Városi piac: latyak, zene, alma

Olvadni kezdett a hó a városi piacon is, a vásárlók jobban a lábuk elé kell nézzenek, ha nem akarnak megmerítkezni.

Gyakorlatilag minden árus ismerős arc, egy hét alatt nem sokat változik errefelé a világ, maximum más zene szól a zenebódéból.

A kínálatban nincs semmi új, az alma, a hagyma, a murok, a savanyúságok, a disznóságok igazi téli termékek, ezekben lapul az, amire az egészséges embernek szüksége van ezekben a hónapokban.

Árulnak seprűt, öt lejért gyékény-lábtörlőt is („De még egyet se adtam el" – panaszolja az árus), az elektromos cigarettát és a szentképet még mindig igyekeznek rátukmálni az emberre, akárcsak a hóba kirakott használt cipőt. Van házisajt is, egyben, 12 lejt kér a kilóért a bácsi, egy kis zacskó tökmagot 2 lejért tudunk megvenni mellette.

A házitojás darabja továbbra is egy lej, a fenyédi, farcádi, illetve oroszhegyi hagyma tovább tartja az ötlejes kilónkénti árat. Az elmúlt hetekhez képest sokkal több a vásárló is, innen-onnan alkudozást is hallani.

A megszokott, idős vonások, arcok asztalon innen és túl, a bejáratnál hangoskodás folyik, a piac területén levő üzletek is számítanak a vásárlókra, mégha teljesen más jellegű a portéka, akkor is. Különleges milliő, hiszen falu vegyül a várossal, kultúra vegyül más kultúrával, egyfajta helyi jellegű emberi olvasztótégely.