Hadd legyen a (Bunta) Bálintkának pálinkája!

Ragyogó időben (csak vasárnap délután esett) ismét meghittre sikerült a gyümölcsfesztivál. Ízek és illatok, népzenei aláfestéssel.

A fesztivál már pénteken délelőtt elkezdődött (az árusok kirakodtak, a konferencia kezdődött, zene szólt a minifocipályán), de a megnyitót csak  délután tartották meg. A négy beszélő - Orbán Árpád, a szervező Civitas Alapítvány helyi igazgatója, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Borboly Csaba meggyeelnök, Bunta Levente polgármester - közül utóbbi volt a leghumorosabb.

Bunta elmonda, hogy pár évvel ezelőtt tíz gyümölcsfát ültetett, majd húszat, jelenleg mintegy kétszáz gyümölcsfája van – mindez azért, hogy a fiának tudja mondani nevetve, egy ismert dalt parafrazálva, hogy „Hadd legyen a Bálintkának pálinkája!" Erre a dalra gondolt egyébként.

Városba jött a falu

Az idei fesztivál tovább folytatta a néhány évvel ezelőtt kigondolt elképzelést: a környékbeli termelők saját termékeiket kínálták a háromnapos ünnepségen, mind a „körítés", mind pedig a hangulat maximálisra sikeredett. A látogatók száma magas és állandó volt, sok lekvárt és szörpöt vásároltak az érdeklődők, de értékes tombolanyeremények is gazdára találtak.

Többször elhangzott a fesztivál alatt, hogy idén nem volt jó a gyümölcstermés a környéken, ám a rendezvény így is mindenképpen megtartották. Kicsit beköltözött a falu a városba, nagyszerű érzés volt látni az érdeklődő városi gyerekek kóstolás utáni arcát a tizennyolc település standjánál. A miccs- és flekkenszag ezen a rendezvényen is éreztette magát, hűtött gyümölcslevet nem lehetett kapni. Másból viszont hatalmas volt a kínálat – nemcsak lekvárt és szörpöt, hanem friss gyümölcsöt, gyógyteákat, párlatokat is árultak.

A malomfalvi somlekvár receptje

A kóstolás mindig a velejárója a gyümölcsfesztiválnak. Több receptet is megosztottak velünk az árusok, sőt a derzsieknél el kellett találnunk, hogy miből van a lekvár. Második nekifutásra sikerült, ha harmadikra sem találtuk volna el, kötelesek lettünk volna vásárolni egy üveg lekvárt, megmondtuk, hogy a szeder viszi a prímet az egyébként vegyes, de nagyon finom lekvárban.

A kénosiak pultján megvártuk, hogy a 13 kirakott lekvárból melyikbe száll egy folyton köröző darázs – az állat hosszas „gondolkodás" után a őszibarackos fekete áfonyát választotta, utána mi is kipróbáltuk.

A malolmfalvi somlekvár nagyon elnyerte tetszésünket, aránylag egyszerű, de nagyon „munkás" receptjét is megkaptuk Farkas Rékától. Eszerint 1 kiló somhoz 60 deka cukrot mérünk, ehhez egy fél citrom leve is jár – de semmi több. 24 óráig kell kavargatni, nem állandóan, de legalább félóránként.

A néptánccsoportok fellépésétől a szüreti bálig, a közös főzéstől a versenyig minden volt a gyümölcsfesztivál kínálatában, ami szem-szájnak ingere. A sor valószínűleg jövőre sem szakad meg.