Tetőt akartak, beázást kaptak: meddig ússza meg szárazon a szigetelő?

Tavaly nyár elején keresett meg Demeter Attila, egy Felső-Bethlen negyedi negyedik emeleti lakos. Arra panaszkodott, hogy habár nemrég cseréltették ki a tömbházuk tetőszigetelését, ők áznak. De nem is az zavarja a legjobban, hogy áznak, hanem az, hogy a vállalkozó, aki a munkálatot elvégezte, Dénes Ferenc, a derzsi Crown Alpin cég tulajdonosa, játszik velük. Folyton ígérgeti, hogy majd jön kijavítani a hibát, de soha nem jön. Sőt, lassan már a telefonhívásra sem válaszol.

Ekkor még nem éreztem annyira közérdekűnek a témát, de akartam segíteni az emberen. Mondtam neki, hogy szóljon a vállalkozónak, hogy ha nem oldja meg a problémát, újságcikk lesz belőle. Adjunk neki még egy esélyt, hogy megcsinálja, és hogy sértetlen hírnévvel kihátráljon ebből. Hátha ért a szép szóból az iparos, és megoldja. Neki is jobb lesz, mert nem kell foglalkoznom vele, nekem is jobb lesz, mert nem kell foglalkoznom vele.

Eltelt azóta több mint egy év, közel másfél, és a cégvezető nem oldotta meg a beázást. A lakók saját pénzükön oldották meg, mikor már nem bírták elviselni a házba beszivárgó vizet. Közben kiderült az is, hogy a környéken még jó pár tömbházban elvállalt munkálatokat ugyanaz a vállalkozó, és mindenütt gondok voltak vele. Az ügy már nem egy egyedi eset volt, hanem egy jelenséggé duzzadt. 

Demeter Attila rendszeresen írogatott nekem, és folyamatosan kért, hogy írjam meg. Csak azért, hogy mások ne járjanak így. Amint elbeszélgettem a kárvallottakkal, a blokkfelelősökkel és a lakótársulási elnökkel, majd magával a kivitelezővel, aki nemcsak a kuncsaftjait nézte hülyének, hanem engem is, úgy éreztem, tényleg fontos erről írni, megelőzési szándékkal. Hogy olvasóink lássák, milyen apró, jóhiszeműségből származó tévedések vezethetnek ilyen típusú problémákhoz, és hogyan lehetne ezeket elkerülni.

A panasz

Demeter Attila meséli a panaszát, próbálom az ő ízes megfogalmazásában visszaadni a részleteket: 

„Tavaly leszigeteltettük a tetőt. Odáig nem áztunk mi, csak a szomszédok. Azóta mi ázunk. 

Kifogtunk egy szélhámost, aki három blokkot is átvert egymás után. A lakószövetségtől aláírták a szerződést, ez egy semmitmondó szerződés. Ők most nem hívhatják fel a fogyasztóvédelmet, mert nemtudommiért. 

Négy blokkot tudok, akit átvert. Olyat is csinált, hogy félig a blokkot leszigetelte, s otthagyta. A pénzt fölvette. 

Egy blokkban még egyszer ennyi pénzt összeszedni, az lehetetlen. 

Ha most elkezdünk perelni, az többe kerül, mint a tetőszigetelés. Nem tudom, na, mit lehetne ilyenkor kezdeni. 

Ezt a vállalkozót ha felhívjuk »ezen a héten nincs időm, de jövő héten jövök« – mindig ezt mondja.” 

A helyszínen megnézve a munkálatokat, az látszik, hogy a kivitelező nagyon hanyag munkát végzett. Többféle anyagból szigetelt, teljesen véletlenszerűen, mintha különféle kátránypapír-maradékokat használt volna itt fel. 

A ragasztások minősége kritikán alulinak bizonyult.

Panaszosunk több ízben is ragasztgatta a levált kátránylapokat, miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kivitelező nem fog visszatérni kijavítani a hibákat.

Nemrég is dolgoztak rajta egy adagot a lakók, hogy az őszi esők előtt javítsanak az állapoton. Megragasztgatták sziloplaszttal, és lekenték antifonnal. Öt doboz antifont kentek rá.

Nézzem meg a szomszéd tetőt, mutatja Demeter Attila. Azt tizenvalahány éve szigetelték le, és úgy néz ki, mintha új lenne. Ezt most szigetelték le, és a másik mellett úgy néz ki, mintha 100 éves lenne.

Azt is mondták neki szakemberek, hogy nem szabadott volna alul hagyni a lemezt. Sok mindent tanult ebből a tetőszigetelésből. Főleg azt, hogy nem szabad senkiben megbízni.

A gyenge szerződés

Demeter Attila átküldi nekem a szerződést, amit a lakószövetség írt alá a kivitelező céggel. Mert a lakószövetség segített a lakóknak abban, hogy kifizette előre a pénzt a kivitelezőnek, majd a lakóktól apránként összeszedte.

A szerződés érdekes. Roppant minimális, nincs benne részletezve semmi. Például az, hogy milyen típusú szigetelés lesz, milyen anyagokat fognak használni, vagy milyen technikai paraméterei lesznek a munkálatoknak. Nincs részletezve az, hogy miként történik a munkálatok átvétele. Sem az, hogy a munkálatok milyen fázisában történnek a kifizetések. A garanciát a szerződéskötés pillanatától számolják, nem a munkálatok átvételének pillanatától.

A szerződésben szerepel, hogy minden jogi nézeteltérést a Román Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Nemzetközi Kereskedelmi Döntőbíróságon kell letárgyaltatni. Brassóban. Ez is külön meg van határozva. Nem igazán érthető, hogy miért kellene két udvarhelyi fél Brassóba menjen pereskedni. Ez egyébként elriasztotta a panaszosokat, elmondásuk szerint úgy tűnt nekik, hogy a brassói pereskedés túl költséges, ezért elálltak tőle. Telefonos beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem a kivitelező cég képviselőjét, Dénes Ferencet, hogy miért írták bele az általa hozott szerződésbe ezt a feltételt, erre azt mondta, hogy ezt a szerződést az internetről töltötték le, és az benne maradt. 

A blokkfelelősöket segíteni kellene

Imecs László blokkfelelős egy fiatalember, elmondása szerint úgy lett ő a felelős, hogy az idősebbek közül senki nem vállalta. 

A szomszédok kérték, hogy keressen valakit, aki le tudja szigetelni a tetőt. Ő kiírta a Facebook-ra több helyen is, hogy keres szakembert, de nem kapott. Végül megkapta Dénes Ferencnek a számát egy ismerősétől, akinek a Tábor negyedben elvégzett egy hasonló munkálatot. Felhívta, kapott egy árajánlatot, a tömbházlakók belementek, hogy fogadják meg. Nekiálltak a munkálatoknak. 

A gondok akkor kezdődtek, mikor egyik pillanatról a másikra öt napra eltűntek. Felhívta ő is őket, a lakószövetség is, elkezdtek magyarázkodni, hogy Csíkszeredában dolguk volt, de jönnek majd vissza. A másik furcsa jel az volt, hogy érdekes emberekkel jött dolgozni. Idősek voltak az emberek, ami szokatlan ilyen kemény fizikai munkát igénylő feladatnál. 

Miután kiderült, hogy a munkálat hibás, hívogatta az embert, de mindig kitérő válaszokat kapott: itt van Csíkban, onnan jön, holnap jön, holnapután jön. De nem jött.

Aztán kezdték kapni a visszajelzéseket a szomszédos tömbházaktól. A sarkon, ahol a tömbház oldalát szigetelték, félmunkával elmentek onnan. A Tábor-negyedi ismerőse, akitől az elérhetőséget kapta, arról számolt be, hogy ők előre kifizették az összeget, de onnan is elmentek a munka befejezése előtt, úgy, hogy még az oldala is úgy maradt az épületnek, állványostól. Sajnos, csak utólag hallották, hogy máshol is voltak problémák a kivitelezővel, így már nem volt mit tenni.

Egy idő után a vállalkozó kezdett nem válaszolni a telefonra, sem Demeter Attilának, sem a lakószövetségnek. Értetlenül álltak a dolgok előtt, nem tudták, hogy mit csináljanak. Próbálkoztak több mindennel, szóban meg is fenyegették, hogy feljelentik. 

A lakók nyomást gyakoroltak rá, hogy ha a lakószövetség írta alá a szerződést, akkor ők kellene behajtsák a garanciát. De a lakószövetségnél azt mondták neki, hogy mivelhogy ők vitték a kivitelezőt, nagyon nincs amit csináljanak.    

A szerződésben, amit ő levitt a lakószövetséghez aláírásra, eredetileg nem láttak gondokat. Utólag már igen. Nehéz neki blokkfelelősként ezt a jogi részt átlátni és intézni. Próbált egy ügyvédhez fordulni a szerződéssel, de azóta sem kapott választ. A fogyasztóvédelemnek is írt, azóta sem válaszoltak a levelére. Hívta őket telefonon, semmi válasz. Akármerre mozdult, nem igazán kapott segítséget. És ez nemcsak erre az egy esetre igaz, hanem szinte minden hasonló témára. 

Nincs segítségük a blokkfelelősöknek a városban, ez nagyon elszomorító, mondja Imecs László. Legyen az egy kanalizálás-eldugulás, vagy bármi, nagyon nehéz megmozdulni. Pár fát ki akartak vágatni, mert viharban csapkodják a tömbház oldalát, s az egyik rá van nőve a villanyhálózatra is. Választ kaptak, hogy ők megnézték, egyik fa sincs veszélyben. Rá két évvel kijöttek, s kivágták a mellette lévő fát. Ők értetlenül álltak. 

Szerettek volna oldalszigetelésre pályázni, érdeklődtek, olyan választ kaptak, hogy „lehet, hogyha lesz, de lehet, hogy nem lesz” pályázat. Tehát nem ez az egyetlen probléma, amiben segítségre lenne szükségük, de nem kapnak. Nagyon nehéz nekik. Kivitelezőt is nagyon nehéz kapni bármilyen munkálatra. S ha kapnak, akkor is nagy a veszély, hogy így járnak, mint Dénes Ferenccel. 

Gyanítja, hogy a vállalkozó nem is tartózkodik már a városban, mert itt lakott „rajtukon belül”, rendszeresen látta őt, de szerinte már nincs itthon, mert nem látja. Kicsi a város, az emberek mondanak ezt-azt, véli Imecs László. Csak sajnos, ők utólag hallották meg, teszi hozzá.

A lakószövetség jóhiszeműségével is visszaélt

Antonya Csabát, a lakószövetség elnökét arról kérdeztem, hogy hogyan próbálták ők, mint a szerződés aláírói, a vállalkozót rávenni a hibák kijavítására. 

Csak szép szóval próbáltak a vállalkozóval szót érteni, meséli az elnök. Nem fenyegették. Történt ugyanis egy gond, hogy a vállalkozó hozott egy típusszerződést, amit ő szerkesztett, ezt ők jóhiszeműen aláírták, és amikor a probléma előjött, akkor látták, hogy egy olyan kitét van benne, hogy az esetleges differendumokat Brassóban kell tárgyalni, ami megkomplikálta a dolgot. 

Ehhez nekik nincs apparátusuk, sem felkészültségük, hogy ilyen jogi bonyodalmakba belemenjenek. Ezért szép szóval próbálták inkább. Többször megígérte a vállalkozó, hogy jön, aztán többször halasztott, végül már fel sem vette a telefont. Mindenre hivatkozott, amire lehetett, hol arra, hogy itt van vagy ott van, hol az esős időre, de aztán kiderült, hogy esze ágában sincs ezt a munkálatot kijavítani. 

Utánanézett, ők a fogyasztóvédelemhez nem tudják feljelenteni, mert csak magánszemély tehet oda feljelentést. Ő biztatta az érintett lakót, hogy tegyen az feljelentést.  

Csapdába kerültek, nem nagyon van mit csinálni, mondja az elnök. A tömbházlakók hozták a vállalkozót, nem ők javasolták nekik. Ők megpróbáltak hatni a vállalkozóra, de nem volt elég fegyverük ahhoz, hogy annak nyomatéka is legyen. 

Arra a kérdésre, hogy volt-e még hasonló tapasztalatuk az idők során, Antonya Csaba nemleges választ ad. Ő tíz éve elnök ennél a lakószövetségnél, még eddig minden munkálatot sikeresen befejeztek. 

Csak ezzel a vállalkozóval voltak gondok, két szerződéssel, amit nagyjából azonos időpontban, egy-két hét eltéréssel írtak alá. Ezt a munkálatot elvégezték, és utólag bizonyult problémásnak, a másikat pedig be sem fejezték, és elmentek. 

A másik blokkfelelős panasza

A lakószövetségi elnök által emlegetett másik munkálat, ami ezzel egy időben zajlott, az a Szabók utca 24. szám alatti tömbház tetőszigetelése. 

Szabó Zoltán, a blokkfelelős elmondja, hogy elvileg befejezték náluk a munkát, de kellett volna legyen egy javítás, mert egy részen nem ragadt oda a szigetelő, és egy vihar felszedte. Hívták a vállalkozót, ígérte, hogy jön, de nem jött. Aztán a szomszéddal ketten ragasztották vissza a kátránylapot, mert nem akartak várni, hogy nehogy beázzon. 

„Állandóan jött, kéregetett”

A harmadik tömbháznál, a Szabók utca 1. szám alatt, ahol Dénes Ferenc szigetelési munkálatokat végzett, a blokk előtt kezdek el kérdezősködni. 

„Az iparos hanyag volt” – reagál egyből beszélgetőtársam, egy idősebb ember. „Állandóan jött, kéregetett, pénz kellett neki, és a munkálat egyre többe került.” A munkálat még nem volt kész, amikor az állványokat elvitte az, akitől bérelte. Nekifogtak, egy darabot megcsináltak, átmentek máshova, aztán visszajöttek, így ment ez végig. Beszéljek Móczás Józseffel, javasolja, mert neki voltak problémái. 

Móczás Józsefet is megkeresem, hangján érződik, hogy nem élete legszebb kalandjáról beszél. 

Arról számol be, hogy úgy végezték el náluk a szigetelést, hogy folyt be a víz a szigetelés és a fal között. „Lelépett. Próbáltuk hívni, de nem válaszolt.”

Egy másik céggel újra kellett készíttessék a lemezborítást, hogy ne folyjon be a víz. Ez nekik plusz költség volt. „Le kellett vegyék, amit ezek tákmányoltak, s újra levezessék.”

Elég kellemetlenségük volt a céggel, mondja Móczás József. Amikor a legnagyobb hideg volt, akkor rakták a szigetelést, amit nem lett volna szabad. A szomszédjánál már elkezdett leválni a szigetelés. 

A negyedik blokkfelelős panasza

Simó Zsigmond a Fehér bejárat 1. szám alatti tömbház blokkfelelőse. Nekik is voltak panaszaik Dénes Ferencre és cégére. Ők néhány garázst fedettek újra vele, és egy lakrész elmaradt hőszigetelésére fogadták fel. 

Odáig jutott a dolog, hogy az állványt felállították, levakolták a tömbház oldalát, behálózták, és azzal annyi. Eltűntek. 

„Utána másfél éven keresztül ment a hercehurca, hogy mikor jönnek és satöbbi. Magyarul, csak az ígérgetés volt.” A dologban az volt a kellemetlen, hogy ők a munkálatot is, az anyagot is előre kifizették a cégnek. 

A garázsfödésekkel is gond volt. Jöttek, az eternitet leszedték, a felét újrafödték, de a másik felére nem volt anyag, s az a cirkusz is ment jó fél évet. „Dolgoztak két hetet, s két hét után úgy eltűntek, mint a köd.” 

Ígérgetett és kifogásokat keresett. Hogy Csíkban dolgozik, és ott nem kapta meg a pénzét. Végül aztán visszajöttek, és megcsinálták a garázsfödést, de úgy, hogy volt még egy rakás elmaradás, amit egy másik vállalkozóval kellett befejeztetni. 

Miután a tömbház oldalán lógott az állvány másfél évig, és hiába várták, hogy jöjjön, mert már telefonon sem lehetett elérni, akkor egy épp ott dolgozó vállalkozóval befejeztették mindkét  munkálatot (a garázsost is és a lakrészszigetelést is) az ottmaradt állványért cserébe. És írtak egy nyilatkozatot, hogy ha Dénes Ferenc keresi az állványt, akkor kifizeti a munkálatokat, és visszakapja. 

„Sajnos, ilyen ember, ilyen. Én jót nem tudok róla mondani. Beszélgettem a munkásaival is, jöttek olyan visszajelzések, hogy őket sem fizette ki.”

S hát a szidalmazott mit mond?

Megkeresem Dénes Ferencet, hogy kikérjem a véleményét, és tudjon védekezni az ellene felhozott kritikákkal szemben. A vállalkozó felsoroltatja velem a panaszos helyszíneket, majd azzal kezdi védőbeszédét, hogy volt gond, ami halasztva volt, amíg visszaérnek Udvarhelyre, de azóta sem sikerült ide visszaérjenek.

Nagyon nyugodtan mondja, hogy ők megoldották volna a problémákat, de a lakók nem várták meg, mert siettek. Kérdem, hogy másfél éve nem jöttek vissza Udvarhelyre? 

Nem, válaszolja. Brassóban, Vásárhelyen, Szebenben dolgoznak. Udvarhelyen nincs is embere, és nem is lehet kapni normális embert, csak migránsokat és hasonlókat.

Minden esetre megvan a magyarázata. A Szabók 1. szám alatt például télen dolgoztak, nagyon hideg volt, amiatt volt gond és hagyták abba a munkát. 

Az elmaradásaik, vagy a garanciális hibaelhárítások mind apró dolgok lettek volna, amelyek nem kerülhettek horribilis pénzbe a lakóknak, ha mással elvégeztették azokat. Pár száz lejekről lehet csak szó, mondja.

Arról, hogy jöttek-mentek, otthagyták a munkákat, azt állítja, hogy ez teljesen természetes az építkezésben, hogy több munkaponton dolgoznak, és mikor egyiken valami miatt megáll a munka, akkor átmennek a másikra, mert nem tarthatja munka nélkül az embereket.

A Fehér bejárati esetről azt mondja, hogy ott azért volt gondjuk, mert a blokkfelelős kenőpénzt kért, amit ő nem adott, és valószínűleg ezért húzta fel az orrát.