Adóemelés kezdő politikusoknak és nem csak

Az elmúlt időszak politikai kommunikációja nagyszerű használati útmutatóként szolgálhat azoknak az aktuális és leendő vezetőknek, akik a történtek után még adóemelésre vetemednek Romániában vagy bárhol a nagyvilágban. 

Lépésről lépésre magyarázzuk el, hogyan is kell cselekedni, viselkedni, kommunikálni vagy éppen hallgatni, hogy – legalább részben – véghez vigyük nagyszabású népnyúzó terveinket anélkül, hogy le kelljen mondanunk. Sőt, akár jól jöjjünk ki a helyzetből. Lássuk hát a mestertervet:

01. A jó politikai kommunikációnak meg kell ágyazni. Kampányban a csapból is az folyjon, hogy többet a polgárnak, kevesebbet az államnak, és akkor a legkevésbé fognak számítani egy ilyen galád húzásra tőled. Majd amikor baj van a költségvetéssel, amit te csesztél el, akkor add be a választóknak, hogy ez mindannyiunk felelőssége, és mindenki áldozatot kell hozzon. De előtte még emelj egyet a fizetéseden, ha tudsz.

02. Ne kürtöld világgá, hogy adóemelésre készülsz! Legalább az elrendeléséig próbáld meg titokban tartani, s ha mégis kiszivárogna pár részlet – egy áruló kolléga vagy egy túlbuzgó firkász révén –, tartsd homályban a teljes történetet. Hogy csak pletyka legyen, amit úgyse vesznek komolyan az emberek, ha jól csináltad az 1-es pontot.

03. Ha már átment a megszorító csomag és nyilvánossá vált, bízz abban, hogy szépen lenyelik az emberek. Akinek van miből, annak nem fáj annyira, akinek meg úgy sincs semmije, azt meg nem zavarja, a többiek meg csak kifizetik, ahogy eddig is. Elég jók ebben, hisz arra voltak kondicionálva generációk óta, hogy betegséget s adót csak elviselni lehet. Istennek és császárnak ami jár, tudod.

04. Ha neadjisten mégis fellázad a nép ellened, bújj el – ha teheted –, amíg eláll a vihar és hagyd, hogy mások elvigyék a balhét. Ha fizikailag nem tudod elkerülni a szavazóidat, mert mondjuk te vagy a polgármester, akkor az a legjobb, ha ráfogod a sajtóra és az ellenzékre – akár a magyarországira is – az egész cirkuszt. Mondd azt, hogy fel van fújva, meg vannak vezetve, néphülyítés az egész, tagadd a tényeket, relativizáld a számokat.

05. Ha helyi szinten nem jön be a 4-es pont, simán állj át a tüntetők oldalára és ismételgesd, hogy te mennyire az emberek oldalán állsz, és hogy nem tehetsz róla. Sőt, nem is tudtál róla, hogy is tudtál volna?

06. Csinálj úgy, mintha nem egy csapatban játszanál a bukaresti döntéshozókkal, akikkel történetesen kormányon is vagytok (és rendszeresen szelfiztek, hogy mutassatok erőt meg egységet). A látszat kedvéért jobb lesz pillanatnyilag elhatárolódni tőlük, és rájuk mutogatni, hogy téged meg se kérdeztek, te is csak áldozat vagy. 

07. Központi szinten ugyanezt játszd el a koalíciós partnereiddel szemben, csinálj úgy, mintha ők lennének a hibásak a kialakult helyzetért. Neked semmi közöd, te a magyar emberek pártján állsz, csak ezekkel a románokkal van a baj, akik ugye többségben vannak. Meg a könyörtelen miniszterelnökkel. Te nem is tudtál arról, hogy mit szavaztatok meg!

08. Mondd azt minden szinten, hogy majd most te mindent megteszel, ami tőled telik. Nem baj, ha korábban letagadtad, hogy hatalmadban állna. Hasítsd ketté a tudatodat, tégy úgy, mintha te magad is ellenzékben lennél, indíts petíciót saját magad ellen, és járj ki magadnál egy kedvezőbb kormányzati döntést. Játszd el, hogy adót csökkentesz, ha pedig nem lehetséges, akkor okold megint a gonosz szövetségeseidet.

09. Ha eleve ellenzéki figura vagy, állj be az emberek közé, mondd hangosan ugyanazt, mint ők, és próbáld meg kisajátítani a tüntetést. Ha kell, vedd ki a kezükből a petíciót, hogy magad add át. Használd ki minden pillanatát, hogy politikai tőkét kovácsolj belőle, mert ritka alkalom!

10. Mindkét félnek: élvezd a nép visszanyert szeretetét. Már ameddig lehet. Mert ezt a kártyát nem biztos, hogy többször is meg lehet játszani.