Akinek fáj az MCC hiánya, annak fájjon a falusi iskolák állapota is
Kényelmesebb egy másik ország kormányát noszogatni, mint otthon, a tükör előtt feltenni a kérdést: mi magunk mit tettünk.
Van egy műfaj, amit az erdélyi magyar közéleti Facebook egyre jobban ismer: a nyilvános aggodalom, hogy mi lesz azokkal az intézményekkel, programokkal, amiket a Fidesz létrehozott. Mintha ne próbálták volna erre figyelmeztetni a független elemzők és publicisták az elmúlt években…
És a nyílt levél műfaja az új miniszterelnökhöz olyanoktól, akik vagy csőstől beálltak a Fidesz-narratívába, vagy „bölcsen” hallgattak. Most például kiderül, hogy a közösség egyik legfontosabb ügye épp az, hogy megszűnik az MCC, és emiatt talán nem lesz jövőre pénzügyi tudatossági kurzus egy maroknyi tehetséges gyereknek.
Ami közben nem derül ki – mert erről valamiért soha nem születik nyílt levél –, hogy ugyanennek a közösségnek
a nagyobbik fele olyan iskolába jár, ami nem látja el a feladatát.
Miközben a romániai magyar közoktatás lassan, de biztosan vérzik el. Például a 2022-es PISA-felmérés szerint Romániában azoknak az aránya, akiknek a szövegértési feladatok legkönnyebbjei is nehézséget okoztak, 42 százalék, míg matematika területén ez az arány 49 százalék.
Ez nem részletprobléma, ez azt jelenti, hogy a diákok nagyjából fele nem tudja megbízhatóan használni azt, amit az iskolában tanult. Ezt erősíti meg egy 2023-as, felnőtteket vizsgáló felmérés is: Románia felnőtt lakosságának több mint harmada részben vagy teljes mértékben funkcionálisan analfabéta, a matematikai alapkészségek terén pedig a negyven százalékot közelíti az elégtelen kompetenciákkal rendelkezők aránya. Vagyis az iskola legalapvetőbb, „olvasni-számolni-gondolkodni tanítok” funkciója nagyon sok gyereknél egyszerűen nem valósul meg.
Ráadásul ez egy rendszer, amelyből egyre látványosabban tűnik el az, hogy a szegényebb gyerek is feljebb tudjon jutni, nem csak az, akinek a szülei már eleve jó helyzetben vannak. Nem ez lenne egy oktatási rendszernek ugyanis az egyik fő feladata? Ehhez képest a kutatók egyöntetűen arra jutnak, hogy a román oktatási rendszer méltányossága továbbra is az egyik legrosszabb: a szegények és a jól szituáltak között egyre nő a különbség, az iskola nem lát el egyenlősítő szerepet.
Innen nézve
egyenesen groteszk, hogy egyes erdélyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők
épp azon keseregnek a közösségi médiában, hogy megszűnik a Mathias Corvinus Collegium erdélyi középiskolás programja. Butka Gergő szatmári tanácsos nyílt levelet fogalmazott Magyar Péter miniszterelnöknek és Ruff Bálint miniszternek címezve, amelyben arra kéri őket, találjanak megoldást a program továbbvitelére – akár tandíjas formában is –, mert az ő gyermeke és több ezer másik diák számára ez jelenti a hozzáadott értéket a hétvégi szombat délelőttökön. Arros Orsolya udvarhelyi tanácsos pedig lelkesen visszhangozza: ugyanez érvényes Székelyföldön is, „közelebb van Szatmár Udvarhelyhez, mint gondolnánk”.
Csak épp az a kérdés, amit egyikük sem tesz fel saját magának: ha már ennyire fáj egy szombat délelőtti fakultáció sorsa, miért nem fáj ugyanilyen hangosan az, hogy hétfőtől péntekig mi történik ugyanazzal a gyerekkel?
