Jogunk van a normális élethez
Jogunk van a normális élethez. Mozgássérültek véleményét kérdezték ki arról, hogy hogyan kellene akadálymentessé tenni a környéket
Mozgássérültek véleményét kérték ki arról, hogyan kellene akadálymentessé tenni városunkat és környéket.
A Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete március 12-én, 11 órától fókuszcsoportos beszélgetést szervezett a környékbeli mozgáskorlátozottaknak. Az egyesület novemberben indította el azt a projektjét, melynek célja monitorizálni a fizikai, kommunikációs és információs tér akadálymentességét Hargita megyében.
A Gondűző étteremben megszervezett kerekasztal beszélgetésen közel harminc mozgássérült panaszolhatta el, hogy Udvarhelyen és a környéken milyen nehézségekbe ütköznek, ha kimozdulnak otthonaikból. Panaszra elég okuk volt.
Egyed Magda, az udvarhelyi fizikai sérültek felelőse elmondta, még rengeteg helyi közintézménynél nem alakítottak ki feljárókat, ahol pedig van, az nagyon meredek, csúszós vagy nincs mellette kapaszkodó, nem lehet rajta segítség nélkül közlekedni. A járdaszegélyek komoly problémákat okoznak, ugyanakkor a mozgássérülteknek fenntartott parkolókat általában nem az érintettek foglalják el.
A gyerekek esetében súlyos probléma, hogy az iskoláknál nem alakítottak ki feljárókat. „Az én véleményem az, hogy a mozgássérült, illetve más fogyatékkal élő gyerekek járjanak normál iskolába. Mozgáskorlátozottként én is odajártam, majd 39 gyönyörű évet tanítottam egy óvodában. Nekünk is jogunk van a normális élethez” – mondta Magda, akihez – bevallása szerint – embertársai mindig segítőkészen és jóindulattal fordultak.
Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke és Nagy Réka projektasszisztens közölték a megjelentekkel, hogy panaszaikat továbbítják a közintézmények, illetve a közhasznú vállalatok vezetői felé. A közintézményeknek már továbbították levélben az akadálymentesítésre vonatkozó törvénypontokat, ami kötelezi őket az állami normatívák betartására.
A helyi sajtó egyik képviselője, Katona Zoltán a szervezet felkérésére egy óra erejéig tolószékbe ült, majd beszámolt arról, hogy miként érvényesült mozgássérültként az utcán. Katona a Gondűző étteremtől a Polgármesteri Hivatalig tolókocsizott el, valamint betért egy helyi élelmiszer üzletbe. Elmondása szerint az az út, amit máskor 2 perc alatt tett meg, most 40 percbe került. Komoly nehézségekbe ütközött a járdán parkoló autók, a vízlevezetők, járdaszegélyek és bejárati küszöbök miatt. A Polgármesteri Hivatalba nem tudott bejutni a lépcsőfokoknak köszönhetően, valamint önerőből a Szent István terem feljárója is leküzdhetetlen akadálynak bizonyult. Ugyanakkor a járókelők és autósok rendkívül előzékenyek voltak.
A mozgássérültek hálásak voltak az őszinte beszámolóért. Meglátásuk szerint ahhoz, hogy teljes életet tudjanak élni, először a feltételeket kellene megteremteni.
