Valóság vagy AI?
Ez a kérdés uralja a kommentszekciókat. Ráadásul a politikába is beférkőzött: Orbán Balázs fake videót közölt Magyar Péterről, aki feljelentette őt ezért.
Nem is olyan régen a mesterséges intelligencia videói még bénácskák voltak, inkább hasonlítottak egy gyenge animációra, mintsem a valóságra. A szem- és szájmozgások darabosak voltak, a gesztusok merevek. Könnyen továbbgörgettünk legyintve: á, ez nem igazi.
De ez ma már múlt idő. Ha megnyitjuk a TikTokot, Instagramot, Facebookot, YouTube-ot –, szinte biztosan találunk legalább egy olyan videót, ami alatt a kommentszekcióban egymást érik az ilyen és ehhez hasonló hozzászólások:
Valóság vagy AI?
Ez AI, nem látjátok?!
Nem hiszem el, hogy elhiszitek, hogy ez igazi!
Ez lett a kommentszekciók legújabb, visszatérő vitatémája.
Ha valami túl szép, túl jó, akkor már indul is a kollektív nyomozás: mindenki Sherlock Holmes-nak képzeli magát. Nagyító a kézbe, és keresik a hibát – a glitchet a Mátrixban.
De pontosan ez a MI-generált tartalmak készítőinek a célja. A közösségi média ugyanis a megosztó, szokatlan, érzelmeket, vitákat kiváltó anyagokat részesíti előnyben. A fent említett kérdések pedig garantálják a kommentáradatot.
A politika is beszáll
A jelenséggel már pár hónapja szemezek, de mindig halogattam a témát. A héten viszont történt egy olyan esemény, ami miatt aktuálissá vált a probléma.
Főleg a közösségi média tartalmai között találkozhatunk MI-generált videókkal (azaz teljesen a mesterséges intelligencia által generált – szerk. megj.): álomszép helyek, hibátlan arcok, extracuki állatok. Ezek a „tökéletes" tartalmak tudatosan készülnek az algoritmusok kiszolgálására, mivel optimalizáltak a kattintásra, megosztásra és a gyors érzelmi reakció kiváltására. A cél a maximális nézettség, ami közvetlen haszon.
De van egy-egy pillanat, amikor a politikában is szembejön velünk egy, a valóságot nem tükröző videó (ezek általában deepfake videók, azaz meglévő személy arcát, hangját manipulálták rajta – szerk. megj.).
Kedden Orbán Balázs, a Fidesz–KDNP kampányfőnöke egy videót posztolt Facebookra, ami Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét ábrázolja, ahogy a nyugdíjcsökkentéssel kapcsolatosan mond információkat. A videó egyértelműen a mesterséges intelligencia segítségével készült, ám Orbán ezt nem jelezte a posztban.
A reakciók sokatmondóak: a tízezer Facebook-reakcióból ötezren viccesnek, kétezren felháborítónak találták a helyzetet. Többen hozzászólásban jelezték, a videó hamis, a helyzet pedig gáz. Ennek ellenére is akadtak olyanok, akik elhitték, amit láttak. Magyar később feljelentést tett a videó miatt.
Az eset nem egyedi. 2022-ben például Karácsony Gergely budapesti főpolgármestert hívta fel valaki videóhívásban, aki Vitalij Klicskónak, Kijev polgármesterének adta ki magát. Az „ál-Klicsko” ügy jól mutatta, hogy a deepfake-technológia már akkor is képes volt megtéveszteni komoly politikai szereplőket.
Sejtehetjük: az a jelenség, ami már a politikában is megjelenik, nem kicsit fogja befolyásolni az életünket.
Valódibbnak tűnő hamisítvány
Egy 2023-as tanulmány az MI-hiperrealizmus jelenségét vizsgálta, és kimutatta: az emberek gyakran valóságosabbnak ítélik a mesterséges intelligencia által generált arcokat, mint a hús-vér emberekét.
És itt jön a csavar: azok a résztvevők, akik a legrosszabbul teljesítettek a felismerési teszteken, bizonyultak a legmagabiztosabbnak. Miért baj ez?
Ha az emberek összetévesztik az MI-arcokat az emberi arcokkal, de nem biztosak a döntésükben, akkor óvatosabbak, például utánanéznek, kutakodnak. Ha ez a lépés elmarad, a hibák súlyos következményekkel is járhatnak, átverhetik, megtéveszthetik őket.
De miért gondolhatjuk a mesterséges intelligencia arcait valóságosabbnak? A kutatás szerint ezek az arcok rendszerint átlagosabbak, ismerősebbnek és vonzóbbnak tűnnek.
Boomerek és Z-k: mindenki tanácstalan
Különösen érdekes, hogy leginkább a fiatalabb generáció az, aki reflexből kételkedik. Pedig eddig ők voltak azok, akik büszkén hirdették: ők kiismerik az internet bugyrait, ők látják, mi a fake és mi nem. Úgy tűnik, az MI-korszakban még ők is könnyen elbizonytalanodnak.
A Forbes post-truth, azaz igazság utáni korszaknak nevezi napjainkat az MI-generált és deepfake videók miatt. Régen a videó volt az igazság alapszabványa: „ha látom, elhiszem”. Ma ez már nem érvényes. Az igazság képlékennyé vált, a látottakat már nem tekinthetjük önmagukban bizonyítéknak.
Újra kell tanulnunk látni
Mit tehetünk nézőként? Újra kell tanulnunk látni. Az első lépés, hogy elfogadjuk, többé nem működik a hiszem, ha látom hozzáállás.
De hogyan? A Forbes gyakorlati tippeket ad:
- Keressünk árulkodó szabálytalanságokat és természetellenes mozgásokat – különösen az arckifejezésekben –, amelyek furcsának tűnnek.
- Kövessük a fény útját, vizsgáljuk meg az árnyékokat. Ha ellentmond a fizikai törvényeinek, az rossz jel.
- Nézzük a száj mozgását: gyakran vannak kisebb-nagyobb eltérések a hangok és a száj mozdulatai között.
- Használjunk deepfake-videók felismerésére kifejlesztett szoftveralkalmazásokat, mint például a FakeCatcher vagy a McAfee Deepfake Detector. Az előzőt tesztelte is a BBC: vegyes eredményekkel. Ezek a módszerek tehát nem kínálnak teljes bizonyosságot, és az átlagember számára a biztos fogodzók nem elérhetőek. A videó technikai vizsgálata lassan már csak a professzionális kriminalisztikáé. Emiatt még nagyobb a súlya a következő lépésnek.
- A kritikus gondolkodásnak. Azt tanácsolják, tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, hogy megbízható-e a videó forrása, valószínű-e, hogy a videó tartalma igaz, mit mondanak más források, vannak-e logikai ellentmondások.
Fontos kiemelni azt is, hogy nem háríthatunk minden felelősséget a nézőkre, az államoknak és a technológiai cégeknek kellene nagyobb legyen a felelősségtudatuk, mint jelenleg. Különösen, ha politikai tartalmakról van szó. A Magyar Péteres eset egyértelműen mutatja, hogy az MI segítségével készült vagy módosított anyagok esetében kötelezővé kell tenni a jelölést, hogy azok nem valósak. Ellenkező esetben pedig büntetni a félrevezetést.
Próbáld ki magad!
Ha úgy érzed, felkészültél, tesztelheted, milyen szubjektív és bizonytalan a szemed ítélőképessége. A New York Times idén nyáron publikált egy interaktív játékot, amelyben rövid videórészletekről kell eldönteni: valódiak, vagy mesterséges intelligencia készítette őket.
Az ilyen tesztek nem csupán szórakoztatóak, hanem tanulságosak is: hamar rájöhetünk, milyen nehéz a különbségtétel. Ezért kell óvatosnak lennünk.
A veszély kétoldalú.
Egyrészt ott vannak a hamis információk: politikai manipulációk, megtévesztő reklámok, hamis termékbemutatók.
Másrészt ott a bizalom megingása. Ha folyamatosan kételkedünk, egy idő után mindent elutasítunk, ami „túl szép, hogy igaz legyen”. Így viszont könnyen lemaradhatunk a valódi csodákról – arról, ami tényleg létezik, csak éppen ritka és különleges.
A cél nem a folyamatos rettegés, hanem hogy tudatosabb szemmel nézzük a világot.
Ha megtanulunk együtt élni ezzel az új valósággal, ha nem csak félünk tőle, nyerhetünk is. Tudatosabb médiafogyasztók lehetünk, akik nem hisznek el mindent gondolkodás nélkül – és közben mégis képesek rácsodálkozni a világra, akár valós, akár mesterséges az, amit látunk.
