Homokhiány a Szaharában: sorban állnak benzinért Oroszországban

A sorokkal együtt pedig kezd nőni a feszültség, egyre több agresszióról is van videó, és megnőtt a benzinlopások száma is.

Homokhiány a Szaharában: sorban állnak benzinért Oroszországban

Putyin, az eddigi katonai sikerei után, a homokhiányt is megvalósította a sivatagban, mint az ismert viccben. A világ egyik top olajexportőr országában hiánycikk lett az üzemanyag. 

Abból a vagyonból, amit az olaj és gáz eladásából szereztek, gazdaggá tehették volna Oroszországot. Ehelyett háborúra és korrupcióra kellettek a kincsek, az átlagember pedig sorban áll még a benzinért is.

Kezd benzin- és dízelhiány kialakulni Oroszországban. 

Korábban is érték támadások az orosz finomítókat, de idén más szintre lépett ez a művelet. A Financial Times szerint tizenegyszeresére nőtt az idei támadások száma a tavalyi év azonos időszakához képest: 194 csapás július ötödikéig. 

Több okra vezethető vissza, ebből néhány: az iráni háború kitörésével az ukrán vezetés attól tartott, hogy megnőnek az orosz bevételek, még több pénz jut a fegyverekre, és ennek elejét akarták venni. 

Ezzel párhuzamosan az amerikaiak egyre kevésbé tudták tiltani az ilyen műveleteket az ukránoknak, hiszen ha nem adnak se pénzt, se fegyvert, akkor nem nagyon marad, amivel nyomást gyakoroljanak. 

Bár az orosz propaganda előszeretettel tett úgy, mintha valamiféle amerikai báb lenne Ukrajna, valójában az amerikaiak elég nehézkesen segítettek már Biden alatt is, mindig késve és keveset, szívesebben egyezkedtek volna inkább az oroszokkal, mások vérével. 

Trump alatt viszont teljesen más szintre lépett a kapcsolat, a béketeremtés az új vezetés számára lényegében azt jelentette, hogy próbálták Ukrajnát meggyőzni, hogy adja fel a háborút a semmiért (azaz se NATO-tagság, se valós garanciák, se semmi). És talán a legalapvetőbb ok, hogy miért most zajlanak ilyen támadások az, hogy az ukrán fegyverek hatótávolsága és a hasznos teherbírása mostanra ért el oda, hogy elég messze, elég robbanóanyagot, elég sok számú drón és rakéta el tudjon juttatni. Ezzel párhuzamosan az orosz légvédelem ritkítása is zajlott eddig, ennek is megvan a hozadéka. 

Mennyiségben is vetekednek most már az orosz támadásokkal, még az eddig pártatlansággal nem vádolható Origó is lehozta, hogy 600 drón 12 orosz régiót támadott június 26-ra virradóan. Ennél pedig idővel csak több drón lesz.

A csapásoknak meg is van az eredménye, 

például (megint) betiltották a dízel exportját Oroszországból. Valószínűleg leginkább csak szimbolikus a lépés, hiszen amúgy sem volt sok fölöslegben. De ez is csökkenti valamelyest az állam bevételét. Az előállított benzin mennyisége 25 százalékkal esett vissza a tavalyhoz képest, ami elsőre talán nem hangzik soknak, de tekintve, hogy az autózás, főleg egy ekkora országban, ennyire rossz tömegközlekedéssel, mennyire életszükséglet, és mekkora mennyiséget égetnek naponta… az eredmény már most kilométeres sorok a benzinkutak előtt.

A sorokkal együtt pedig a feszültség is nő, egyre több agresszióról is van videó, és megnőtt a benzinlopások száma is. Bár a Portfolió cikkében még csak arról írtak, hogy mérlegelik a rosszabb minőségű üzemanyagok forgalomba hozatalát, már erről is jönnek videók, tehát elkezdődött. A modern, jó minőségű motorokat károsítja a rossz minőségű üzemanyag, miközben meg nyugati alkatrészeket alig, vagy nem tudnak beszerezni. 

Eközben az oroszok baráti szomszédai tovább profitálnak az oroszok kárán: aki csak teheti, Oroszországból átjár a határon tankolni (például Kazahsztánba). Más országok pedig elkezdtek… dízelt exportálni Oroszországba, mint például India a Reuters szerint – az nem világos egyelőre, hogy melyik cég. 

Ez utóbbi különösen zseniális: India megveszi nyomott áron az orosz kőolajat, és eladja minimum piaci áron a feldolgozott terméket az oroszoknak. Pont, mint egy harmadik világbeli ország, ahol azzal küzd a gazdaság, hogy az olcsó cukornádat eladja, majd veszi a drága cukorkát. Azzal a különbséggel, hogy az üzemanyag az egész gazdaság alapja. 

A növekvő árak a már most magas inflációt fogják hajtani, a hiány pedig ellátási gondokat okoz az üzletekben. Illetve ahogy közeledik a betakarítási időszak, akár élelmiszerellátási gondok is akadhatnak, egy olyan világban, ahol az El Nino (gyengül a monszun Dél-Kelet Ázsiában) és az iráni háború miatt (nem jut elég műtrágya és üzemanyag a mezőgazdaságnak) eleve gyengébb termésre lehet számítani.

Ugyan a katonaságnak mindig fog biztosítani az orosz kormány üzemanyagot, de a hiány miatt nekik is nehezebb lesz, lelassul az ellátás és megnő a csempészés és lopások száma.

Még egy haszna van ennek a műveletnek az ukránok számára: 

egyre inkább úgy tűnik, hogy Putyin, akit továbbra sem tájékoztatnak a valós helyzetről, mozgósítást tervez őszre, a választások utánra. Egy feszült, hiányokkal küzdő társadalom jóval kevésbé lesz erre fogékony. Mondjuk 2022-ben sem azért állt le vele a hatalom, mert az emberek örömmel fogadták volna. És emellett tömegek szállítása, etetése és felfegyverzése ugyancsak rengeteg üzemanyagot igényelne, tehát ha ezt tudják lassítani, akkor a katonák áramlása is lassul a frontra.

Mondhatnánk, hogy a második világháború alatt is sokat elbírtak a szovjetek, vagy azt, hogy az ukránok is sok nehézséget eltűrtek, és ezért nem lesz ennek a hiánynak mérhető hatása. De van itt egy alapvető különbség, amellyel az átlag orosz is tisztában van: a nácik ellen harcolók, illetve az ukrán védők a saját hazájukat védték, a saját családjukat. 

Tisztában voltak vele, hogy ahova az ellenség beteszi a lábát, ott kő kövön nem marad, és emberek szörnyű kínoknak lesznek alávetve, nagy részük meg is hal. 

A mostani orosz hadjárat viszont csak a területszerzésről szól, 

és nem Oroszország védelméről. Az átlag orosz 2022 előtt relatíve jól élt, világszinten, és főleg jobban, mint valaha előtte az orosz történelemben. Most pedig Putyin vágyálmai miatt minden nappal nehezebbé válik az élet, és körülöttük egyre többen vesztik életüket a hazájuktól messze. Azt nem lehet tudni, hogy ez a helyzet meddig fenntartható, de az biztos, hogy nem teszi stabilabbá a politikai helyzetet.

Ha valaki nem hinné, hogy tényleg kezd homokhiány lenni a sivatagban, az követheti Mihály Alpár kalandjait, aki önhibáján kívül, elég rosszkor ért ebbe a gigantikus országba motorral. Elég izgalmas lesz, amíg Moszkvából visszajutnak az EU-ba.

Zárásként pedig legyen két vidám kis szösszenet.

Egy klasszikus szovjet vicc, modernizálva, ezekből egyre többet porolnak le az oroszok:

„Egy Putyin-párti férfi beáll egy benzinkútra, és megkérdezi:
– Mennyibe kerül a benzin?
A kutas válaszol:
– Literje 200 rubel.
– Hogyhogy 200?! Tegnap még csak 100 volt!
– Így van. 100 rubel a benzin ára, a másik 100 pedig a többpólusú világrend felépítésére megy.
A Putyin-párti sóhajt egyet, de büszkén odaadja a 200 rubelt.
A kutas elveszi a pénzt, visszaad 100 rubelt, és azt mondja:
– Benzin viszont nincs.”

A másik pedig ez a 2022-es propagandavideó az oroszok tollából, akik már akkor vizionálták az üzemanyaghiányt. Csak annyi a hiba benne, hogy az európaiakon röhécseltek.

Az uh.ro külsős szerzőinek szövegeit Pál Edit Éva szerkeszti.

Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

Kipróbálom!