Virágzó levendula és családi örökség a Réz alján
Ezúttal az illatozó és színpompás bikafalvi mezőre látogattunk el, ahol Nemes Ágnes Orsolya messziről is jól látható levendulása található.

Itthon is lehet rovatunkban az illatozó és színpompás bikafalvi mezőre látogattunk el, ahol Nemes Ágnes Orsolya messziről is jól látható levendulása található. Az egyik legsokoldalúbb növényről beszélünk, a levendulát előszeretettel használják gyógy-, fűszer- és dísznövényként. De nem csak a levendulát akarjuk dicsérni, legalább ennyire fontos a mögötte álló életút, útkeresés, az ősökhöz való kötődés, a Bikafalván töltött gyermekkor megismerése.
Családi örökség, útkeresés
A református templom szomszédságában, a Tóth család nyári kertjében idézzük fel a szeretett és tisztelt elődök életútját, akik hatással voltak Ágnes vállalkozására, életének alakulására.

– Hiába laktunk Udvarhelyen, gyermekkorom nagy részét Bikafalván töltöttem, édesapámmal jártuk a mezőt, közben megismertem a legtöbb dűlőnevet. Tősgyökeres bikafalvinak tartom magam, a családom is szép történelmi múlttal rendelkezik, édesapám sorjában az ötödik Tóth Károly a családban. Ismerem az idősebb generációt, őt ismernek engem. Tudják, hogy Tóth Piroska nagymamám tanító volt a faluban, lelkészi családból származott. Az elődeim által bejárt út rám is nagy hatással van, úgy érzem, őket is követem ezzel a vállalkozással: a két kézzel végzett munka öröme és az egyéni szabadság iránti vágy is benne van a levendulásban – kezdi beszélgetőtársam, akinek egészen más életútja volt a levendulás előtt.
Édesanya lenni, az időt rugalmasabban kezelni
Az egyetem elvégzése után az országban és külföldön is dolgozott jogászként Ágnes, aki családalapítás után eszmélt rá arra, nem szeretné ezt folytatni.
– Azért döntöttünk a levendula mellett, mert családcentrikus tevékenységet kerestünk, ahol a kicsinek és nagynak szerepe van, ezért szálltunk ki a korábbi pörgésből. Olyan célt kerestem magam számára, ami mellett édesanya tudok lenni, rugalmasabban tudom kezelni az időmet, de hasznosnak is érezhetem magam. A férjemmel közösen álmodtuk meg, kilenc éve kezdtünk el informálódni, kutakodni, hogy lehetne elkezdeni az egészet – több helyszínt megtekintettek, végül Maros megyéből szerezték be a palántákat.
Három határrészen próbálkoztak az elején, a száraz, agyagos talaj nem volt a barátja a levendulának Csereháton és Malomréten, Réz alja bizonyult megfelelő helyszínnek, ahol otthonra lelt az illatos növény Bikafalván. Nagyban támaszkodtak szülei és egy bikafalvi család segítségére. A legnagyobb kihívásnak a terület gyomtalanítását tartja, gépi eszközökkel, kézzel is dolgozni kellett keményen, főleg az elején, míg kisebbek voltak a bokrok. Szerencsére a levendula sem egy igényes növény, jól bírja a szárazságot.
Alapvetően pozitívan fogadta a falu az ültetvényt, a gondozásában is sok helyi részt vállal, ha idegenek érkeznek a levendulásba, a Tóth utca lakói értesítik a tulajdonosokat. Ez jó érzéssel tölti el Ágneséket, annak ellenére, hogy soha nem esett kár a munkájukban.
Ajándék a levendulát szerető közösségnek
A befogadásért, támogatásért hálából nyáresti sétákat szerveznek a levendulamezőn, a helyiek mellett Székelyföld minden szegletéből érkeznek vendégek a virágtól pompázó Réz aljára.

– Szerettem volna valamit visszaadni a közösségnek, ezért találtam ki ezt a programot. Helyet és időt adni az elcsendesedésre, kikapcsolódásra, csodálkozásra, ezek voltak a legfontosabb célkitűzéseim. Kilencedik születésnapunkat üljük, ennek alkalmából idézeteket helyeztünk ki táblácskákra, s aki ezeket összeszámolja, szörppel, keksszel jutalmazzuk. Van egy feldíszített virágkapunk, megbízott fotósok készítenek fényképeket a látogatókról, amit feltöltünk az oldalunkra. Itt semmit sem árusítunk, csupán megajándékozzuk az eseménnyel a minket támogató embereket. Azért szervezzük hétköznaponként a sétákat, hogy ne egy fesztivál-jellegű ünnepség legyen tömeggel, hanem élményt adjunk – vannak még tervek a folytatást illetően, Ágnes kacérkodik az élő zenével is a helyszínen.