Harc a kenyérért

Valahogy így működhetett az ősközösség, de az a szomorú, hogy így működünk ma is. Úgy élünk, mint egy Horda.

horda1

Valahogy így működhetett az ősközösség, és így működünk ma is. Úgy élünk, mint egy Horda.

A Közép-Európa Táncszínház Magyarország legelső táncszínháza, 1978-ban jött létre. Egyik tavalyi előadásukat, a Kun Attila művészeti vezető által színpadra állított Horda című előadást az erdélyi turnéjuk alkalmával a székelyudvarhelyi közönség is láthatta csütörtökön este a Művelődési Ház nagytermében, a Tomcsa Sándor Színház szervezésében.

Az előadás Lajkó Félix zenéjére készült – ez már önmagában is adu.

horda2

Halandzsa nyelven beszélő (vad)emberek, tulajdonképpen a (ős)közösség jelenik meg a színpadon a négy pár képében – a kezdeti idilli állapotot azonban hamar felváltja a konfliktus, a birtoklásvágy, a koncon való marakodás. Jelen esetben egy kenyéren – megható és elgondolkodtató jelenet, amikor a kenyeret a közösség eleinte testvériesen megosztja, majd összecsap fölötte, mindig az erősebb, szemfülesebb ragadja magához, végül kialakul a falkaösztön. Akárcsak az állatoknál. Szimbolikus töltettel bír ez a jelenet, hiszen nemcsak az élelemről van itt szó, hanem sokkal többről.

horda3

Az agresszió, a düh és a tehetetlenség végig benne van a mozdulatsorokban, akárcsak az közösségből kiszakadt modern ember rohanó életmódja, magánya, kiszolgáltatottsága. Kulcsjelenet, amikor az egyik férfi helyben futás közben felöltözik, majd sorban kapja a rádobált „ingereket": pizzásdobozt, szemetet, újságokat, gyakorlatilag bokáig érő szemétben szalad tovább.

A hatalom megszerzése, mámora, a harag is benne van a nyolc részből álló előadásban, amely tulajdonképpen a civilizációnkat elemzi a zene és a tánc eszközeivel. Nem derűs, nem felemelő. Mégis feloldja a humor, illetve az utolsó kép,  a közösség, a család együvé tartozása.