Építészeti kiállítás nyílik a Művelődési Házban

Építészeti kiállítás nyílik a Művelődési Házban. Udvarhelyre is megérkezett a Térjel elnevézésű kortárs magyar építészeti kiállítás, ahol a mai szemnek tetsző munkákat, valamint néhány régi „súlyos” épületet mutatnak be.

Terjel

Udvarhelyre is megérkezett a Térjel elnevézésű kortárs magyar építészeti kiállítás, ahol a mai szemnek tetsző munkákat, valamint néhány régi „súlyos” épületet mutatnak be.
A Tárkányi Sándor, Golda János és Karácsony Tamás által tervezett tárlat a győri bemutató után megjárta Pécset, Budapestet, Kolozsvárt, Nagyszebent, Brassót, Râmnicu Vâlceat, Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát. Székelyudvarhelyen március 30-án, azaz holnap 18:30-tól nyitják meg a Művelődési Házban.

„Az anyag nem stílusválogatás, nem vonható ki belőle ízléspreferencia. 20 év (1989-2008) legfontosabb alkotói csoportjait és munkáit dokumentálja” – írja a kiállítás katalógusának bevezetőjében Somogyi Krisztina.

A legjobb alkotások saját szűkebb környezetükön kívül is ismertek: a pannonhalmi apátság Skardelli György által tervezett fogadóépülete és a Czigány Tamás-féle borászata, vagy ez utóbbi építész Bodrossy Attilával közösen tervezett egyetemi Építész Műteremháza Győrben, Csillag Katalin és Gunther Zsolt Audi Fóruma, Patartics Zorán Győri Ítélőtáblája korszakalkotó remekek. De mellettük ott vannak a már ismerős kommersz bevásárlóközpontok, üzemi épületek, lakótömbök – így teljes a kép.

Az előző évtizedből csak néhány ház került bele a válogatásba, többnyire

Terjel_plakat

2000-es évek építészete dominál . A tárlat anyaga több mint 70 panóból és egy pár makettből áll, amelyhez elkészült egy 84 oldalas KALAUZ (katalógus) is.

Maga a bemutató több célt is szolgál: azon túl, hogy az egyre rohamosabban beépülő tereink minőségére és milyenségére hívja fel a figyelmet, kordokumentum, nevel, ötleteket szolgáltat, érveket és ellenérveket szül egy jel – vagy jelek – elfogadásáról, vagy elutasításáról, hasznáról, hasztalanságáról. Mindenképpen figyelemfelkeltő jelleggel bír és mutatja, milyen nagy szükség lenne az elmúlt évtizedek helyi, székelyföldi, erdélyi építészeti termésének számbavételére, hasonló kötetekre és kiállításokra.