4,085 méter Udvarhely Napok
Gyorsan kimelegedett, hamar elfáradt, és szinte sosem azt csinálta, amit kellett volna – Ödi mégis ellopta a showt az idei Udvarhely Napokon.
Június 25-28 között szervezték meg a 2026-os Udvarhely Napokat. Az utóbbi évekhez hasonlóan idén is egy képriporttal készültünk, és 4.085 méter fotót hoztunk elkapott pillanatokról, programokról, arcokról.
A hétvégi kalandon egy, a sétatéren vásárolt játékkamera volt az útitársam – hívjuk innentől csak Ödinek.
Ketten barangoltunk, adtuk meg magunkat a melegnek, majd álltunk tovább lehűsölve.
Ödi kék, egy kicsit buta, és az eddigi képriportokhoz használt digitális kamera gangből kilógva a kasszagépek mintájára, a hővel tekercsekre nyomtatók táborát erősíti. Kicsit maradi, kicsit másként viselkedik, mint a többi kamera: néha túlmelegszik, néha indokolatlanul lemerül, és szinte sosem azt csinálja, amit elvárnál tőle – de köszöni szépen, jól megvan.
Ha a számokat nézzük: 12 MP-re képes, kézikönyve szerint pedig 1080p videóra. Tud különböző filtereket, és az unaloműzésre még Snake is van rajta.
Bár hirtelen felindulásból csak egy 10-15 lejes műtakonnyal kezdtem volna, végül vele végeztem. Ahogy megláttam, hirtelen eszembe jutott, amikor egy korábbi vonatút során egy ugyanilyen kamerával fotóztam végig a laptop kijelzőjéről a Sztárboxot.
Izgalmas volt, mert az az egy óra alatt valahogy másként viszonyultam a fotóhoz. Sokkal inkább szólt egy kísérletről, a játékosságról, a felfedezésről, mintsem magáról a végtermékről.
Hisz valljuk be, a fényképezésnek sokszor van egy furcsa mellékhatása is: kisajátít.
Aki exponál, az dönt a kivágásról, a pillanatról, a nézőpontról. Mire a kép elkészül, a történet már nagyrészt eldőlt. A lefényképezett ember legfeljebb szereplője marad valaki más képének. Ez a kísérlet részben ennek megdöntéséről szólt.
Lássuk csak hol jártunk, mit láttunk
Első közös napunkat rögtön a parkban kezdtük. Elsőként Simon Mária Tímea csatlakozott hozzánk. Bár bevallom biztos furán festettünk, örültünk, hogy bevállalta, hogy részt vesz a „kísérletben".
Miután elkészült a fotó – csakúgy, mint mindenki másnak – a Művelődési Központ igazgatójának is különböző színű filceket adtunk. Szerettük volna, hogy az emberek üzenjenek, rajzoljanak, színezzenek. Igazából csak ki szerettünk volna szakadni egy kicsit a megszokott mókuskerékből és – azáltal, hogy elkészült képet egy kicsit „át lehet színezni", formálni, – mondjunk valamit közösen Udvarhelyről, az Udvarhely Napokról, egymásról, a hétköznapokról.
Simon például a „Jövőre gyertek önkéntesnek!" üzenettel bátorít mindenkit.
Aztán még sétafikáltunk egy keveset. Nem keltett túl nagy bizalmat az emberekben, amikor egy játékkamerával a kezemben (vagy nyakamban – mikor hol) kérdeztem, hogy szeretnének-e a képriportban szerepelni.
Ödi is érezte, én is tudtam: minden kezdet nehéz.
A színes filcek mindig megmentettek
Amikor megtudták, hogy akár bele is nyúlhatnak a képbe, alakítói lehetnek az egésznek, rögtön beleegyeztek.
Nem lennék őszinte, ha nem jegyezném meg, hogy egy icipicit azért csalódtam. Bár arra számítottam, hogy telerajzolják majd különféle dolgokkal a 9,5x5,5 cm-es felületet, színeznek és végre szabadjára engedi a fantáziáját Udvarhely, arra kellett rájönnöm, hogy az emberek többségének, csak az kellett, hogy érezze, partnerként van kezelve.
Épp ezért a legtöbb képen csak egy szívecske, vagy a fotó szent és sérthetetlen elvet követve a hátoldalon jelenik meg egy-egy idézet. Ettől függetlenül összességében egy tök jó tapasztalat volt.
Az összes fotó megtekinthető az alábbi linken.
A park után a strand következett. Ödi már nem bírta a meleget, így minden harmadik fotó után kis noszogató fújdogálásra volt szüksége, hogy forrófejúségének csíkos nyomtatását elkerüljük.
De minden rossz oldalnak van egy jó oldala is. Nem igaz?
A meleg remek lehetőséget biztosított arra, hogy beüljek egy-egy előadásra. És akkor engedjétek meg, hogy bármennyire is furcsán hangzik megjegyezzem: tetszett az idei ifi zóna!
Tetszett, hogy hoztak értékes és érdekes beszélgetéseket. Tetszett, ahogy a közfelháborodás ellenére megtartott Erasmus-os beszélgetésen Fekete Gyopár olyan tapasztalatokról, élményekről és tips&tricks-ekről mesélt, amelyek elfeledtették egy pillanatra azt, ami az Erasmus hallatán a legtöbbünknek eszébe jut.
Tetszett, hogy teret kapott a kritika, és a drogprevenciós előadást követően Katona Lóránt hosszan válaszolt a kérdésre, hogy hogyan férhet össze a drogprevenció majd a körülbelül négy órára rá következő Pogány Induló koncert egy helyszínen.
Tetszett, hogy fesztiválhangulatot varázsoltak a strandra és bár a legtöbb ember zúgolódott, nekem tetszett, hogy nagy sorok voltak a pultnál. Tetszett, mert valamiért ennek hatására a társaságból a lányok önkéntesen mindig felajánlották, hogy kiállják helyettünk a sort.
Ödivel is buliztunk egy kicsit, de amint a koncertszínpadot elhagytuk, már nem szerette annyira a kevés fényt, így hát azt meghagyjuk jövőre.
A szombati bulit követően a vasárnapi Filharmónia koncertjére látogattunk még ki, ahol Ödi az eddigieknél is jobban meglepett.
Érdekes volt látni, hogy 2026-ban a sajátos kis látásmódjával hogyan repíti vissza a városközpontot a 2000-es évek elejének hangulatába.
Kis kék, buta barátunk valamiért úgy érezte, hogy itt a végefele bizonyítania kell, ezért mi is beálltunk a nagyok közé és megpróbáltuk a jólbevállt riportfotót. Hát ez jött össze belőle:
Nem lettek rosszak, de az est – és ezzel a 2026-os Udvarhely Napok – vége felé közeledve mégis csak szerettem volna valami mozgóképet is rögzíteni, így hát elengedve Ödi kezét egy kis időre visszatértem a Sony-hoz.
A filmzenék világába való barangolást a Székelyföldi Filharmónia egy meglepetéssel zárta, és a hivatalos műsorprogramot követően a Valami Amerika előtt arra kérték az udvarhelyieket, hogy menjünk mi is, csatlakozzunk hozzájuk, és nyaraljunk közösen a Karibon:
