezt próbálta eladni, de ő inkább választotta a „sávtartós, észszerű Hyundait” – Nicușor Dant. Mint írja, felháborította, hogy az RMDSZ ilyen javaslatot tett.

A második fordulóval kapcsolatban pedig azt, hogy nem tudja, marad-e helye az országban, ha Simion győz. A posztja végén nyílt kérdést intéz a szövetséghez:

„Erre adjál választ, RMDSZ, ha a kormányon maradás vágya (elismerem, szükségessége) miatti taktikázás miatt nem lesz már hely a magyar embernek ebben az országban, akkor mi lesz?”

Nem szoktam kampányolni

Jakab Benke Nándor megjegyezte, nem szokott kampányolni, de ezt most nem tudta szó nélkül hagyni. Ő az első fordulót megelőzően úgy hitte az lesz, mint 2000-ben amikor „egy kivénhedt, korrupt vörös (Iliescu)” és „egy gyűlölettől fröcsögő neonáci (Vadim)” közül kellett választani a második fordulóban. Ehelyett a kivénhedt vöröst egy matematikus megelőzte, „az a baj, hogy igen kevéssel, s a győzelmi esélyei… matematikaiak. Pedig nem rossz arc.”

Szerinte nem a jobb élet reményében kell szavazni menni a második fordulóban, hanem hogy ne legyen még ennél is rosszabb. És erre ott van egy „pragmatikus figura”, akit a bukarestiek kétszer is megválasztottak, és még erdélyi is. Nem akar Kánaánt, nem is hiszi, hogy az Nicușor miatt jönne el, de „talán az euró visszamegy 5 lej alá, a befektetések stabilak lesznek, nem kell piros-sárga-kék padokon üldögélni majd, s belefásulni olyan hírekbe, hogy na, megint megvertek valakit valamilyen meccsen, mert magyarul szotyizott, s nem kell megint órákat sorban állni Nagylaknál. (...) Nicușor nem bőcs, egy kicsit viszont bölcs: képzeld, egy elnök, aki nem üvölt, nem káromkodik, nem fenyegetőzik!”

Amikor nehéz magyarnak lenni

Nem egy bejegyzés központi eleme a visszaemlékezés korábbi, hasonló téttel bíró választásra, a magyarság számára kevésbé kedvező időkre. Tamás Csilla forgatókönyvíró, rendező, előadó korrektor posztjától gombóc lett a torkomban, pedig én nem éltem ilyen időket, csak történetekből tudom, milyen, amikor tényleg nehéz magyarnak lenni. Egyszer ért atrocitás a magyarságom miatt, kolozsvári egyetemista koromban, amikor egy buszozás alatt egy idős férfi tört magyarral küldött vissza az édesanyánkba, mert magyarul mertünk beszélni, majd ha nem álltunk volna odébb, le is köpött volna minket.

De vissza Tamás Csilla bejegyzéséhez és fiatal korához, 2008-ba, amikor a legjobb fiúbarátját fényes nappal, a nyílt utcán, a rendőrség előtt eszméletlenre verték. „Emlékszem, azután még hetekig a buszról is tisztán látszott a vérfolt a járdán, amíg el nem mosta a nagyját a jótékony pünkösdváró eső.”

„2010. augusztus huszadikán sokadmagammal ültem a Fő tér kockakövein, Mátyás lába alatt. Addigra lezajlott már újabb két március tizenöt, jóban lettünk rendőrökkel, akik védtek, és óvatos távolságban maradtunk zsandároktól, akikről megsúgták, egy provokáció esetén nem biztos, hogy minket fognak védeni. Módosítottunk felvonulási útvonalat utolsó percben, hogy elkerüljük az ellentüntetőket, tettünk feljelentést, mert szélsőjobbos oldalakon névvel-címmel szerepelt a fényképünk, mint bárhol kiirtandóké. De új, nagy balhé a mi körünkben nem lett, és mondom, ültünk ott az alig pár hete átadott téren, a szürke kockaköveken, és néha-néha lopva és hitetlenkedve körbepillantva, de mégis teli torokból énekeltük az István, a királyt, amitől olyan katartikus szabadságélményem volt (...), hogy a mai napig megdobban a szívem és elfutja a szememet a könny, ha rágondolok. Ültem a földön, szabadtéren, sokadmagammal, néztem az égre, hangosan énekeltem magyarul, hogy felkelt a napunk, és hirtelen szabad lettem: nem féltem.”

Az évek során könnyebb lett „itthon levegőt venni, élni, nem csak magyarként, de emberként is, és ha csigalassúsággal is, de mégis egy olyan irányban haladtunk tovább, amivel azért lehetett tervezni. (...) Nem azt mondom, hogy a széljobb győzelme esetén május 19-én mindmeghalunk, de hidd el, lehet egyre és egyre rosszabb a helyzet, fogyhat el lassan, észrevétlenül a levegő.”

Száva Enikő televíziós újságíró is a múltat idézi, a kilencvenes évek elejét, amikor „Funar széttrikolórozta Kolozsvárt, szíve szerint minket is lefestett volna. Emlékszem arra a gyűlöletre, ami sárga ködként telepedett a városra. Valami hasonlót érzek. Csak most nem padokat festegetnek, hanem országokat húznak ki az Unióból. Az a posztfasiszta hullám, ami sárgára festette a térképet, nem a mi érdekeinket képviseli.”

Nincs amin gondolkodni

Van akinek még mondani kell? – hallatszik ki a kérdés több posztból is, amelyek szerint nem igazán van, amit vacillálni, elég egyértelmű, hogy mi a helyes döntés.

„Ha valaki még mindig bizonytalan, egyetlen kérdést tegyen fel magának: kinek van valódi, kézzelfogható teljesítmény a neve mellett?” – teszi fel a kérdést Gergely Orsolya, társadalomtudós. Szerinte nem mindegy, hogy egy ország élére olyan vezető kerül-e, aki képes felelősséget vállalni a szavaiért és tetteiért, vagy olyan, aki a botrányból csinált politikát. „Magyar vagyok. Nő vagyok. Társadalomtudós vagyok. És ezek a jellemzők május 19-től mind újra csak halmozott hátrányt jelenthetnek ebben az országban” – írja, hozzátéve: ha rosszul döntünk, visszazuhanhatunk harminc évet az időben.

Hasonlóan gondolja Kassay Réka animátor, egyetemi oktató is, aki szerint „nem kell túlbonyolítani a dolgot”: két opció van. „Az egyik tanult és letett valamit az asztalra, a másik botrányhős. Az egyik vállalja a kényelmetlen kérdéseket is, a másik rejtett kamerával filmez. Az egyik már bizonyította, hogy képes felelősséget vállalni, a másik meg bármit képes hazudni, ha az jól hangzik.” Ez szerinte mindent elmond arról, mire számíthatunk, ha egyszer hatalomhoz jut.

Melyik a közéleted?

Józsa Levente fotós, podcaster egy másik dologra mutatott rá, amire néha én is hajlamos vagyok: jobban követni a magyarországi közéleti eseményeket, mint a hazaiakat, amelyek valóban számítanak és amelyekre valóban van ráhatásunk.

– Az aggodalmam amiatt is van, hogy két szék között vajon mikor fogunk egy akkorát esni mi, itt Románia szívében, hogy a felállás már visszafordíthatatlan lesz. Aggodalomra ad okot, hogy vajon hova tart, és mivé érik az a sok gyűlöletkampány, amit határon túlról és határon belülről is letolnak a torkunkon, közben pedig úgy teszünk, mintha a múltban semmi nem történt volna és ez a legszomorúbb az egészben.

„Az erdélyi magyar politikusnak tetőzötten szar a helyzete” – fogalmaz, mert lobbizniuk kell az 5 százalékért, jóban kell lenni Bukaresttel, Budapesttel, az EU-val és Amerikával és közben haza is kell kommunikálni.

Mozgósítunk, de kit?

Ha már témába került, vannak itt még nekünk politikusok is, akik a közösségi médiában próbálnak mozgósítani. Lőrincz Csaba, Szentegyháza Erdélyi Magyar Szövetséges (EMSZ) polgármestere rámutatott arra, hogy nem igaz, hogy nem a magyarokon múlt az első kör eredménye, hiszen tavaly nagyobb számmal járult a magyar közösség az urnákhoz. „Nem annak van az ideje, hogy most megijedjünk, bepánikoljunk, és ijesztgetésnek vegyük ezeket az üzeneteket” – mondta, de szomorúan látta, hogy voltak a városában olyanok, akik az AUR jelöltje, George Simion mellett tették le a voksukat.

„Nem hiszem, hogy létezik olyan épelméjű magyar, aki rá szavaz. Ami igazán veszély nekünk, szentegyháziaknak, az az, amiről még nem beszéltem soha (...), két éve harcolunk az AUR-ral olyan szinten, hogy átiratban tízszer kéri 2023 végétől, hogy biztosítsunk ennek a pártnak – amiben a magyarokról igazából szó sincs, mi nem vagyunk amúgy nekik tényezők, mi magyarul beszélő románok vagyunk – székhelyet. (...) Be akarnak ide Szentegyházára fészkelni, és nem azért, mondom még egyszer, hogy annak az 50 románnak jobb legyen.”

Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere érdekek mentén próbálta elmagyarázni a második forduló tétjét. Az első a személyes érdek, ami sokszor felülkerekedik a politikában a közösségi érdeken, és ami a magyarok számára nincs a második fordulóban. A második a politikai érdek, ami Crin Antonescuval elúszott akkor, amikor a koalíció jelöltje alulmaradt.

A harmadik érdek a polgármester szerint az elemi, ösztönös érdek, ami azt kívánja, hogy Romániának sose legyen magyargyűlölő államelnöke.

Bíró Barna Botond, Hargita megyei tanácselnök szerint Simion győzelme gazdasági recessziót, befektetői elfordulást és kisebbségi jogvesztést hozhat. „Az államadósság 36%-a euróban van, anélkül, hogy bármit tettünk volna, vagy tett volna az állam, tegnaptól mára virradólag többet kell visszafizessen.”

– Ha a szélsőségek nyernek, ha Simion nyer, akkor sokkal nagyobb problémánk lesz nekünk magyar közösségnek, mint a gazdaság, azzal kell számoljunk, hogy a nyelvhasználati jogainkat korlátozni fogják, át fogják szervezni a közigazgatási határokat – vetítette elő a megyeelnök.

Nem a mi emberünk!

Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor nem győzi hangsúlyozni, hogy „George Simion nem a mi emberünk”, hanem egy magyarellenes figura, aki feldúlta az Úzvölgyi temetőt, aki erőszakos, illuzionista, sarlatán.

Ugyanakkor Nicușor Dant sem tartja ideális jelöltnek, de eddig még nem beszélt a magyarok ellen, „azt mondja, hogy mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Ezt sokan mondták. Ő azt mondja, amit Fogarason felnőve megtanult, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségeket tisztelni kell. Ő jobb elnöke lesz Romániának, mint amilyen Simion lenne” – hangsúlyozta.

Kelemen szerint három lehetőségünk van, amelyek közül ő kettőt eleve elvet: az egyik, hogy Simionra szavazunk, a másik, hogy nem is szavazunk – sejthetitek, melyik az egyedüli járható út szerinte.

A pártelnök szerint, ha Simion elnök lesz, az AUR nem csak a kormányba kerül be, hiszen a hírszerzésnek (SRI) nincsen igazgatója, három alkotmánybírának és az ügyészeknek, főügyészeknek is hamarosan lejár a mandátuma, és ezekre a tisztségekre az elnök fogja kinevezni az embereket. „Ha megnyeri a választást, akkor az összes hatalmi ágat pár hónap alatt át fogja venni.”

Az alkotmánybírák közül háromnak idén valóban lejár a mandátuma, a tisztségek betöltésére egy főt az elnök, egyet a parlament, egyet pedig a képviselőház választ majd ki.

A vezető ügyészek, főügyészek mandátuma is általában három évre szól. Jövő év elejére jár le például Alex Florin Florența, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék mellett működő ügyészség főügyészének, és Marius I. Voineag, a DNA főügyészének mandátuma is. Mindkét pozíció betöltése a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa (Consiliul Superior al Magistraturii, CSM) javaslata alapján történik, a kinevezést a Románia elnöke végzi.

A SRI-nek pedig valóban nincs jelenleg igazgatója, és az elnök feladata jelölni valakit a tisztségre – természetesen a Parlamentnek is jóvá kell hagynia az illetőt.

Egy kis remény és történelem lecke

Szilágyi N. Sándornak (erdélyi magyar nyelvtudományi szakíró, szerkesztő, puclicista, egyetemi tanár) az jutott eszébe, hogy ha az első fordulóban nagyot nyer valaki, a szavazói a második körben azzal a nyugalommal, hogy úgyis sokan szavaznak, nem fognak már annyian elmenni. Legalábbis így esett pofára 1992-ben, a kolozsvári helyhatósági választások idején a magyar közösség, amikor – részben – az elbizakodottság miatt végül Gheorghe Funar nyert.

A másik befolyásoló tényező egy, a két forduló között elmondott beszéd volt Fűr Lajos, magyarországi honvédelmi minisztere által, arról, hogy milyen szerepe lehet a magyar honvédségnek a határon túli magyarok védelmében. Sejtheted: a románok nagyon bepánikoltak, sokan elmentek szavazni, míg a magyarság otthon nyugodtan elvolt az első körös győzelmével. A végét már tudod. Szilágyi N. Sándor arra gondolt, ez az eset hátha most is előfordulna. A bökkenő csak ott van, mint 1992-ben, hogy az anyaországi testvérek ismét „beleköptek a levesünkbe”, ezúttal maga a miniszterelnök, Orbán Viktor.

A poszt szerzője számított hasonló fordulatra, hogy Orbán az első között gratulál majd Simionnak, mert „a saját hatalmát biztosító tábor erősítése és politikai ambícióinak sikerei a nemzetközi pályán összehasonlíthatatlanul fontosabbak, mint az, hogy akkor velünk, erdélyi magyarokkal mi is lesz itt”, de erre az opcióra még ő sem számított.

– Vajon számolt-e ő most azzal is, hogy ha ezek után Erdélybe merészkedne, hogy fog ő a szemébe nézni annak a sok-sok magyar embernek, akik minden bizalmukat őbelé vetették, a tűzbe tették volna érte a kezüket, és akik úgy lesték minden szavát, mintha szentírás lenne? (...) A szívem szakad meg azért a sok jóhiszemű emberért, akik majdhogynem egy messiást láttak eddig benne, de ezek után számolniuk kell azzal is, hogy ha most a báránybőr mögül kibújt a farkasláb, akkor hátha ők egy hamis prófétát rajongtak úgy körül. Nem könnyű az ilyen csalódást feldolgozni – írja.

Hozzáteszi, látott is már olyan posztokat, miszerint talán mégis érdemes Simionra szavazni, mert akkor jobb lesz a két ország közötti kapcsolat. De azzal eddig sem volt gond, „inkább arra kellene figyelni, hogy mi minden romolhat el.”

„Ami már kiment, azt visszaszívni nem lehet” – írja, s innen már csak találgatni lehet, hogy hány magyar szavaz majd Orbán miatt Simionra. „Ami Orbán Viktornak nagyon megfelel, az Simionnak is nagyon megfelel, hiszen ők mindketten többségiek. De ha mi egy kisebbséghez tartozunk, nekünk az maga a katasztrófa! Nekünk nem az ilyenre kell szavaznunk, hanem az olyanra, aki nem a többségi nemzet teljes egyeduralmát akarja elérni, hanem megfelelő teret akar biztosítani a kisebbségeknek is, hogy minél teljesebb életet élhessenek ők is úgy, ahogy szeretnének.”

Nem azt kérjük, hogy szeress belénk!

De a jövedelemadód 3,5%-val most te is segíthetsz hangot adni azoknak, akikről mások megfeledkeznek.

Segítek!