Teremfociban is Nagygalambfalva lett a legjobb
Tizennyolc évet kellett várnia Nagygalambfalvának, hogy teremben is bajnok legyen. Meg is érdemelték.

Tizennyolc évet kellett várnia Nagygalambfalvának, hogy teremben is bajnok legyen. Meg is érdemelték.
Hétvégén tizennyolcadik alkalommal rendezték meg az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokságban szereplő együttesek teremfocibajnokságát. A nagypályás bajnokságot uraló Nagygalambfalva már a csoportmérőzések során megmutatta, hogy a végső győzelem egyik nagy esélyese. Mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerve juttak a nyolcaddöntőbe. Innen már kicsit nehezebb volt a döntőig menetelniük hiszen Zetelaka II együttesét csak 1–0-ra sikerült legyőzniük, a negyeddöntőben Székelyderzset büntetőrúgásokkal ejtették ki.
Az elődöntőben egy nagyon fordulatos találkozón 2–2-t játszottak Malomfalvával, de a büntetőrúgásokat ezuttal is magabiztosabban értékesítették, mint a Nyikó-mentiek. A döntőben a tavalyi bajnok, Lövéte volt az ellenfelük. Ők a Korond SE elleni elődöntőben 0–2-ről fordítva sikerült 3–2-re győzniük.

A döntő találkozón Nagygalambfalva már a második percben megszerezte a vezetést. Kovács Sándor rúgott egy nagyon szemfüles gólt. Habár Lövéte két percet emberelőnyben játszott a folytatásban, a veszélyesebb helyzeteket mégis Nagygalambfalva dolgozta ki. A lövétei lövések vagy pontatlanok voltak, vagy mindig a helyén volt a galambfalviak hálóőre. A második játékrészben Csíki Szabolcs is betalált, a lövéteiek erre csak az utolsó másodpercekben tudtak válaszolni Fórika Zsolt révén. Nagygalambfalva teljesen megérdemelten nyerte meg a döntőt.
A harmadik helyet Malomfalva szerezte meg. A kisdöntőben 3–2-re sikerült legyőzniük a Korond SE csapatát. A torna gólkirálya a malomfalviak játékosa, Birtalan Barna lett tizenhárom találattal, míg a legjobb kapusnak Feleki Ernőt, a nagygalambfalviak hálóőrét választották.

Ha a legsportszerűbb díjra is pályázni lehetett volna, akkor azt biztosan Farkaslaka vitte volna haza. A szervezők négy labdát sorsoltak ki a résztvevő csapatok közt. A szerencse itt Kobátfalvának, Ócfalvának, Zetelaka II csapatának és Farkaslakának kedvezett. Farkaslaka ezt a labdát a csoportjukban szereplő Szentpéternek ajándékozta.
A háromnapos rendezvény is a sportszerűség határain belül zajlott le. Talán csak annyi hiba volt az egészben, hogy a döntőt követően már nem lehetett sört kapni az előtérben, de ez nem a szervezők hibája volt.