Udvarhelyi álcivilek és az erdélyi magyarság megmaradásának záloga

Az RMDSZ Székelyudvarhelyi szervezete idén harmadjára szervezte meg közéleti rendezvényét, a KözTér Napokat. A kétnapos programsorozat keretében, többek közt Antal Lóránt, RMDSZ-es szenátor és Szalay-Bobrovinczky Vince, a civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár egy panelbeszélgetés keretében „Megmaradásunk záloga: közös nemzet, közös felelősség” cím alatt vitatta meg a jövő évi magyarországi országgyűlési választások tétjét és annak relevanciáját az erdélyi magyarság tükrében.

Egymás követték a különböző témakörök, kezdve a magyar állampolgárság és nemzetpolitika eredményeken át a várható kampány durvaságán keresztül a civil szervezetek támogatásáig.

Ez is érdekelhet:

Ki fogja megbocsátani Székelyudvarhely bűneit?

Ki fog minket – akár a saját hajunktól fogva – kihúzni a szarból? Ez a kérdés. A többi csak szemfényvesztés.

Udvarhelyi HírportálSoós Róbert

A beszélgetést Szakács-Paál István polgármester egyetlen kérdése zárta, aki a szűk környezetünkben is problémát jelentő álcivil szervezetek támogatási pénzekből való kiszűrésében kért praktikus tanácsokat.

Ahogy ő fogalmazott:

„… Láttam, hogy nagyon sokat küszködtetek, amivel mi is küszködünk most itt - én azt gondolom, szűk térségünkben is - az álcivilek és a civilek közti megkülönböztetéssel, hogy tényleg olyan civil szervezetek kapják a pénzt, akik civil tevékenységet folytatnak, akik nem különféle érdekeket képviselnek, akik nem a saját érdekeiket akarják megvalósítani. Esetleg mondanál egy-két jó példát, hogy hogyan tudtátok ti ezeket kiszűrni, vagy mi alapján tudtok jól szelektálni?”

Kíváncsiak voltunk, mire/kikre is gondolt a polgármester, így másnap többek között arról kérdeztük: 

• Mire gondolt pontosan az „álcivilek” említésekor, és hogyan értelmezhető ez a helyi kontextusban?
• Mint a város polgármestere, hogyan látja, mennyire engedhetünk teret városunkban az egyre durvuló magyarországi politikai kampányok beszivárgásának?
• A panelbeszélgetés címe - amely láthatóan a jövő évi választásokra való mozgosítás részeként került megszervezésre - azt sugallja, a közösség megmaradását a közös nemzet és felelősség jelenti. Valóban ennyire meghatározó lenne a jövő évi országgyűlési választás az erdélyi magyar közösség jövőjének szempontjából?
• Mennyire szerencsés a magyarországi választások tétjét hangsúlyozni, miközben a román belpolitika is eléggé mozgalmas, és felmérések szerint a szélsőjobbos AUR támogatottsága folyamatosan  csak növekszik?

Még mielőtt azonban megmutatnánk a polgármester válaszait, szemlézzünk egy kicsit a beszélgetésen elhangzott főbb gondolatokból.

„A közösség erejében hiszünk” – fogalmazott többször is Szalay-Bobrovinczky, amikor a politikai értékekről kérdezték. A beszélgetés egyik hangsúlyos szála éppen az volt, hogy a Fidesz-kormány a kezdetektől következetesen konzervatív, keresztény értékrend mellett tette le a voksát, és ezt nem pusztán retorikában, hanem intézményépítésben, támogatási rendszerek kialakításában is igyekezett képviselni.

Ismertette a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) működését is, amelyen keresztül 2018-ban még csak pár tízmilliós nagyságrend jutott határon túlra, ma már 300–400 millió forint érkezik évente a kárpát-medencei magyar civil szervezetekhez, ennek döntő része Erdélybe. Többek között azt is kifejtette, a támogatások növekedése nem feltétlen politikai döntés kérdése, hanem a magyar adórendszer sajátosságából fakad, amely automatikusan növeli az alap keretét.

A külpolitikai dimenzióról szólva kiemelte, hogy a magyar kormány Romániával való viszonya pragmatikus, és bár nem mentes a hullámvölgyektől, alapvetően működőképes. „Mi soha nem akarjuk kioktatni Bukarestet” – mondta, ugyanakkor leszögezte: a kisebbségi ügyekben mindig kötelesség megszólalni. Az RMDSZ vezetését pedig iránytűként említette: ha az erdélyi magyar politikai közösség jelzi, hogy mire van szükség, Budapest igyekszik ezt figyelembe venni.

A választási kampány is szóba került, ahol Vince úgy fogalmazott: „brutálisan kemény időszak” előtt áll Magyarország. A közösségi médiás jelenlétet új kihívásnak nevezte, ahol a Fidesz-KDNP is kénytelen alkalmazkodni. Ugyanakkor világossá tette: bizonyos értékek „no-go zónák”, például a vallásszabadság korlátozása vagy a közösségi erőszak elfogadása.

A közönségkérdések között előkerült az álcivilek problémája is. Az államtitkár szerint a magyar rendszerben a pályázati döntések 80%-át független kollégiumok hozzák meg, így a valódi közösségi munka tud érvényesülni. Különbséget tett a nyugat-európai ideológiai szűrők és a magyar gyakorlat között: nálunk nem az számít, hogy egy szervezet „divatos témákat” – például: gender, migráció, stb – karol-e fel, hanem az, hogy ténylegesen közösséget épít-e.

A beszélgetés baráti hangnemben zárult, a helyettes államtitkár megköszönte a meghívást, és méltatta a helyi kezdeményezéseket. Azonban a hallgatóság számára nyilvánvaló lehetett, hogy a civil támogatásokról, a nemzetpolitikai sikerekről és a román–magyar együttműködésről szóló fejtegetések mögött folyamatosan ott kísértett a kampány: ki nyeri a következő választást, és mi lesz ennek a hatása Erdélyre.

A cím – Megmaradásunk záloga: közös nemzet, közös felelősség – szép és felemelő. A beszélgetésből azonban inkább az rajzolódott ki, hogy a „közös felelősség” a budapesti kormányzat számára mindenekelőtt a saját politikai közössége újraválasztását jelenti. 

Szóba került természetesen a kihívó fél szerepében a TISZA Párt is, a Ruszin-Szendi Romulusz, valamint a Zsolti bácsi botrány, de talán a legfontosabb kérdés, az, hogy az erdélyi magyar közösség mennyire érzi magáénak ezt a felelősséget megválaszolatlanul maradt.

Mindezek fényében, nézzük, hogy látja székelyudvarhely polgármestere a megmaradást, a kampányt, a román és magyar közélet fontosságát az erdélyi magyar közösségekben és mire is gondolhatott, amikor a magyar közéletben is már jól bejáratott álcivil szervezetek kapcsán kért tanácsot.