A PSD-t kell anyázni, ha az AUR kormányozni fog

George Jiglău politológus szerint nagy valószínűséggel a PSD és az AUR bizalmatlansági indítványa jövő héten megbuktatja a Bolojan-kormányt, de ezzel a szociáldemokraták kiírják magukat az Európa-barátnak nevezett pártok soraiból. A kolozsvári BBTE oktatója az uh.ro-nak adott interjúban kifejtette, hogy a kormány bukása után nagyon nehezen körvonalazódik stabil többség, az előre hozott választások pedig az AUR-t juttathatják hatalomba.

A legégetőbb kérdéssel kezdem: van-e még esélye annak, hogy a Bolojan-kormány túléli a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) hétfőn benyújtott közös bizalmatlansági indítványát?

Úgy tűnik, hogy maga Ilie Bolojan és a miniszterelnököt még támogató pártok is már úgy beszélnek, mintha szinte biztosra vennék a bizalmatlansági indítvány sikerét. Vagyis nagyon nagy az esélye annak, hogy az indítványt megszavazza a parlament, és ennek megfelelően nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy Bolojan a kormányával együtt, legalábbis a jelenlegi formában, hivatalban marad.

Ezt azért árnyalnám azzal, hogy a jövő heti szavazásig még történhetnek dolgok. Nem lehet teljesen kizárni, hogy a bizalmatlansági indítványt aláíró képviselők és szenátorok közül néhányan végül mégis tábort váltanak, mert ez még nem annyira stabil parlamenti többség.

Traian Băsescu elnökségének időszakában volt már erre példa. Băsescu kulcspillanatokban – nyilván nem feltétlenül a nyilvánosság előtt – képes volt parlamenti politikusokat leszakítani a pártjuktól, és abba az irányba terelni őket, amelyet ő kívánatosnak tartott. Ilyen volt a Gabriel Oprea vezette UNPR esete 2009-2010-ben. Ők a PSD-ből távoztak, hogy továbbra is támogassák az Emil Boc vezette kormányt. És ilyen volt a PUR esete is 2004-ben Dan Voiculescuval: a választások után Băsescu leválasztotta a PUR-t a PSD-ről, hogy az az Igazság és Igazságosság Szövetsége (DA) kormányát támogassa.

Igaz, akkor nem bizalmatlansági indítványról volt szó, de ki tudja, hogy a következő egy hétben mi történhet a háttérben húsz-harminc képviselővel és szenátorral, akik akár a másik irányba is billenthetik a mérleget. Ennek valószínűségét jelentősen csökkenti, hogy most nincs Traian Băsescu-típusú politikus a román politikai színtéren. A jelenlegi államfő nem ilyen alkat.

Bolojan számára most inkább az a fontos, hogy amíg csak tud, talpon maradjon. Vagyis méltósággal játssza ki a lapjait, és a mandátuma utolsó napjaiban felépítse magáról egy korrekt politikus képét, aki a hibáival együtt megpróbált jó dolgokat tenni Romániáért, de akit végül háttérben meghúzódó érdekek miatt feláldoznak. Ha ezt meg tudja oldani, akkor kedvezőbb megítéléssel távozhat a tisztségéből, és így léphet át politikai pályája következő szakaszába. Hogy ez a pálya pontosan milyen lesz, azt majd meglátjuk.

Induljunk ki abból – a legvalószínűbb – feltételezésből, hogy a Bolojan-kormány megbukik a bizalmatlansági indítvány nyomán, majd megkezdődnek a tárgyalások egy új kormány megalakításáról. A PSD elnöke, Sorin Grindeanu azt állítja, hogy nem akar együtt kormányozni az AUR-ral, csak Bolojan eltávolítása érdekében fogott össze George Simionékkal. Mennyire hihető Grindeanu álláspontja?

Szigorúan eljárási szempontból akár hihetünk is neki. Romániában nem létezik a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye. Vagyis az a többség, amely meg akar buktatni egy kormányt, nem köteles automatikusan át is venni a kormányzást, mint például Németországban. Ebből a szempontból elképzelhető, hogy a PSD és az AUR együttműködése csak a bizalmatlansági indítvány benyújtására és megszavazására korlátozódik.

Grindeanu ezt többször ismételgette is hétfőn, az indítvány benyújtása után. Azt próbálta világossá tenni, hogy szerinte ez nem politikai együttműködés, hanem pusztán technikai jellegű lépés. Csakhogy ez az üzenet nem túl hiteles sem itthon, sem külföldön.

A PSD-nek volt egy vállalása az európai szocialisták felé: távol tartja a szélsőjobbot a romániai kormányzástól. Grindeanu nyilván azt reméli, hogy ezt a „technikai együttműködésről” szóló magyarázatot Brüsszelben is elfogadják. Vagyis azt a benyomást próbálja kelteni, hogy a Bolojan megbuktatására tett lépése nem jelenti a szélsőjobb elszigetelésének feladását. Azt nem tudni még, hogy ez mennyire működik majd.

Abban sem lehetünk biztosak, hogy a PSD és az AUR a bizalmatlansági indítvány után együtt halad tovább a közös kormányzásig. Bonyolult tárgyalási napok jönnek, és még sok minden változhat.

Mindenesetre nehéz hitelt adni Grindeanu állításának, miszerint amit most látunk, az semmiképpen sem együttműködés a PSD és az AUR között. Világos, hogy együttműködés. És az is világos, hogy ezzel megteremtődnek egy esetleges későbbi kormánytöbbség összeállásának előfeltételei is.

A PSD az elmúlt hónapokban szinte mindent elért a koalíción belül, amit kért. Úgy tűnik, nem omlott össze a támogatottsága a közvélemény-kutatásokban, legalábbis a 2024-es parlamenti választási eredményéhez képest. Ráadásul a koalíciós megállapodás szerint Sorin Grindeanu egy év múlva átvehette volna a miniszterelnöki tisztséget, valószínűleg kedvezőbb gazdasági környezetben. Miért erőlteti mégis most a PSD Ilie Bolojan eltávolítását?

A négypárti koalícióban már a kormány tavaly június végi beiktatása után, július elejétől megjelentek a problémák. A közvéleményben is érzékelhetővé vált, hogy feszültségek vannak a Bolojan-kabinet és személyesen a miniszterelnök körül. A PSD-ben már akkor megjelentek olyan szereplők, főként másodvonalbeli politikusok, akik a koalícióból való kilépés lehetőségét lebegtették.

Az elmúlt tíz hónapban szinte minden héten szóba került, hogy széteshet a koalíció. Valahányszor engem arról kérdeztek a sajtóban, hogy ez azonnal, ezen a héten vagy a következő héten történik-e meg, mindig azt válaszoltam: nem hiszem, hogy felbomlik. A PSD szempontjából ugyanis nem láttam rációt abban, hogy kilépjenek a kormánykoalícióból, amelyet ugyan Bolojan vezet, de amelyben a szociáldemokraták nagy minisztériumokat irányíthatnak. Ott van a munkaügyi minisztérium, a közlekedési minisztérium, vagyis olyan tárcák, amelyek láthatóságot biztosítanak, jelentős pénzeket mozgatnak, ahol lehet szalagot átvágni, támogatásokat emelni, intézkedéseket bejelenteni.

A kormányzati erőforrásokhoz való hozzáférés nagy előny. Még akkor is, ha a miniszterelnök intézkedései nyomán valóban elzárult néhány korábbi pénzcsap. Ráadásul kevesebb mint egy év múlva következett volna a koalíciós megállapodásban rögzített miniszterelnök-csere, amikor a PSD átvehette volna a kormányfői tisztséget. A PSD emellett meglehetősen kényelmes helyzetben volt: büntetlenül kettős szerepet játszhatott. Kormányon volt ugyan, de kifelé ellenzéki pártként viselkedett, Bolojanra mutogathatott, a miniszterelnökre háríthatta a népszerűtlen intézkedések felelősségét. Szerintem ebben a logikában a PSD gond nélkül kitarthatott volna a koalícióban jövő évig. Addig Bolojan szenvedte volna el az összes lehetséges politikai és imázsveszteséget, a PSD pedig utána átvehette volna a kormányzást, és hangulatjavító intézkedésekkel fordulhatott volna rá a 2028-as választásokra.

Ezért mondom, hogy nem látok rációt a PSD mostani lépéseiben. Legfeljebb nagyon rövid távú számítást: le akarják váltani Bolojant, pontokat akarnak szerezni a saját választóiknál, beleértve azt a réteget is, amelyet már elvesztettek vagy elveszíthetnek az AUR javára. Ezen a rövid távú szakaszgyőzelmen túl azonban a PSD rendkívül sebezhető helyzetbe kerül. Legalábbis mindabból kiindulva, amit kívülről látni lehet.

Mindenesetre a szociáldemokraták helyi szervezeteiben az elmúlt hónapokban nagy volt a zúgolódás. A PSD számára rendkívül fontos helyi érdekhálózatok, a polgármesterek, megyei tanácselnökök elégedetlenkedtek, és nyomást helyeztek a pártvezetésre. Az volt a gondjuk, hogy elzárultak a pénzcsapok, illetve megváltozott az a mód, ahogyan a központi költségvetésből pénzt osztanak a helyi önkormányzatoknak. Márpedig sok polgármesteri hivatal ezekből a pénzekből él túl.

Hasonló elégedetlenség nyilván a liberálisoknál is létezett. Sokat beszéltek arról a PNL-n belüli táborról, amely már nem igazán tudja elfogadni a pénzcsapokat elzáró Bolojant, a PSD-hez húz, és egy adott pillanatban akár együtt is működne Grindeanuékkal. Ez a tábor továbbra is létezik a PNL-n belül, de egyelőre Bolojan mögé sorakozott fel.

De ha valóban ez a belső zúgolódás volt a PSD mostani lépésének oka, akkor ez számomra egy kis kaliberű pártra valló gesztusnak tűnik. Semmiképpen sem egy olyan politikai erő gesztusának, amely minden nehézsége és sebezhetősége ellenére, a kilencvenes évektől máig, mindig a román pártrendszer központi eleme volt. Az AUR megjelenéséig, és főleg a 2024 utáni megerősödéséig, a PSD volt a hazai pártrendszer központi politikai ereje. Ezt sok kritikával együtt is ki lehet mondani. Románia EU-csatlakozása és a rendszerváltás utáni pozitív átalakulások szintén abban a politikai rendszerben zajlottak, amelynek a PSD központi szereplője volt. Egy ilyen pártnak nem kicsinyes pártként kellene viselkednie, amely aprópénzért elárulja az ország érdekeit.

Van még egy fontos szempont. A PSD hónapokig olyan helyzetben volt, amikor története során először már nem a legnagyobb rossznak számított a román politikában annak a társadalmi rétegnek a szemében, amely soha nem tudta elfogadni és mélyen ellenszenvesnek tartotta. Közben ugyanis megjelent az AUR, és megjelentek az AUR-hoz kapcsolódó szélsőjobboldali-szuverenista szereplők. Először fordult elő, hogy a PSD a liberális demokrácia értékeinek védelmezőjeként jelenhetett meg. Európa-barát pártnak nevezték a nyilvánosságban, és Grindeanu határozottan vállalta, hogy soha nem köt szövetséget az AUR-ral. Ezzel, ha nem is javította látványosan, de árnyalta a társadalomban a PSD-ről alkotott képet. Ebből a PSD hosszú távon nyerhetett volna. Most viszont ezt ellökte magától, amikor az AUR-ral társulva azt üzeni, hogy le Bolojannal! Rendben, le Bolojannal. És utána?

A PSD azt állítja, hogy csak Ilie Bolojan eltávolítását akarja, és szeretne az Európa-barát koalícióban maradni. A PNL és az USR azonban már közölte, hogy ha a PSD megszavazza a bizalmatlansági indítványt, többé nem kormányoznak együtt a szociáldemokratákkal. Ha kizárjuk a PSD és az AUR szövetkezését is, nem jutunk-e elkerülhetetlenül politikai patthelyzetbe? Milyen más kormánytöbbség lehetséges?

Könnyű megoldás biztosan nincs. Az egyik kulcs a PNL álláspontja lehet. Ha a párt végül enged, és lemond Bolojanról, akkor újra összeállhat az eddigi négypárti koalíció egy másik liberális miniszterelnökkel, esetleg egy technokrata vagy akár egy PSD-s kormányfővel. Ez voltaképp a PSD célja: a PNL térjen vissza melléjük, ha lehet, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) nélkül, érvényesüljön újra a Ciucă–Ciolacu-felállás logikája, és kormányozzanak együtt tovább ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket korábban már sokszor alkalmaztak.

Csakhogy, ha ez történik, mindkét párt súlyos árat fizet majd a 2028-as választásokon. A PNL és a PSD is jelentős számú szavazatot veszíthet az AUR és az USR javára. Az USR-nek óriási esélye lenne arra, hogy a PNL rovására erősödjön, az AUR-nak pedig arra, hogy még tovább növekedjen a PSD és a PNL kárára. A PSD-PNL együttműködés ugyanis gyakorlatilag annak a rendszernek a megtestesülése, amelyet nagyon sokan meg akarnak büntetni. Különösen az utóbbi napokban látott lépések után válna még világosabbá, hogy ezek a pártok bármit feláldoznak, csakhogy továbbra is a közpénzek közelében maradjanak. Tehát ha a PNL enged, az rövid távon talán megoldás lenne. De 2028-ra nézve egyáltalán nem lenne könnyű sem a PNL, sem a PSD számára.

Mi történik, ha a PNL nem enged?

Ha a PNL ragaszkodik Bolojanhoz, akkor valóban politikai patthelyzet alakul ki. Ebben az esetben szerintem egyre valószínűbbé válik az előre hozott választások forgatókönyve. Itt persze sok múlik azon, hogy mit lép Nicușor Dan. Az államfő az elmúlt hónapokban kiszámíthatatlanul viselkedett. A Bolojan-kormány bukása után ragaszkodhat a közvetítői szerepéhez, majd előhúzhat a kalapból valamilyen megoldást, amelyről nem teljesen világos, milyen irányba vezet.

Azt ugyanakkor világosan kijelentette, hogy nem bíz meg kormányalakítással olyan miniszterelnök-jelöltet, akit az AUR támogat. Lehet, hogy megpróbálja meggyőzni a PSD-t: hagyja ott az AUR-t, és fogadjon el valami más megoldást. De nagyon nehéz kiismerni Nicușor Dant, emberként is, elnökként is.

Visszatérve a PNL-re: ha nem engednek ennek a PSD részéről érkező, nevezzük így, zsarolásnak, akkor nagyon komoly csapást mérhetnek a PSD-re. Olyan következetes pártként léphetnek fel, amelyik kiérdemli az Európa-barát jelzőt. Hosszabb távú politikai építkezésbe kezdhetnek: választási szövetségre léphetnek az USR-vel, sőt akár az RMDSZ-szel is. Ez a forgatókönyv tiszta vizet öntene a pohárba: a PNL élesen elhatárolódna az AUR-tól. A választóvonalat a nyugati értékrend jelentené. Egyértelművé válna, ki áll az EU és a demokrácia mellett, ki támadja ezeket értékeket, és ki próbál két kapura játszani.

Ezzel a PNL kényelmetlen helyzetbe hozná a PSD-t, amely még mindig a régi recept szerint politizál: azt hiszi, körülötte forog a világ, és mindenki más csak mellékszereplő. Csakhogy éppen a PSD mostani lépései következtében válik az AUR központi párttá. Már a jelenlegi parlamentben is az AUR a második legnagyobb párt a PSD után, és a legnagyobb lesz, ha eljutunk az előrehozott választásokig, legalábbis a mostani felmérések alapján.

Tehát ha a PNL nem enged, patthelyzet lesz. Tegyük fel, hogy nem sikerül kormánytöbbséget alakítani, megbukik két kormányalakítási kísérlet, és eljutunk az előrehozott választásokig. Ebben az esetben az AUR nagyon sokat erősödhet. A PNL viszont az USR-rel együtt profitálhat ebből, a PSD-t pedig a választók keményen megbüntethetik azért, ahogyan ezekben a napokban viselkedett.

Tegyük fel, hogy a PSD és az AUR koalícióra lép, és miniszterelnököt javasol az államfőnek. Mi történik, ha Nicușor Dan betartja az ígéretét, és elutasítja a két párt közös kormányfőjelöltjét?

Ez alkotmányjogi szempontból is nagyon érdekes helyzet lenne, és az alkotmánybíróság is fontos szereplővé válhatna. Ha az elnök tartja a szavát, akkor nem kellene elfogadnia a PSD és az AUR közös miniszterelnök-jelöltjét.

Másrészt ott van a 2021-es precedens, amikor Klaus Iohannis államfő egy bukott miniszterelnököt, Ludovic Orbant bízta meg kormányalakítással. Akkor az alkotmánybíróság lényegében arra kötelezte az elnököt, hogy a miniszterelnök jelölésekor vegye figyelembe a parlamenti többség akaratát. Nicușor Dan tehát dönthet úgy, hogy visszautasítja a PSD és az AUR kormányfőjelöltjét, de ezzel a felfüggesztését kockáztatja.

Ha felmerül az államfő felfüggesztése, az alkotmánybíróságnak is állást kell majd foglalnia, ami újabb bonyolult helyzetet teremthet. De még ha fel is függesztik az elnököt, az ügyvivő államfői tisztséget a szenátus elnöke látja majd el, aki liberális. Ő szintén kitarthat amellett, hogy nem engedi kormányt alakítani az AUR-t.

Van persze egy másik lehetőség is. Az államfő elutasítja ugyan az AUR és a PSD által javasolt személyt, és egy technokrata miniszterelnök-jelöltet, vagy akár egy PSD-s politikust kér fel kormányalakításra. Ezt a jelöltet pedig megszavazza a parlamentben a PSD-AUR-többség. Az államfő ezután azzal védekezhet, hogy nem szabhatja meg a parlament tagjainak, kit támogassanak. Csakhogy ebben az esetben Nicușor Dan még többet veszítene a politikai hitelességéből, amiből már amúgy sem maradt sok az elmúlt hónapokban.

Az utóbbi időben ugyanakkor Nicușor Dan adott okot arra, hogy meglepetésekre is számítsunk tőle. Egyelőre mégis abból a forgatókönyvből indulnék ki, hogy továbbra is elutasítja a PSD és az AUR jelöltjét. Ebben az esetben előrehozott választások következhetnek, amelyek után már akkora mozgástere sem lenne, mint most, ha az AUR akkorára nő, mint ami a felmérések alapján most látszik.

Mi vár az RMDSZ-re, ha megbukik a Bolojan-kormány?

Az RMDSZ az idők folyamán megmutatta, hogy rendkívül alkalmazkodóképes politikai szervezet. Ebből a szempontból le a kalappal a politikusai előtt. Mindig sikerült olyan kapcsolatokat ápolniuk, amelyek megfelelő mértékben biztosították számukra a hozzáférést a döntéshozatalhoz. Az nyilván más kérdés, hogy a helyezkedéseik milyen mértékben hoztak tényleges eredményeket a romániai magyarok számára. De politikai alkalmazkodóképesség szempontjából az RMDSZ nagyon erős.

Kelemen Hunorék a Fidesz-kormány bukására is a legjobb választ adták, amikor jelezték Magyar Péteréknek, hogy nyitottak a tárgyalásokra. Szerintem az RMDSZ-nek nem jelent majd gondot újragondolni a viszonyát Budapesttel.

Ami pedig a romániai politikát illeti: a magyar érdekvédelmi szervezet számára a Fideszhez való közeledés évei nemcsak pénzügyi vagy más jellegű előnyöket jelentettek, hanem paradox módon jelentős értékalapú, világnézeti közeledést is a „magyarfaló” AUR-hoz, ugyanis a Fidesz és az AUR értékei nincsenek olyan messze egymástól. Ez a közeledés az elmúlt években az RMDSZ különböző törvénytervezeteiben és politikai gesztusaiban megmutatkozott. Gondolok például genderkérdésekre vagy olyan ügyekre, amelyekben az RMDSZ szinte egy az egyben a Fidesz által Magyarországon képviselt mintákat vette át. Tehát elvben lenne tér az értékalapú közeledésre az AUR felé.

De ha az RMDSZ csúcsvezetése világos jelét adja annak, hogy távol állnak tőle az AUR értékei, akkor jó esélye van arra, hogy hosszabb távon valamelyest javítsa a megítélését a romániai politikában. Én arra számítok, hogy ebbe az irányba megy majd a szervezet. Arra alapozok, hogy Kelemen Hunor intelligens politikus, és tudja, hogyan kell kezelni ezt a helyzetet. Ezért nem aggódnék különösebben az RMDSZ miatt, ha megbukik a Bolojan-kormány, még akkor sem, ha a szervezet egy időre eltávolodik a kormányzástól.