Ez a harc nem a pártokról szólt, hanem a valóságról

Lejárt egy választás, ami után tényleg mindenkinek volt valami mondanivalója és ez így van rendjén, azonban figyelve az elmúlt két nap megszólalásait, bejegyzéseit, úgy érzem, elmentünk valami mellett, amit tisztázni kellene, hogy a jövőben másképp csinálhassuk. Ez a valami pedig a magyarországi újságírók elmúlt években végzett munkája.

Köszönöm nekik!

Különösen azért, mert olyan időkben is a hátukon cipelték a nemzet sorsát, amikor a hatalom szisztematikusan uszította rájuk a népet: „libsinek”, „soros-ügynöknek” vagy hazaárulónak bélyegezve őket.

Köszönöm, hogy miattatok nem csalódtam a hivatásomban. Abban az újságírói hivatásban, amelynek régen és ma is az a legfontosabb feladata, hogy ellenőrizze és számon kérje azt a hatalmat, amely a közös dolgainkról dönt, és amely a mi pénzünkkel rendelkezik.

Ti ezt egy olyan korszakban tettétek, amikor a hatalom megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy az újságírás pusztán ideológiai alapon működik; hogy csak „jobboldali” és „baloldali” tollforgatók léteznek, és ha valaki kritikus kérdéseket mer feltenni, arra rásütik, hogy idegen érdekeket szolgál.

Bár sokakhoz így sem jutott el a tiszta kép, nélkületek azoknak sem lett volna mibe kapaszkodniuk, akik még hisznek a nyilvánosság és a társadalmi vita erejében.

Köszönjük, hogy kitartottatok.

A legnagyobb károkozás az elmúlt években nem is a konkrét álhírterjesztés volt, hanem a szakma alapjainak a módszeres szétverése. Az, hogy elhitették: a „tény” nem létezik, csak „vélemény” van, és mindenki valamilyen politikai megrendelést teljesít. Ezzel pedig kiiktatták a kontrollt, hiszen ha mindenki elfogult, akkor senkinek sem kell elhinni az igazságot.

Köszönöm, hogy bebizonyítottátok: az újságírói munka nem ideológiai kérdés. Miközben azt sulykolták, hogy csak „jobboldali” és „baloldali” média létezik, ti megmutattátok, hogy a valóságban csak kétféle sajtó van: az, amelyik kiszolgálja a hatalmat, és az, amelyik ellenőrzi azt.

Ez szerinted egy kívánatos világ, Dániel?

Nézem a Partizán Deák Dániellel készített interjúját és nagyon tanulságos abból a szempontból, például milyen módszerekkel manipulálta az ország egy részét a hatalmat kiszolgáló médiakör. Tisztázzuk, nem akarok további politikai tartalmakat rátok tukmálni, de gondolom, akadnak még hozzám hasonló fanatikusok, nekik pedig kifejezetten ajánlom.

A beszélgetés egy pontján arról esik szó, hogy Deák Dániel hogyan reagált Hann Endre és a Medián végül elég pontosnak bizonyult közvéleménykutatására a magyar választások kapcsán.

„Vajon Hann Endre miért hoz ki ilyen nevetséges és szakmaiatlan számokat? Ezeket bizony még ellenzéki körökben is megmosolyogják. Az a helyzet, hogy ezeknek a baloldali kutatóknak egyetlen szavát sem lehet elhinni, ők valójában nem közvélemény manipulátorok” – állította a magát hol elemzőnek, hol újságírónak, hol influenszernek mondó Deák. Gulyás Marci a Partizán stúdiójában kéri számon: milyen alapon vádolták hazugsággal a Mediánt, amelyik 18-ban majd 22-ben is előrejelezte a Fidesz kétharmadát és most is többnyire pontosan jelezte előre az számokat.

Ez tudatos megvezetés – állítja Marci, majd megkérdezi Deákot, hogy leellenőrizte-e az információt, mielőtt kamuadatoknak kiáltotta ki a közvéleménykutatásban megjelenő számokat. Nem ellenőrizte le három forrásból, de nem is újságíró, neki nem kell tartani ezeket a normákat, válaszolja Dani. Ők erre következtettek a hozzájuk beérkező információk alapján, a forrásait pedig nem árulhatja el. Mint Marci kérdésére kiderül, a szóban forgó Mediánt sem kérdezte meg. Miért is kérdezte volna? Azt feltételezte, hazudnának.

„Ez szerinted egy kívánatos világ, Dániel”, hogy előre beazonosítom az ő álláspontját, ezzel felmentem magam attól, hogy igazoljam a vele szembeni vádjaimat és mondom, amit mondok, függetlenül attól, hogy mi a valóság? – szegezi neki a kérdést a műsorvezető. Nem kívánatos világ – mondja, majd akkor is nagyot nyel, amikor Marci így folytatja:

A legnépszerűbb véleményformálója vagy a Fidesznek, iszonyatos felelősséged van abban, hogy a Fidesz szavazók, hogy látják a világot. Itt tettél egy olyan állítást, amit nem tudsz bizonyítani, így az nem más, mint rágalom. Újságíróként hivatkozol magadra, amikor éppen az kényelmes, hogy ne kelljen eláruld, hogy ki volt a forrásod, és hogy ezt az állításodat ki tudd tenni. Amikor viszont nem kényelmes, akkor influenszerként hivatkozol magadra

– utal arra, hogy ekkor már nem tartja fontosnak az újságírói szakmai normákat és etikai elvárásokat, amikor le kellene ellenőrizni az információt, amikor meg kellene kérdezni a másik felet, stb.            

Igen, ebben a rendszerben álltatok helyt és végeztetek rendes újságírói munkát, ezt ma mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most, amikor megdőlt egy rendszerszintű propagandagépezet, az M1, a hatalmat kiszolgáló köztévé, elkezdte a valódi újságokat idézni a híradóban. Azt hiszem, nincs ennél nagyobb szakmai elismerés: a valóság végül utat tört magának a hazugsággyár falain keresztül is. Köszönjük, hogy ti voltatok a rések a pajzson.

Általatok láthattuk

hogyan működik valójában ez a rendszer. Nélkületek nem tudtuk volna meg, hogy hogyan próbálták meg eltitkolni, hogy elnöki kegyelmet kapott egy pedofilsegítő. Ez az a pont, ahol a független sajtó – jelen esetben a 444 és Kaufmann Balázs feltárása nyomán – falig ment, és ahol a propaganda végleg hitelét vesztette.

Ha ti nem lennétek, fogalmunk sem lenne, hogyan vetettek be katonai kémszoftvert újságírók, üzletemberek és ellenzékiek ellen. A Direkt36 hónapokig tartó nemzetközi nyomozása rántotta le a leplet arról, hogy a hatalom már a magánszférát sem tiszteli.

Azt is eltitkolták volna, hogyan vált a világjárvány alatti védekezés gyanús üzletemberek és offshore-lovagok kifizetőhelyévé. A Válasz Online és a 24.hu cikkei mutatták be a milliárdos hasznot, amit az ország tragédiáján kerestek.

Ha ti nem végzitek a munkátokat, ismeretlen marad Elios-ügy és a kastélymutyik, az, hogyan vándoroltak az uniós milliárdok (például a közvilágítás korszerűsítése kapcsán) közvetlenül a miniszterelnöki család és a legbensőbb kör tulajdonába. A 24.hu és a Hadházy Ákos munkáját segítő oknyomozók tartották életben ezeket a témákat.

A ti munkátoknak hála ismertük meg Rogán-féle letelepedési kötvények és ingatlanügyek, vagy éppen a parkolási maffia működését. A HVG és a 444 számtalan cikke és filmje voltak azok, amelyekből összeállt a kép a belvárosi ingatlanbirodalomról és a sötét hátterű kötvénybizniszről.

Ha nem lennétek azt sem tudnánk, hogyan működött a propagandagépezet, hogyan hiteltelenítenek el valakit, hogyan teszik a hatalom parancsára tönkre magyar emberek életét, legyen az ellenzéki politikus vagy egy középiskolás kislány, aki kritizálni merte a rendszert és hogyan jutottunk el egészen odáig, amikor már a magyar titkosszolgálat próbálja bedönteni a legnagyobb magyar ellenzéki pártot.

És ha nem lennének olyan tökös újságírói Magyarországnak, mint Ács Dani, talán sosem ismerjük meg ilyen átfogóan, hogyan alakult ki az orosz befolyás az országban, ha nincsenek olyan tökös fiatal újságírónők, mint Martini Noémi vagy éppen Zalavári Noémi, nem tudunk meg semmit a béke verőembereiről és azt hiszem, reggelig sorolhatnánk az ügyeket, és az azokat feltáró újságírókat. A nevetek említése nélkül is, köszönöm!

S van még valami.

Ti mutattátok meg azt is, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy az ország legeldugottabb falvaiban, az anyaországtól elszakadt területeken is vannak emberek, akiket nem tudtak megvezetni, mert ti elvittétek hozzájuk a híreket. Köszönöm, hogy akár csak példamutatással is, életben tartottatok a vidéki független szerkesztőségeket, amelyek ott világítottak, ahol a legsötétebb a propaganda árnyéka.

Köszönöm, hogy nem csak a nagy ügyeket tártátok fel, hanem nap mint nap beleálltatok a méltatlan vitákba, elviseltétek a fizikai és jogi fenyegetéseket, a lejárató kampányokat, amik a ti magánéleteteket sem kímélték. Mert amikor egy újságírót karaktergyilkolnak, valójában az emberek igazsághoz való jogát is megölik.

Ez a harc nem pártokról szólt, hanem a tisztánlátásunkról.

Zárásként csak annyit: lehet, hogy a hatalom elhitette, hogy az újságírás halott, de ti bebizonyítottátok, hogy a tényeknek makacs természetük van: előbb-utóbb mindig a felszínre törnek. Köszönöm, hogy ti voltatok a búvárok ebben a zavaros vízben. Nélkületek ma egy sokkal sötétebb országban ébredtünk volna.

A teljesség igénye nélkül köszönöm a 444-nek, a Magyar Hangnak, a 24.hunak, a Telexnek, a Partizánnak, a HVG-nek, az RTL-nek, az Átlátszónak, a Direct36-nak, a VálaszOnline-nak, Magyar Narancsnak és mindenki másnak, aki ellenőrizte a hatalmat – legyen a stílusa kimért, vicces vagy akár a maga módján nyers.

Srácok, kösz, hogy kitartottatok és kösz, hogy nem engedtétek elveszni a bizalmat egy hivatásban, ami sokunknak jelent valamit.