Teljes lelki sztriptíz kell, nem elég a felszínt kapargatni
Szorongás, megfelelési kényszer, férfikép és hit – Ferkő Andor református lelkésszel beszélgettünk.
A valódi újságírás nem a semmiből születik. Emberek dolgoznak nap mint nap azért, hogy a rólunk szóló történeteket hitelesen és szabadon mesélhessük el. Vannak írások, amelyekről azt gondoljuk, mindenkinek látnia kell. Ez is ilyen. Ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheted, kérünk fizess elő az uh.ro-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Van olyan hely, ahol bátran fel tudod vállalni magad? Ahol nem érdekel, mi van rajtad? Nem számít, milyen a cipőd és kik a szüleid?
Próbálok rájönni, hol van ez a hely. A kutakodásból egy sorozat lett, amiben Z generációsokkal és lelkészekkel vizsgáljuk az egyház és a fiatalok kapcsolatát. Utóbbiakkal arról beszélgettünk, milyen megéléseik, problémáik, kérdéseik vannak. A papokkal pedig arról, ők hányadán állnak az ifjakkal, milyen válaszaik, támaszaik, közösségeik vannak számukra.
Ezúttal is egy ilyen beszélgetést hoztam, amit Ferkő Andorral folytattam, aki a székelyudvarhelyi Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. Sok témát vettünk sorra. Előbb arról beszélgettünk, hogy ő hogyan látja, mi van a „mai fiatalokkal”, melyek a hétköznapi tapasztalatai, praktikái, hogyan tud segítség lenni.
Majd, akárcsak a sorozat előző részeiben, olyan kérdésekről is sorra kerültek, amelyeket a fókuszcsoportban megszólaló fiatalok soroltak fel nekem: megfelelési kényszerről, szorongásról, pénzről, szexualitásról. Azt is elárulta, mi az, ami szerinte hiányzik a listából.
Mély dolgok ezek
Mindezek előtt nézzük azt, amire mindegyik lelkipásztornál kíváncsi voltam: hogy ők mit látnak, mi az, ami szerintük érdekli manapság a fiatalokat, milyen kérdéseik, problémáik vannak.
– Ezt tőlük kell megkérdezni, vagy engedni kell, hogy feltegyék a kérdéseiket szabadon – felelte Ferkő Andor, majd elárulta, a téma ismeretében végzett egy kis kutatómunkát, még a ChatGPT-t is megkérdezte, a fenti választ egy bölcs mentora mondta neki.
Egy kutatást is olvasott, amiben középiskolásoknál keresték a választ, hogy mi érinti és foglalkoztatja igazán őket. Válaszként nem a „top sztorik” jöttek ki – idézte fel –, mint a szexualitás, a szerelem, a romantika, a szórakozás, a drogok, a függőség. A fiatalok hármonegyedének mély kérdéseik és témáik vannak, hogy mit kezdjenek az életükkel, a magánnyal, családi problémákkal, szorongással. „Rengeteg a szorongó fiatal” – jegyezte meg a lelkipásztor.
– Szombaton volt ifi és teszteltem a kérdéseket, és száz százalékban egyetértettek, hogy az önmegfelelés a legnagyobb kérdésük. Az egyik lány azt mondta, hogy az ifi az egyedüli hely, ahova úgy jön el, hogy nem gondol arra, hogy mit gondolnak a ruhájáról. Az egyedüli hely az életébe, ahol nem gúnyolják, nem szívatják, nem számít, kik a szülei, milyen a cipője, melyik iskolába jár, mert befogadó a közösség – mondta.
Kérdéseid tehát lehetnek, de hol vannak a válaszok?
Nincs konkrét válasza az egyháznak Ferkő szerint, a fiatalok személyes beszélgetések, isteni üzenetek és a valódi emberi kapcsolatok által lelhetnek feleletekre.
Ennek kapcsán fontosnak tartotta meghatározni, hogy mi is valójában az egyház. Röviden: te.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
Az egyházat a közösségéhez tartozó emberek alkotják. Szerinte részt kell vállalni, ha azt akarjuk, hogy az egyház többet segítsen, több embert érjen el. „Nem elvárni, hanem részt venni és átkeretezni, átértékelni. Az egyház nem a pap, a kántor, a harangozó vagy a papbér, hanem a hívők, a hitre ébredettek közössége.”
– Németországban láttam egy feliratot egy falon: Jézus a válasz. Alá felírta valaki más: mi volt a kérdés? – kanyarodott vissza az eredeti témához, azzal a magyarázattal, hogy embereknek életre való válaszokra van szükségük, amit az élő Isten tud megadni azok által, akik hisznek benne, akiknek valóság a életük. Ilyen módon van tehát válasza az egyháznak Isten igéje által, a Szentlélek által és a benne hívő közösség által.
Jézusnak milyen volt a statisztikája?
– Hogyan keveredjek én ilyen társaságba? – kérdezheted, a Belvárosi Református Egyházközségben is természetesen a keresztséggel kezdődik minden, aztán jön a vallásóra, majd a konfirmáció. „Két éven át több mint 130-150 fiatal fordul meg péntekenként a Bocskai-házban (a konfirmációra készülve – szerk. megj.) Hatalmas lehetőség, hogy beszélgessünk velük: szexről, legújabb hírekről, függőségről, iskolákról, tudományról – szabad egyetem mondhatni.”
A konfirmáció után van egy táboruk, idén hatvanan vettek részt rajta, nagyjából fele-fele arányban ifisek és konfirmandusok. És ezt a fiatalok javarészt maguknak szervezik meg, „én csak jelen voltam” – vallotta a lelkipásztor, megjegyezve, ezek a fiatalok valójában a munkatársai, akik fantasztikus munkát végeznek.
Imádkoznak a fiatalok továbbtanulásáért, és nyomon is követik az útjukat a középiskola után. Biztatja a fiatalokat, hogy az egyetemi tanulmányaik alatt is legyenek részei a gyülekezetnek ott, ahová sodorja őket az élet. Aztán, ha ez a rész is lejárt, ott a házaskör – ennek kapcsán már van olyan tapasztalatuk is, hogy valaki fiatalabb korában részt vett a közösség életében mint vallásórás, ifis, aztán az egyetemről hazatérve a házaskör tagja lett, és most a második kisgyerekük keresztelésére készülnek, „sikersztori” – lelkendezett a tiszteletes.
„Jézusnak mennyi volt a statisztikája? Tízből visszament, egy, hogy megköszönje” – reagált a saját kérdésére Ferkő, hogy hány fiatalt tudnak megtartani ebben a kötelékben. Szerinte nekik nem dolguk a számokkal, statisztikákkal bajlódni, a munkájukat kell végezniük a legjobb tudásuk és lehetőségeik szerint.
Másodpercek alatt tudják, hogy őszinte vagy-e
A nyitottság alapvetés a fiataloknak létrehozott egyházi közösségekben – jelentette ki a lelkipásztor –, „ha nincs nyitottság, eleve oda sem megy senki” – pláne a mai fiatalok, akik szerinte nem vesztegetik olyan helyeken az idejüket, ahol nem lehetnek önmaguk.
„Három másodperc alatt lecsekkolnak, hogy te most őszinte vagy-e. Alapérték az őszinteség, a bizalom, a nyitottság, és ez megvan ezekben a közösségekben. Ha nem lenne, akkor nem működnének. Tanártól hallottam vissza, hogy volt diák, aki azt mondta, a legszebb dolog a hetében az ifi, ahol bármiről beszélhetnek és felvállalhatják magukat, és nem röhögik ki őket, nem viszik ki a beszélgetést. Megbízható, őszinte, önmagát adó közösség. Csak el kell oda vezetni egy közösséget.”
Oszd meg az élményt és az előfizetés árát a barátaiddal! A Megosztó csomaggal hárman is olvashatjátok a lezárt cikkeinket – a legizgalmasabb, legbotrányosabb és legviccesebb sztorikat. Ne maradj le a csattanóról!
És mi kell ahhoz, hogy el lehessen idáig vezetni egy közösséget? Ferkő szerint egy valódi lelki sztriptíz.
Nem elég a felszínt kapargatni, igazán mélyére kell menni a beszélgetésnek, aztán sorra felbátorodnak és becsatlakoznak a fiatalok.
„Felszín mindenütt van, de egy hely, ahol a sebezhetőségemet felvállalhatom, ritka. Nagyon sokat sírtunk 14–17 évesekkel. Azt mondják, fogalmuk sincs a felnőtteknek, mi van az életükben, milyen nehézségeik vannak. És én partner vagyok ebben, és ez a legnagyobb ajándék, hogy ők beengednek ebbe a mélységbe, de ezt kell értékelni, becsülni és megélni velük. Az emberiség négy dolog miatt szenved: hogy hallja azt, szeretlek, megbocsátok, értékelek és elfogadlak úgy, ahogy vagy. Ebbe döglünk bele.”
Dolgok, amik rád rúgják az ajtót, és dolgok, amik nem
Hiszi, hogy a hit Isten ajándéka, s mint ilyen, a fiatalokkal mély és valódi kapcsolatot ápolnak, de akár oly sok mindennek, ennek az éremnek is két oldala van.
Egy történetet hoz fel példaként, amiben egy ikerpárt elvesznek alkoholista szüleiktől, és nevelőszülőknél nőnek fel. Az egyikük értelmiségi ember lesz, tanár, iskolaigazgató, és amikor megkérdezik, hogy miért, a válasza az, hogy azért, mert az apja alkoholista volt. A másik iker hajléktalan és alkoholista lett. Miért? Akár a testvére, mert az apjuk alkoholista volt. – „A hit ajándék, ott és ahol, akkor és amikor, annak és akinek az Úristen valóban megnyitja a szívét és indítja értelmét, érzelmét, akaratát, ott megtörténik ez a lépés” – magyarázta arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan lehetne az egyház jelenlegi kapcsolatát a fiatalokkal mélyebbé tenni, illetve hogy egyáltalán van-e szükség változásra.
Úgy gondolja, mindenki megkapja az Istentől ezt a lehetőséget, a meghívást, és ő dönthet szabad akarattal.
„Isten és az egyház nem karatézza be az ajtót” – mondta, hanem egy nyitott és felkínált ajtón mennek be, ahová meghívást kapnak. Ebben szerinte nagy szerepe lehet a családnak, az otthonról hozott példának, valamint a hiteles egyháznak. És ahogy már korábban tisztáztuk: az egyház a közösséget jelenti, úgyhogy annyira lesz hiteles, amennyire a közösségének tagjai azok.
Ferkő szerint alapvetés az, hogy változunk, és „nyilván mindenkinek kell változni, de vannak korok kihívásai, nehézségei. Én úgy gondolom, hogy nagyon nehéz ma a fiataloknak. Sőt, mondhatni nehezebb, mint tíz-húsz évvel korábban, mert teljes destruktív világnézet van, énkép, emberi kapcsolatok – megvan a kihívása ennek a kornak is. Hat közösségi háló van egy telefonon, ott meg kell felelni, ott boldognak kell lenni, ott imidzset kell építeni, és mindezek mellett kellene élni a való világban. Szörnyen nehéz sorban vannak már 12–13 évesen, brutálisan berúgja a világ az ajtót az életükbe, személyiségükbe, egészségükbe, és a szülők, az iskola, az egyház tehetetlen.”
Minden veszve van?
A tehetetlenség ellenére próbálkoznak – mondta Ferkő. Ő azzal próbál a fiatalok bizalmi rendszerébe férkőzni, hogy felvállalja a saját esendőségét, bűneit, nehézségeit, kérdéseit. „Az embert viszem oda, és azt mondom, hogy van annyi időm, hogy meghallgassalak, még szeretni is tudlak, elfogadni, úgy, ahogy engem is elfogad az Isten, és értékelem azt, hogy adsz önmagadból” – mondta el missziós stratégiáját, amivel próbál kapcsolatot teremteni a fiatalokkal.
Filmajánló a brutális valósághoz
Elismerte, óriási felelőssége van az egyháznak az ifjak mentális egészségének támogatásában.
A „lejárt” szlogent hozza fel, hogy régen a gyerek felnevelésében egy egész falu részt vett, ma pedig gyakran a szülők sincsenek tisztában azzal, mi van a saját gyerekükkel.
„Most néztük meg feleségemmel a Kamaszok (eredeti cím: Adolescence, a Netflixen érhető el – szerk. megj.) című sorozatot. Brutális film, és pánikoltunk, sírtunk, mert szintiszta valóság. Átéljük, nem is értjük őket, nem is tudunk róla, hogy miben vannak ők, mennyire kiszolgáltatottak. Én úgy gondolom, hogy minden család szintjén kellene elkezdődjön. Édesanya, édesapa a házasság terén, hogy a család legyen egy olyan hely, ahová jó hazamenni, ahol jó röhögni, bulizni, kirándulni, együtt dolgozni, lehet apával viccelődni. Édesanyja tud rólam, elmondhatom a szerelmemet, az első csókot, az első udvarlást, beszélhetek vele dolgokról.”
Szerinte vissza kell térni az egészséges emberi kapcsolatokhoz, a közösség erejével kell támogatni egymás mentális egészségét. A másik dolog pedig az, hogy önismeret nincs istenismeret nélkül, illetve ha megbékélünk Istennel, akkor megbékélünk önmagunkkal is.
Life is not good!
Úgy tapasztalja, hogy nagy igénye van a társadalomnak a spiritualitásra, mert nincsenek jól. Hallott már olyan elképzeléseket a jövőről, hogy amikor már sok betegséget legyőzünk, és még tovább fejlődik a technológia, a mesterséges intelligencia, akkor is a legnagyobb problémánk a depresszió lesz.
– Hogy függ ez össze? A felhőkarcoló, mesterséges intelligencia, hogy az űrben járunk, tenger alatt építkezünk, és mégis beteg az ember? Hát mert mindenütt azt hallod, hogy neked jól kell lenni, ha nem vagy jól, akkor valami nincs jól. Ez tévedés. A Biblia szerint, ha nem vagy jól, az rendben van, szabad nem jól lenni. És ezt el kell mondani a fiataloknak, hogy igen, az élet igazságtalan. LG, Life's Good – hazugság, egy baromság. Sky is the limit – hazugság, nem tudsz felrepülni. L'Oréal, mert neked kijár – a francokat jár neked ki! Nike, Just do it – a fenét! Ezt bevetették, hogy mindent elérhetsz önmegvalósítva. Egy nagy baromság, és roppannak bele a fiataljaink. Roppan bele az élet ebbe a hazugságba. Life is not good!
Elismerte, bár szabad nem jól lenni, azért egy lelkésznek tisztában kell lennie a határaival, kompetenciáival.
Ez is érdekelhet:
Pál Edit Éva
„Bölcsesség élni az Isten adta tudománnyal, segítséggel, eszközökkel.” Ahol már önkárosításra való hajlam van, ahol adott esetben gyógyszeres kezelésre is lehet szükség, vagy komolyabb, hosszabb családterápiára, ott javasolja, hogy forduljanak mentális egészségügyi szakemberhez.
Ti hogy vagytok?
Nézzük azokat a témákat, amelyeket a fókuszcsoportban a fiatalok mondtak, és amelyek közül jó ráérzéssel Ferkő már behozta az önértékelés és szorongás témáját. Szerinte ehhez rímel a megfelelési kényszer, és azon belül egy ritkábban emlegetett oldalt hozott be: a férfiképet, megjegyezve, hogy ezt a témát és az Andrew Tate-jelenséget hiányolja a listából.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
„Milyen férfikép van ma? Hogy találkoznak ők a szexualitással? Az udvarlás miről szól? Ez is a családtól kezdődik, hogy engem szeret apukám. Lányként elmondja hatvanszor, hogy királynő, hercegnő vagy, de ugyanezt látja az anyával való kapcsolatban is. Nem a székely mentalitást, hogy az asszony nem ember, és fogja meg a száját. Ne az legyen a férfikép, hogy mindegyik mocsok, alkoholista, és csak az kell neki. A Biblia az egyedüli hely, ahol azt mondja, hogy legyetek férfiak – többször is. Soha nem mondja, hogy legyetek asszonyok, legyetek hölgyek, legyetek édesanyák – mivel a nő jobban érzi az ő identitását, nem kell tanulja azt, ő hozza magával. A férfiaknál nincs ez. Most az a férfikép, hogy bal kézen hatvan centis óra, kigyúrt felsőtest, mint egy pitbull, de belül egy pisis gyerek van, aki így akar megfelelni a társadalomnak? A nők nem erre vágynak, hanem arra, hogy megfogd a kezét, rózsát vigyél neki, meglepd, és el tudjátok egymásnak mondani, hogy lyukas a zoknim és apám alkoholista, és fogalmam sincs, mit kezdjek az életemmel, mert egy normális házasság nincs körülöttem. Tudjatok sírni és imádkozni, el tudjatok jönni közösségbe.”
Ott keress válaszokat, ahol vannak
– A marketingesek gyakran mondják: az egyháznak van a világ legjobb „produktuma”, és mégsem tudja eladni. Hiszen olyan értékünk van, amit mindenki számára fel lehet kínálni, kortól, nemtől, származástól függetlenül, országhatárokon túl is, akár a börtönökbe is eljut – és mégis nehéz átadni. Ez az erőforrás az, ami már kibírta az idők próbáját, amit mindig érdemes újra felfedezni – magyarázta a jövőtől való szorongás témakörére áttérve.
Biztatott, hogy legyünk bölcsek, keressünk ott, ahol valódi válaszok vannak. Ne ragadjunk le a pillanatnyi divatoknál: egy telefon vagy számítógép holnapra elavul, de az evangélium több ezer éve változatlanul megmaradt. Krisztus előtt és után is ugyanaz, és nem vált „lejárt lemezzé”.
– A jóléti társadalomban sokan azt gondolják: „én megoldom az életemet – utazással, önmegvalósítással, luxussal, kapcsolatokkal, vagy ha nem sikerül, akkor droggal”. De amikor jön egy vihar az életben, ez összeomlik. A Földet nézve mindig van valahol vihar – és az embernek szüksége van kívülről jövő örömre. Nem elég a saját erőnk. Professzorok, gondolkodók, egyszerű emberek is erről tesznek tanúságot: tele van a világ jó hírekkel, evangéliummal. Csak keresni kell a valódi válaszokat – állította.
Hol van a te kapaszkodód?
– A Biblia többször is mondja: „Ne félj!”. Nem egyszer, nem 365-ször, hanem ennél jóval többször. Őseink jobban bírták az élet terheit: háborúkat, szegénységet, nehézségeket. Nekik volt kapaszkodójuk – állította.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
Ferkő örökölt egy kis képet a nagymamájától, amit mindig vitt a kórházba. Ez volt a nagymama kapaszkodója. De mi a mai ember kapaszkodója? Miért szorongunk ennyire? Miért félünk klímakatasztrófától, világvégétől? – kérdezte, majd rámutatott, a mai fiatalok már több válságot megértek: gazdasági válságot, a Covid-járványt, háborúkat, természeti katasztrófákat. A tudomány sok mindent megold, de nem mindent. A „tudomány istene” nem tud teljes békét adni. A világ tele van félelemmel, a közhangulat mindenütt nyugtalan. Nyugalmat, kapaszkodót szerinte a hit által kaphatunk.
Isten nem kér az emberáldozatból
A korábbi interjúkban is felmerülő téma volt az abortusz és a női jogok. Ferkő hiszi ennek kapcsán, hogy az emberi élet ajándék. De a Biblia tiltja az emberáldozatot – azt is, hogy valaki alkoholista, bántalmazó kapcsolatban „feláldozza” magát. Isten nem ezt akarja.
Egy személyes történetet is megosztott: a feleségével elveszítettek egy kisbabát. Sokan azzal bíztatták őket, hogy „lesz másik”. De számukra ez egy gyermek elvesztése volt. A kórházban szembesültek vele, milyen könnyen mondják ki mások: „most nincs pénz, nincs idő rá”. Pedig ez emberi élet.
Ez is érdekelhet:
Soós Róbert
Meggyőződése, hogy a születés és a halál isteni misztérium, nem pusztán emberi döntés. Az élet Isten ajándéka, a szexualitás pedig szintén az.
– Sajnos az egyház sokszor nem beszél sem a szexről, sem a pénzről. Pedig fontos lenne helyére tenni: a szexualitás nem eszköz vagy árucikk, hanem ajándék, amelynek célja van. Ha ezt helyesen értjük, egészségesebb családjaink, gyerekeink lesznek – mondta, hozzátéve, Isten szemében minden embernek egyedi méltósága van. A Biblia a kezdetektől fogva felemeli a nőt és a férfit is. A házasság célja, hogy ketten eggyé váljanak, és ebből valami gyönyörű szülessen.
Nem eszközünk a gyűlölet és a vádlás
– A jövő egyik nagy kérdése – mondta a következő témára, az LMBTQ+ közösséghez való viszonyra reagálva. „Isten nem adott nekünk gyűlöletet vagy vádlást, hanem szeretetet. Ugyanakkor a Biblia meghatározza a férfi és nő szerepét.”
Fiatalokkal beszélgetve azt tapasztalta, hogy van „józan látásuk” erről. Állítja, szereti, a barátai között tudja ezeket az embereket, sok nehéz és tragikus sorsról hallott, de ő nem fog azonos nemű párokat megesketni – „ha erre kényszerítenének, vállalom a következményeket. A Biblia értelmezési válasz, ami meghatároz bennünket.”
Mennyei dolgokat nem árulnak a földön
A beszélgetés során Ferkő többször megemlíti, hogy az egyház a pénzről és a szexről nem szívesen beszél, így adja magát, hogy az anyagiakról is váltsunk néhány szót. Egy történetet mesélt el, amikor egy diákja irigykedve szemlélte az új – egyébként használtan vásárolt – autóját, „magának könnyű” dumával.
Erre a lelkész megkérdezte a fiataltól, hogy tud-e keresni 100 eurót. Igen volt a válasz. Felajánlotta, ha megszerzi a pénzt és felkeresi őt, egy év alatt annyira megtanítja angolul, hogy el merjen majd indulni külföldre. Ad tanácsokat, hogy a 100 euróból mit végezzen el, hol dolgozzon, hogy ő is képes legyen venni magának egy autót. De nem jelentkezett a diák.
– A lényeg: kell tanulni, képezni magunkat, akár külföldön is, de nem szabad csak a pénzért dönteni. Mi magunk is kaptunk komoly ajánlatokat, de rájöttünk: csak a pénzért nem érdemes – mondta.
Szerinte a pénz fontos, de egy ponton túl nem ad több boldogságot. A boldogság és az öröm nem ugyanaz. A boldogság sokszor pillanatnyi – „egy baba cumija, egy férfi új autója, valakinek a luxus. Az öröm viszont kívülről, Istentől jön. Sem szex, sem utazás, sem vagyon adja meg. Ezt keresi a ma embere: a mennyei dolgokat, mennyei italt, mennyei ételt, mennyei szexet, mennyei kirándulást, mennyei kapcsolatot, mennyei tájat. De ezt nem találhatja meg a földiben. Ámen.”
Ez is érdekelhet:
Simó Veronika
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
