Több mint 60 embert bocsátott el a Melinda. Miért?

Albert István szerint Udvarhely sajnos lassan egy zsákutcának a végében van. Logisztikailag is, meg gazdaságilag is. Holtvágányon vagyunk. Félreeső helyen vagyunk.

18 év telt el azóta, hogy Buntát megválasztották polgármesternek, s az a gyerek, aki akkor született, elmegy egyetemre az idén, s meglátja Kolozsvárt. Vagy Brassót vagy Marosvásárhelyt. S akkor felteszi a kérdést, hogy: mi a fenéért jöjjek haza? 

A fenti mondatokat mondhatta volna Udvarhely bármelyik lakosa. Most a Melinda Steel igazgatója mondta. Aki azt is elmesélte, hogy milyen érzés felmondani azoknak az embereknek, akik 10-15 éve veled dolgoztak, és akik azt kérdezik, hogy mit rontottak el. 

Ők semmit. Mégis az ő életük lesz egyre kilátástalanabb és egyre bizonytalanabb.

Felmondólevél karácsony előtt

December közepén átküldtek nekünk egy levelet, amit a Melinda Instal igazgatója, András Lehel küldött ki az alkalmazottaknak, és amiben közli velük, hogy nagy elbocsátások lesznek. A panaszos második levelében kimondta a fájdalmát is:

„Épp karácsony előtt. Ami nehezen összeegyeztethető az alapító-tulajdonos keresztény(kedő) pr-jával.”

A panaszosunknak is igaza van, a saját szemszögéből nézve, de mi a kollégákkal beszélgetve abban is egyetértettünk, hogy ez egy egyenes és tökös lépés volt a cég részéről, hogy az ünnepek előtt szólt az embereknek, hogy mi következik. A mai világban, ahol az a divat, hogy reggel bemész munkába, le van cserélve a zár, és közlik neked, hogy többet ne gyere be, értékelendő, ha szólnak az ünnepek előtt, hogy ne költekezd túl magad karácsonyra, mert nem lesz miből visszafizesd januárban.

Az elbocsátásokról érdeklődve kiderült, hogy nem a Melinda az egyetlen, aki masszív elbocsátásokba kezd, a Merkúrnál talán még nagyobb a baj.

Írtam egy levelet a Melinda és a Merkúr emailcímeire, hogy szeretnék beszélgetni velük az elbocsátásokról. A Merkúr azóta sem válaszolt, de a Melindások nagyon kedvesen jelezték, hogy állnak rendelkezésemre.

A következő témaköröket vetettem fel nekik, hogy készülni tudjanak a személyes beszélgetésre:

• hány embertől kellett megválniuk
• milyen típusú alkalmazottaktól, azaz főként milyen munkakörökből mennek el az emberek
• ez mit jelent költségvetésben nekik, 
• az emberek hiánya miben befolyásolja az ezutáni munkájukat 
• milyen gazdasági háttérfolyamatok vezettek ehhez a helyzethez
• mi történt az elmúlt években, ami ide vezetett
• milyen nehézségeik voltak ennek a döntésnek a meghozatalában
• milyen más alternatívák voltak, amelyeket mérlegeltek és elvetettek
• milyen jövőképet látnak, milyen irányba alakul a piacuk
• kell-e még emberektől megválniuk az elkövetkező időszakban, vagy inkább visszavenni készülnek 
• hogyan fogadták az elbocsátottak a hírt, voltak-e konfliktusok a szakításban
• hova fognak tőlük menni az emberek, hogy látják, milyen lehetőségek vannak a városban és mit tudnak más tömeges elbocsátásokról, azaz az udvarhelyi munkaerőpiac alakulásáról

Fel is készültek ezekből a témákból becsületesen, majd egy péntek délelőtt találkoztunk András Lehellel, a Melinda Instal igazgatójával, és Albert Istvánnal, a Melinda Steel igazgatójával, a Melinda tárgyalótermében. 

Szép gesztus volt részükről, hogy vállalták, és főleg az, hogy ennyire őszintén és egyenesen beszéltek ezekről a dolgokról. Nem volt könnyű nekik erről beszélni, egyikük el is sírta magát a beszélgetés alatt.

Hogy minél hűbben visszaadjam a mondanivalójukat, igyekeztem az ő szóhasználatukat megtartani a szövegben. Ezért helyenként lehet, hogy inkább a beszélt nyelvhez hasonlít a szöveg, mint az írott nyelvhez. Remélem, nem fog senkit zavarni. 

A beszélgetés hosszú és részletes, tele van számokkal. Lesz szó benne egy rakás tényezőről, ami a nem túl vidám gazdasági helyzetet befolyásolja. A világ helyzetéről, az ország helyzetéről, a kereskedelem állapotáról, meglepetés-adókról, amelyek összetörnek egy nagy céget is, emberi sorsokról, számokról és számokról. Egy durva és ijesztő helyzetről. És egy üzenetet is átadunk a politikusok irányába, amelyből kiderül, milyen szomorú jövőt jósol egy cégigazgató Udvarhely számára.

Ebben az anyagban csak az igazgatók véleményét fogjuk megismerni. Amennyiben a melindás alkalmazottak, vagy volt alkalmazottak másképp látnák ezeket a dolgokat, mint az igazgatók, örömmel meghallgatok bárkit.

Vágjunk bele!