Milliárdok robbannak az égbe, miközben ezerrel készül a béke

Újra mozgalmas időszakon van túl a háború, egy jobb autó áráért milliárd dollárnyi bombázó robbant fel, orosz nukleáris bázis alaprajza szivárgott ki, és az oroszok pénzt vesztettek az olajon. 

Jobban kellett volna vigyázni rájuk

Június elsején az ukránok végrehajtották az egyik legelképesztőbb műveletet, amit a modern hadviselésben láthattunk. Amolyan Pearl Harbor-pillanat volt, csak ezúttal az agresszor az elszenvedő. 

Ez után minden nagyhatalomnak újra kell gondolnia, hogy hogyan tárolja a stratégiai bombázóit, és hogyan gondolkodik a veszélyekről. A második világháború előtt és alatt a távolság és az ország mérete védelmet jelentett, főleg az oroszoknak. Többször is megírtuk, hogy ez ma már nem igaz – sőt, a nagy területű, alacsony népsűrűségű ország még sebezhetőbb is. 

Most is ez igazolódott be, ugyanis négy fontos, Oroszország mélyén fekvő légibázis is támadás áldozatává vált. Nem Taurus rakéták, nem tüzérségi lövedék, még nem is különleges egységek támadtak a sok tízmilliós repülőkre, hanem ötszáz dollár körüli drónok rajai. 

A négy különböző helyen – ebből az egyik Szibériában, 6.000 kilométerre a fronttól – fekvő bázis közelében egyszerű, kereskedelmi teherautók parkoltak le, amelyekből hirtelen drónok indultak meg, és végezték el a munkát. A repülők a szabad levegő alatt álltak, hiszen ki számítana Szibéria közepén arra, hogy bármi, de tényleg bármi történhetne egy stratégiai bombázóval, amely nukleáris töltetet is képes célba juttatni.

Ez után tehát kénytelen lesz minden ország azzal számolni, hogy a sokmilliós repülőgépnek külön hangárt biztosítson, lehetőleg olyant, amely kibír egy kisebb robbantást. 

Még zajlik a károk felmérése, 

az oroszok nyilván nem fogják beismerni a valós adatokat, az ukránok pedig a felső határt fogják bejelenteni, de úgy tűnik, a bombázókon kívül Berijev A–50 kémrepülőgépek is megsérültek, amelyekből idén februárban körülbelül hatot birtokolhattak az oroszok. Tegyük hozzá, nem teljesen pontos a károkat pénzben mérni, ugyanis a Szovjetunió bukása után már lényegében nem tudják pótolni az oroszok az elvesztett gépeket. Többek között azért is, mert a mai Ukrajna volt a repülőmotorok gyártásának egyik fontos színhelye.

A stratégiai károkozáson túl a pszichológiai hatás sem elhanyagolható. Mivel a beismerés nagyon kellemetlen lenne az oroszoknak, ezért most kifelé inkább úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, annyira nem is lenne nagy a baj és a szégyen. Bent, országon belül viszont több helyen komoly ellenőrzéseket kezdtek a közutakon. Az ukránok 18 hónapon át szervezték és végezték a drónok becsempészését építőelemek között, az orosz vezetés most törheti a fejét, hogy még mi lehet terítéken. Addig is az ukránok abban reménykedhetnek, hogy országszerte növekedik a paranoia és az áruszállítás lassítása, ami a gazdaságot és az átlagszavazót is érinti.

Az akció utáni napokban a kercsi hidat is támadás érte: víz alatti robbantás történt az egyik tartópillérnél, tengeri drón bevetésével. A forgalom elakadt, de még aznap újraindult.

Trump még gondolkodik, de idő kell

A Trump adminisztrációnak közben továbbra sem sikerült rájönnie arra, hogy melyik ország az, amelyik nem akar békét. Vajon az, amelyik először elfoglalt a másikból területeket, majd teljesen lerohanta azt, és naponta bombáz civileket? És amelyik folyton kitalál újabb kifogásokat, hogy ne kelljen tárgyalnia? Vagy az, amelyik pofátlanul védekezni mer? Nem tudhassuk. 

Muszáj volt még két hét gondolkodási időt bejelenteni – április huszonnegyedike óta mindig két hét az az időtartam, ami alatt ki fog derülni Trump számára, hogy mi a helyzet, de egyelőre júniusban sem telt le a két hét, úgy tűnik. Talán decemberig sikerül.

Közben már annyira kellemetlen a helyzet az amerikaiaknak, hogy az oroszokkal az utóbbi években baráti republikánusok többi része kezd mocorogni, hogy valamit muszáj lenne csinálni, már csak azért is, mert Amerika gyengeséget sugároz a világban, de egyelőre ne számítson senki arra, hogy Trump enged a Putyin iránt érzett rajongásából, vagy hogy a republikánusok a Kedves Vezető útmutatása nélkül lépnének bármit is.

Trump néha beköp egy-egy kritikusnak hangzó szót ugyan Putyinról, de sosem követi azt semmi. Május végén mondta, hogy „Putyin teljesen megőrült”, hiszen embereket öl, és Trump nem érti, hogy mi történt az orosz elnökkel. 

Valóban, teheti fel az olvasó a kérdést, mi történt azzal a kedves emberrel, aki porrá bombázta Csecsenföldet (1999-2009), lerohanta Georgiát (2008), szétbombázta Szíriát (2014-2015-ben, miután 2024-ig aktív orosz jelenlét volt az országban), lerohanta Ukrajnát (2014-től mai napig), több afrikai polgárháborúba küldött zsoldosokat, Európában mérgezett meg orosz disszidenseket, felrobbantott európai lőszerraktárat (2014), és rengeteg szabotázsakciót hajt végre nap mint nap Európa ellen (2022-2025) szárazföldön, tengeren és a légtérben. Érthetetlen, hogy most miért öl hirtelen embereket ez a kedves, pacifista ember. Majd két hét múlva talán megtudjuk.

Atom ez a tender

A drónos robbantásoknál ugyan kevésbé látványos, de ugyancsak húsbavágó esetre derült fény május 28-án. Kétmillió orosz dokumentum szivárgott ki, köztük a Jasznij városa melletti nukleáris bázis alaprajzai is. Amit eddig az amerikaiak (és kínaiak és angolok és franciák) csak szatellit képekből próbáltak kitalálni, most gyakorlatilag belülről láthatnak – beleértve a föld alatti részeket is. 

Az oroszok ugyanis hatalmas felújítást hajtottak végre a minden bizonnyal békés célokat szolgáló nukleáris bázison, amihez rengeteg terv és beszerzés kellett. Ezek a dokumentumok szivárogtak ki, méghozzá olyan szinten, hogy még a falra festett jelzések és figyelmeztetések is benne vannak, nem beszélve a villamos hálózatról, a biztonsági berendezésről, az irányítórendszerekről. Még a katonáknak szánt edzőterem felszerelése és a táblajátékok is benne vannak. Másfelől az is kiderült, hogy az oroszok a nukleáris fegyverkezésben is elég erősen támaszkodnak nyugati cégekre. És azok adják is szívesen, a dokumentumok tanúsága szerint. Érdekes mód, az orosz közbeszerzési kiírás több esetben kimondottan ezeknek a cégeknek a termékeinek a megvételét írta elő.

Ugyan nem fogja senki lebombázni ezt a bázist, de egy ilyen szintű szivárgás után lényegében nem kockáztathatja egy ország sem a sebezhetőséget, és minimum jelentős átalakításra kell hogy elverjenek újabb adag pénzt. De persze ezzel még mindig nem kezelték azt a problémát az oroszok, hogy a külföldi erők érzékeny adatokhoz jutottak a felújításban használt anyagokról, technológiákról, amelyet országszerte lecserélni egy vagyon és rengeteg idő lenne.

Az oroszokat a Nyugat kellene hogy megvédje az ukránoktól?

A háború tizenkettedik, az országos invázió negyedik évében ott tartunk, hogy míg a Nyugat azon retteg, hogy milyen válaszcsapást adnak az oroszok, addig az oroszok meg a Nyugattól várják, hogy megvédjék őket az ukránoktól. 

Bontsuk szét a kérdéseket: bár az oroszok fenyegetőznek, hogy ilyen meg olyan rettentő megtorlás lesz, a háború negyedik évében, és lassan egymillió orosz halott és sebesült után már tiszta kellene legyen, hogy nincs olyan kapacitás, amit visszafogtak volna. 

A civileket folyamatosan bombázzák (csak már be sem kerül a hírekbe), eddig sem kellett nekik külön ok rá. Atombombát pedig Kína és India miatt nem használhatnak – elméletileg az USA is visszaütne abban az esetben, de Trump alatt semmiféle nemzetközi válaszra nincs igazából garancia. 

És hogy mit kérnek az oroszok? Nos, azt, hogy a Nyugat fogja vissza Ukrajnát annak érdekében, hogy ők, az oroszok, nyugodtan tudják bombázni tovább a civileket.

Bután hangozhat, de nem alaptalan a gondolatuk. Egyfelől a nyugati társadalmak messze jobban félnek az oroszok fenyegetőzéseitől mint azok az országok, amelyek szomszédosak az oroszokkal, és amelyek tudják, hogy az oroszokat elsősorban a gyengeség, az engedés provokálja, és így őket könnyebb befolyásolni, mint azokat, akik az életükért küzdenek. 

Másfelől, paradox módon, hosszú távon Moszkvának is jó lenne, ha az ukránok is ugyanúgy belekényelmesednének a NATO-tagságba, mint a térség többi állama, akik fékezik egymást, mert akkor nem fenyegetné az oroszokat az ellenük irányított merényletek és támadások folytatása később sem. Persze ez csak akkor igaz, ha Moszkva célja valóban a béke és a saját biztonsága lenne, és nem a területszerzés és az erőszakos eloroszosítás.

Ukrajnában sem fényes minden,

közel sem, a Financial Times jelentett meg egy anyagot nemrég, amelyben felsorolnak több olyan esetet, amikor az invázió utáni pánikban az ukránok több millió dollárért vettek fegyvert külföldi cégektől, de sosem kapták meg azt – azaz átverték őket. A kár legalább 770 millió dollárnyi. Ma már jelentősen átalakult az ellátási lánc, Ukrajna fegyvergyártása egyre integráltabb az európai gyártással, azaz kevésbé függ a külföldiektől, illetve Európa összkapacitása is növekedik. Az egyre instabilabb világban kénytelen lesz a kontinens is kevésbé felkészületlen lenni.

Még mindig van félnivaló a magyarok nyilaitól

 – pontosabban Magyar madaraitól, azaz az Magyar egységének a drónjaitól, akit jól ismernek az oroszok. Május elején ugyanis Zelenszkij Ukrajna Hőse címet és Aranycsillag Rendet adományozott Robert Brovdi őrnagynak, akit leginkább a hívójele alapján ismer a világ – Magyar. Egy hónapra rá pedig az ország drónegységeinek parancsnokává léptették elő, azaz a leggyorsabban változó, legmodernebb harcászati ág élén egy magyar ember áll. 

Kezdődhet a nyári offenzíva

A front egy ideig lelassult, Pokrovszk térsége messze áll az eleséstől. Viszont újabban megint nagy erőfeszítéseket tesznek az oroszok, és kezd látszani. Az idő felmelegedésével szinte biztos, hogy elkezdődik (vagy már el is kezdődött) a nyári offenzíva. 

Erre nem lesz különösen nagy hatással a bombázók felrobbantása, az inkább a civilek lebombázását fogja akadályozni. 

A németek bejelentették ugyan hogy feloldják az összes korlátozást a rakéták hatótávolságára, de ez csak akkor lesz a fronton érezhető, ha lesz is hozzá rakéta. Az Ukrajna területén néhány hónap múlva meginduló gyártás eljuthat arra a szintre, hogy látható legyen a hatás, addig legfennebb akkor lesz változás ezen a téren, ha Németország adományoz néhány Taurust – de nem mellékes, hogy nekik sincs sok raktáron, a gyártást muszáj lesz megerősíteni.

Adósságok, aggódnivalók mindkét oldalon akadnak

Ukrajna nem tudott kifizetni június harmadikán 665 millió dollár adósságát hitelezőknek, miután áprilisban nem sikerült átszervezni adósságot. A gazdasági növekedési becslést is csökkentette az Európai Fejlesztési bank idénre 3,5 százalékról 3,3-ra. További tárgyalások fognak következni, az államcsőd senkinek sem kedvező forgatókönyv, többek között nekünk, szomszédos országoknak sem.

Az orosz gazdaságnak is van aggódni valója. Még az orosz pénzügyminisztérium hivatalos adatai is elismerik, hogy csak májusban 6 milliárd dollárnyi veszteséget könyvelt el az Orosz Nemzeti Vagyonalap, az orosz állam dugipénze.

 A mostani nagy veszteség elsősorban az olaj árának csökkenéséből fakad. 

Többek között a Trump adminisztráció keltette bizonytalanság, és a szaúdiak döntése, hogy nem csökkentik a kitermelés mennyiségét, veszélyesen alacsonyra nyomta le az olaj árát. Bár az eladott mennyiség gyakorlatilag nem változott, a bevétel viszont 35 százalékkal esett tavaly májushoz képest. A büdzsé 60 dollár hordónkénti árral számol, ez az az ár, ahol zéróban jönnek ki (vagyis az eladás csak a kitermelés árát hozza vissza), de a szankciók miatt az oroszok eleve a világpiaci alatti áron kényszerülnek kereskedni – így két hónapja a 60 dolláros küszöb alatt vannak. 

Egyelőre nem tűnik úgy, hogy nőne annyit a kereslet, vagy olyan mértékben csökkenne a világon eladott olaj mennyisége, ami drágulást okozhatna. Így hát a készletekből kell hogy fogyjon a pénz.

Bár máskor az olaj árának esése felkeltette az oroszokban az igényt a tárgyalásokra, ezúttal valószínűbbnek tűnik, hogy előbb égetik el az összes tartalékukat, mintsem leállítsák a háborús gépezetet. Olyan szinten állt át a társadalom és a gazdaság a háborúra, hogy még egy hosszabb tűzszünet is instabillá teheti a kormány hatalmát.

És közben az oroszoknak semmi okuk nincs abbahagyni a bombázást. Trump fenyegetése, miszerint Amerika visszalép a tárgyalásoktól, ha a felek nem csitulnak, az oroszoknak nem fenyegetést jelent, hanem ígéretet: az ő elméjükben Európa túl gyenge és megosztott, az ukránok bábok, így hát csak Amerika lehet az a bábmester, akik miatt nem esett el Ukrajna. Ha Amerika visszalép, akkor már csak nyerni lehet. 

Akkor miért állna le most Putyin? Persze Trump Ukrajna elleni fenyegetőzései és egész erős zsarolási kísérletei megmutatták, hogy Amerika egyáltalán nem parancsol Ukrajnának, de erről nem fogja senki meggyőzni a szovjet propagandán nevelkedett orosz idősek tanácsát, a gerontokráciát.