Bulgária, a nagy csalódások tengere
Sokat hallottam már a partjáról, mégse akartam oda menni, hogy aztán minden elképzelésem felülmúlja az első élő találkozás.
Valószínűleg el se indultam volna a bolgár tengerpartra, ha nincs ez az egész kovid-történet. Nem mintha a román tengerparttal különösebb bajom volna, lehet ott is jókat pancsolni, kukoricázni, napozni, heverészni a parton, de a 2020-as nyáron olyan szinten zsúfolt volt, hogy még a szotyit kiköpni se lett volna hely, nemhogy a törölközőnek. S az emberfia vágyik is egy kicsit kékebb vízre, egy kicsit jobb körülményekre, kiszolgálásra, pláne, ha ezt olcsóbban is kínálják, mint a románok, vagy többet kapsz a pénzedért.
Szóval, már ezért megéri egy kicsit többet utazni, például a görögökhöz, akik mesterien művelik a vendéglátást, vagy a Balatonra, ahol a magyar szó és a hűs víz mellett egy kis halászlé, jóféle badacsonyi bor meg sok-sok látnivaló is társul.
Kapcsolódó:
Egyed Ufó Zoltán
Hodgyai-Lőrincz Eszter
Csakhogy a járvány miatt rendesen korlátozták a ki- és beutazást, és nem akartuk sem a karanténnak kitenni magunkat, sem a fejenként 300 lejes koronavírus-tesztnek, ami akár pozitívat is mutathat éppen indulás előtt pár nappal. Az oltás pedig még csak a fantázia szintjén volt.
Ilyen körülmények között gondoltak egy nagyot a bolgárok, és mindenféle korlátozás nélkül megnyitották a határokat, ráadásul zöld zónának is számítottak, így hazafelé sem merült fel a karantén. Így esett a mi választásunk rájuk.
A bolgár tengerpartról
egy nagyon leegyszerűsített képem volt azok alapján, amit ott nyaraló ismerősöktől, rokonoktól hallottam az elmúlt évtized során. Amit egyszer sem vettem figyelembe, hogy mind családos emberek voltak, akik ügynökségen keresztül foglalták nyaralásaikat, és az all-inclusive szállodák árnyékából nem igazán mozdultak ki, ha már befizettek. Így nem csoda, hogy többnyire annyit tudtak elmesélni róla, hogy tisztább volt a part, a víz, minden “ingyen” volt, és amennyi csak beléd fér, nem kellett külön fizetni a napágyakért, jobb esetben egy aquaparkban is lehetett csúszkálni. Meg hogy mennyivel jobban megéri, mint a román tengeren, pláne gyerekkel, akinek mindig kell valami, ha már nyaralunk: vagy egy fagyi, vagy egy kukorica, vagy még egy fagyi, lufi, üdítő stb.
S mindez nem messze a román határtól, Vama Vechétől, így nem is kell sokkal több benzinnel számolni. Megéri, nem? Biztosan, csakhogy aki nem bír egy hétig a parton feküdni, enni, inni és aludni, annak kell egy kis plusz, mert két nap után úgy megunja a tengert, hogy menni kell, valamit csinálni kell. Úgyhogy, mielőtt végleg rábólintottam volna Bulgáriára, körülnéztem egy kicsit a térképen, hová is megyünk. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek: ez nekem való hely lesz, sőt, alig lesz elég az egy hét, annyi mindent tud nyújtani ez az országrész, ami a tenger mentén fekszik.
Stratégiai főhadiszállásunkat a törökellenes csatájáról híres Várna városában, egy Booking-on talált kis szállodában vertük le, ahonnan nagyjából félúton voltunk a román-bolgár határ és Nessebar között, a legdélibb célpontunktól, alig száz kilométerre mindkét irányba. A felfedezés azonban már jóval azelőtt elkezdődött, hogy becsekkoltunk volna a szálláson. Az egész éjszakán át tartó autózás után egyébre sem vágytunk jobban, mint gyorsan partra vetődni az első arra alkalmas helyen. Mégsem volt olyan egyszerű a választás, mert nyomban három, a Maps-ről szépnek ígérkező sziklás part közül választhattunk, végül a legközelebbi mellett döntöttünk, a fáradtság és az egyre nagyobb meleg miatt is.
Itt kezdődött a nagy “csalódások”,
vagyis a kellemes meglepetések sorozata.
Elsőre azt hittük, hogy országot tévesztettünk az éjszaka, vagy csak képzelődünk, de nem, ez nem Görögország, és tényleg ennyire átlátszó volt a víz, alig néhány kilométerre Vamától. Ráadásul délelőtt 10 órakor még kevesen is voltak a Rusalka-parton, ahol sorompós, de olcsó parkolóval, a teraszos, parkosított partszakaszon napágyakkal, barlangba épített vendéglővel, filagóriákkal vártak, de még a vadparton is volt édesvízű tusoló, hogy ne magadról szórd a tengeri sót a szalmakrumplira, ha pont nem úgy szereted.
Itt farkaséhesen be is vágtunk egy jó adagot miccsel, még ha olyan is volt a kiszolgálás, mint valahol a román országút szélén. De jól esett, olcsó volt, mentünk is tovább.
