Tüntetések Székelyföldön: a néphülyítés csak a politikusok kiváltsága?

Sepsiszentgyörgyön megint volt, nem maradt le Kézdivásárhely, Csíkszereda és Székelyudvarhely sem a polgári elégedetlenkedésről a megemelt adók miatt. De a Maszol szerint az istenadta nép is hibás a kialakult helyzetért, mert túlfogyasztott. Közben az RMDSZ meghirdette a Paradicsom programját. 

A héten turnézott az Ember maradj című önéletrajzi film Ákosról, de vannak álvisszhangjai a Magyar mennyegzőnek is, ami a múlt héten járta be Erdélyt. 

A temesvári gyilkosság miatt lett téma az, hogy mit kezd a gyermekvédelmi rendszer a kiskorú, még nem büntethető elkövetőkkel.

Sziasztok! Ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok. 

A múlt heti sikeres sepsiszentgyörgyi tüntetések nyomán Antal Árpád és a városvezetés meghátrált, és bejelentették csökkenteni fogják az adókat a kormányhatározat által megengedett szintig. 

Amikor betelik a pohár, akkor minden csordul

De a szentgyörgyi lakosság nem elégedett meg egy ígérettel, hétfőre megint tüntetést hirdettek, ahol még többen vettek részt, és ahol a szónok és a résztvevők elmondása szerint azért gyűltek össze, mert a szó elszáll, és komolyabb biztosítékokra lesz szükségük, ami az adócsökkentéseket illeti. 

A tüntikézés során és a megmozdulás hevében már nem csak arról beszéltek az összegyűltek, hogy az RMDSZ azt ígérte, nem lesz adóemelés és mégis lett, tehát hazugok, hanem arról is, hogy egyébként mi nem működik jól a városban. 

Parkolási lehetőségek, parkolójegyek vásárlása, parkolási büntetések, amiket egy elégedetlen lakos szerint egy egész utcányi, majd 60 embernek kiosztottak az első megmozdulást követően. Az illető szerint azért kapták a büntetést, mert részt vettek a tüntetésen. Elég sok az autókkal kapcsolatos baj egy autómentes városban.

Ügyesek ezek a tiszások, hogy így megszervezték ezt az ellenállást…

Kézdi, Csík, Udvarhely: mind néphülyítés áldozatai?

Kézdivásárhely sem maradt ki a sorból – oda is biztos infiltrálódik a Tisza –, Balázs Attila EMSZ-es helyi képviselő hirdette, szervezte meg, majd szónokolt is rajta. A követelések nyilvánvalóan az adócsökkentésekre vonatkoztak, kb. 200-300-an gyűltek össze. 

De megindult Csíkszereda is, ők először Bors Béla alpolgármestert találták meg, aki hiába próbált magyarázkodni, az elégedetlenkedők nem hagytak neki sok teret. Lehet, ezért próbálta fenyegetően jelezni, hogy a csődület nem volt bejelentve. De érdekelte ez a székely embert? 

És megérkezett Udvarhelyre is a lázadás szeles, aminek Szakács-Paál István elébe is ment, mondván: sajnálja, hogy a néphülyítés elérte Székelyudvarhelyet is. Aww. Mert ő azt hitte itt mindenki különb. Vagy legalább jobb, mint Csíkban, nem? Nem. Azt hihette, hogy az udvarhelyiek jobban viselik az adóemelést a szentgyörgyieknél meg a csíkiaknál.

Aztán szenzációhajhász szalagcímekről kezdett el beszélni, ami engem kimondottan értetlenül hagyott. Három olyan sajtóorgánum van Erdélyben, ami nem az RMDSZ és/vagy a Fidesz kezében van. Négy, ha a Miközödöt is beleszámoljuk, mint közélettel és politikával foglalkozó Youtube-csatorna. Illetve ott vannak a közszolgálati tévék és rádiók, de a pártfinanszírozott sajtó így is jóval nagyobb apparátus. 

Ezek az orgánumok valószínűleg, ha akarnák, sem tudnák rávenni a székelyföldi embereket arra, hogy tüntessenek az RMDSZ vagy a megemelt adók ellen csak úgy. Legyen bármennyire jó a szalagcím. Szóval feltevődik a kérdés: a saját sajtójuk nem látja el rendesen a feladatot, vagy kizárólag a politikusaink képzelik birkának az embereket? Ha múlt héten parasztoztam, akkor most legyen birka. Kiakadt a nép. De ha már lúd, legyen kövér. És itt abbahagyom ezt a képzavart. 

A tiszázás meg a hangulatrontó szalagcímezés nem más, mint annak az állítása, hogy a székelyföldi emberek a végletekig képtelenek maguktól bármire is. Még akkor is, ha szorul a hurok. Csak akkor veszik le a fejükről a kötelet, ha az RMDSZ mondja nekik. Ők maguktól nem tudnak szervezkedni, összegyűlni, érdeket érvényesíteni. 

Értem én, hogy nehéz lenyelni ezt a dolgot olyan sztárpolgármestereknek, mint Antal Árpád, és meglepő összességében ez a polgári engedetlenség, mert könnyű minket vezetni (csak kicsit rá kell mutatni arra, akitől félni kell s arra, aki majd megvéd), de hát ha ilyen nehezen viselik a stresszt ezek a délceg férfiak, akkor talán forduljanak indulatkezelési szakemberhez.

Ja, hogy mindegyre be-be kukucskálnak a zsebpártok emberei a hergelésbe? Hát valamit nekik is kell csinálni azon túl, hogy megélhetési politikusok, és különben is. Ezt szerintem a Fidesznél kell kihisztizni. Elvégre ők keltették életre ezeket a zsebeket, leckéül, hogy az RMDSZ megtanuljon táncolni. De az RMDSZ mára nagyon szépen megtanult táncolni. 

Na, de visszatérve az adókra. 

A sepsiszentgyörgyi engedmények dominóként söpörtek végig a régión, a politikusok szerint az emberek csodákat várnak, holott lehet, hogy egyszerűen csak olyan mértékű adókat, amiket ki tudnak fizetni. Hogy erre a valóságban tényleg sor tud-e kerülni, vagyis képesek lesznek-e a helyi tanácsok engedményeket kibulizni a pénzügyminisztériumtól, az nagyon kérdéses. Hogy a féktelen adóemelés minden ígéret ellenére, mekkora kárt tesz majd a pártban, az minden bizonnyal a legközelebbi választásokon fog kiderülni. Hátha ezt a sebet nem felejti olyan könnyen a közösség, mint mondjuk Tihanyt. 

De van sajtóorgánum legalább, amely tudja, hogy mi a dolga. Nem hiába Nagy-Debreczeni Hajnal – Kelemen Hunor volt sajtótanácsosa és kabinetfőnökének felesége – a kiadója. A Maszolon csütörtökön jelent meg egy cikk, ezzel a címmel: Államcsőd szélén táncolt Románia? – Nem csak az állam, a lakosság is felelőtlenül költekezett. 

A cikk aminek szerzője nincs, a Román Nemzeti Bank blogjáról fordított át egy bejegyzést, amiben azt taglalja Valentin Lazea, a BNR vezető közgazdásza, hogy ha nincs Bolojan, akkor most fizetésképtelen lenne az ország, drágán kapnánk hiteleket és a világ vége lenne. 

De nem beszélünk elég őszintén arról, hogy mi is jutatta ebbe az állapotba az országot. Mert itt nem csak arról van szó, hogy Ciuca és Ciolacu túlköltekeztek. Hanem arról is, hogy a nép túlfogyasztott. Hát mennyi kedvezményt kapott a nép? Vakációs-, étel- és ajándékjegyek, ársapkás üzemanyag, ingyenes vonatok a diákoknak, alacsony adók. Hát  ez nem maga a paradicsom? – a paradicsomról később.

Tehát a közgazdász szerint valójában az istenadta nép is eléggé hibás, mert megvásárolt mindent, amit lehetett. Főként azokból a jegyekből, amit az állam adott, kimondottan a közalkalmazottaknak, de mindegy. És elvonatoztunk minden pénzt, mert olyan jó a CFR. 

És bezzeg most azokra a pártokra van felháborodva a nép, akik egyébként ezt a szuper jó életet biztosították, ergo milyen hálátlanok vagyunk. Na, most erre mondjam, hogy hülyeségek helyett taníthatnának pénzkezeléssel kapcsolatos ismereteket az iskolában? Ez változtatna bármin is? 

Na de, ennek a cikknek az elolvasása után biztos mindenki könnyebben fizeti ki az adókat. 

És ha már szóba került a paradicsom: 

az RMDSZ kicsit röhejesen próbálja terelni az emberek figyelmét a kiürülő pénztárcájukról.

Február 2-án indul a Paradicsom Program, ami keretén belül zöldségtermesztők pályázhatnak de minimis támogatásra. De legalább erre a hírre nem jöttek úgy a kommentek, mint az új Erdély hazavár imázsvideókra.

Nézhetjük az embert és a menyegzőt

Január folyamán két magyarországi nagyestés játékfilmet is körbehordoztak Erdélyben. Az egyik a Magyar menyegző volt, amit kalotaszegen forgattak, néptánc, népzene, népi kultúra, a nagybetűs Erdély, minden amit akarsz. A másik Ákos, az énekes életművéről szóló dokumentumfilm. 

Köztudott tény, hogy ezek a filmek magyar állami támogatásból készültek vagy direkt a filmintézeten keresztül, vagy egyéb kifizetőhelyek használatával. Aki egy kicsit jártas a magyarországi filmgyártás jelenlegi helyzetében tudja, hogy a rendszer maximális kontroll alatt tartja, nem akármilyen filmre akad pénz, na meg vannak a rendszer által kedvelt rendezők meg alkotók, akiknek a munkáját előszeretettel támogatják.

Csakhogy ezekről a dolgokról szó sem esett az erdélyi magyar sajtóban – lévén nagyrésze a Fidesznek dolgozik – az emberek elmentek és megnézték és valószínűleg gondoltak valamit róla, vagy nem, de nem volt egetrengető visszhangja. Nem estünk hanyat ismét a magyar államtól, és azt sem gondoltuk, hogy a Magyar menyegző menti meg a népi kultúránkat. 

De ez nem volt elég hangos a Transzilvánnak, ezért a Magyarországon sokkal elemibb konfliktust, ami felteszi a kérdést, hogy milyen film az, amire a rendszer az áldását adta, netán megkérdőjelezi az Erdély-ábrázolást, na ezt a konfliktust megkísérelte átemelni a mi közbeszédünkbe is. Az egy dolog, hogy a Transzilván sokszor mintha inkább a magyarországiaknak címezné a mondanivalóját, de az, ahogyan beemel az erdélyi magyar közbeszédbe olyan konfliktusokat, amelyek nem ennek a közösségnek a sajátjai, az káros. Nincs morális dilemma, csak szítják azt a feszültséget, ami nem a miénk, de amiről azt gondolják, hogy majd a Fidesz malmára gyűjti a szavazatot. Ja, és sokat fizetnek azért, hogy ezt mind lássuk is. 

Kiskorúak büntethetősége és a Temes megyei tragédia

Hatalmas port kavart a Temes megyei tragédia, ahol egy 13 és egy 15 éves fiú meggyilkolta 15 éves társukat. 

A román büntető törvénykönyv szerint a 13 éves gyerek még nem vonható büntetőjogi felelősségre, a családjával marad és az élete zajlik tovább. 

A Temes megyei tanács időközben jóváhagyott egy határozatot, ami mentén egy speciális központot fognak létrehozni, ahova büntetőjogi felelősségre nem vonható, de bűncselekményt elkövető kiskorúakat fognak elhelyezni, és ahol megfelelő szakmai személyzet fogja biztosítani az ellátásukat. 

A Maszol utánajárt annak, hogy mi a helyzet Maros és Hargita megyékben, ha ilyen esettel találkoznának a szociális és gyermekvédelmi hatóságok. Maros megyében lenne épület de nincs szakszemélyzet és pénz. Hargita megyében egyáltalán nincs szakszolgáltatás. De hiányos a megelőzés is, nincs elegendő és megfelelő program arra, hogy a különböző problémákkal küzdő gyerekek megfelelő segítséget kapjanak, noha amennyiben a jeleket idejében komolyan vennék, megakadályozható lenne, hogy gyermekek kövessenek el bűncselekményeket. 

Regionális speciális intézményekre lenne szükség az intézményvezetők szerint, mert az sem megoldás, ha az ilyen kiskorúakat mind egy helyre vinnék. 

A lényeg: ha Maros vagy Hargita megyében történne ilyen tragédia, elképzelhető, hogy a kiskorút a családja és a megszokott környezete körében hagynák, mivel az állam nem fektet be ilyen típusú ellátásba.

Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam, boldog utolsó januári napokat, sziasztok!