Amikor Parajd még bízott a csodában
Hogyan vélekedtek a parajdiak egy nappal a sorsfordító események előtt, és miként látták a jövőt.
Május 5-én a Korond pataka elkezdett beszivárogni a parajdi sóbányába. Aztán az események sorra követték egymást. November 29-én lesz egy fél éve, hogy a helyi lakosok először álltak ki és emelték fel hangjukat: kérték a bánya vezetőégének lemondását, a felelősök felelősségre vonását.
Tisztán emlékszem a napra, amikor a bánya legfelső szintje is megtelt vízzel és a remény teljes mértékben szertefoszlott. Emlékszem, aznap délelőtt volt a fentebb említett első tüntetés. Amíg Ufó körbejárta a terepet, én a Telegdy teraszán vágtam egy körkérdés videót, amit egy nappal korábban, május 28-án vettünk fel.
Emlékszem, mert amire hazaértünk és befejzetem a vágását, az új fejlemények tükrében már irrelevánssá vált, ezért nem is tettük közzé a videót. A történések estére ismét fordulatot vettek, közben pedig Antal Lóránt szenátor videóban jelentette be: úton van Parajdra.
Indultunk is vissza.
Aztán a közgyűlésen, a politikum még mindig látható önámítása közben jött a hír: teljesen feltelt a bánya.
Ott álltunk ebben az iszonyat felgyorsult történéscunamiban, ahol már mindenki tudta, mindenki érezte: ennyi volt.
Egy nappal korábban, amikor a helyieket kérdeztük, habár láthatóan megtörtek, még mindig ott pislákolt egy kis remény, hogy „valamilyen megoldást találnak majd az okosabbak és akkor majd újra nyitják a bányát”. Azóta már tudjuk, hogy ez nem sikerült, mint ahogy azt is, hogy a probléma nem fél évvel ezelőtt kezdődött: sorozatos hanyagság következménye a katasztrófa.
De lássuk, hogyan vélekedtek a parajdiak egy nappal a sorsfordító események előtt, és miként látták a jövőt, amikor még úgy érezték, talán van amibe kapaszkodni:
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
