Szörmölucát az asztalra

Egy töltött káposztát összedobni nem nagy művészet. Csak tojás legyen, étvágy és humorérzék.

Ahány ház, annyiféle változata van. Finom melegen, finom hidegen, és ha nem rotyog karácsony estéjén a fazékban, akkor az angyal is fancsali képpel dugja a fa alá az ajándékot. A töltött káposztáról csak jót s jól, főként most, amikor a töltött káposzta lesz a hétvége sztárja Parajdon.

Ki mit főz ma vetélkedőt játszottak

A nevezetes eseményről jutott eszembe egy régi töltött káposztás sztori, ami még az átkosban történt, helyszíne a néhai szentegyházi vasgyár. Főszereplője Rodica néni, a helyi rendőrfőnök neje, aki, emlékeim szerint felettébb mutatós fehérnép volt.

Olyan Brigitte Bardot-os: karcsú, szőke, hosszú haja a derekáig ért ha épp nem csavarta szexi kontyba. Rodica néni irodás, azaz fehér köpenyes laboráns volt, mi más is lehetett volna egy milicista felesége egy kisvárosban? Jól beszélt magyarul, s bár keverte néha a dákó-latint a finnugorral, megértette magát maradéktalanul.

A laboráns hölgyek érett asszonyok voltak, s a nyolc óra vége közeledtével a ki mit főz ma vetélkedőt játszották. A mindennapi betevőről abban a kontextusban esett szó, hogy mit, hogyan lehet beszerezni, mit mikor osztanak a boltban, ki ér rá sorba állni a havi adag osztalékért. Mert a nyolcvanas évek végén bonra adták a kenyeret s már csak emlék volt a polcon az élelem, a mészárszékben a hús. A sorban állás a fejadagért mindennapjaink része volt.

De bezzeg Rodica néniéknek

jutott soron kívül mindenből. Húsból is, olajból is, tojásból is, tejből s vajból is. Tán még abban is fürödtek. Szóval a laborban mindenki elmondta, hogy mi egyszerűt főz: köménymag leves, fuszulyka leves, pityóka leves. Rodica néni kék szemét szinte elfutotta a könny, amikor kijelentette: nálunk ma sărmăluţa lesz, jó sok tejföllel. Nyeltek egyet a kolléganői, akik jó, ha karácsonyra össze tudtak hozni egy adag töltött káposztát. Fújt a gyár dudája, s mindenki hazament.

Rodica néni is, aki karonfogvást sétált haza Ibike nénivel. Egy tömbházban laktak a József Attilában. Tőszomszédok voltak. Hazaértek, elköszöntek. Nem sokra rá Ibike néni valamiért bekopogott Rodicáékhoz. Amikor kinyílt az ajtó, majd hanyatt esett, a meglepetéstől és a kacagástól egyszerre.

Ott ült a konyhaasztalnál a rendőr família: apa, anya, gyermekek. Előttük, palacsinta sütőben ott gőzölgött a hatalmas adag tojásrántotta. Ibike néni nem szólt egy szót sem, de Rodica néni zavarában olyan vörös lett, mint a rák. Szkuzálta magát a szomszédasszony, s gyorsan poftă bună-t kívánt.

Otthon sebtében felkapta a telefonkagylót és a nevetéstől fuldokolva újságolta kolléganőjének, hogy ne búsuljanak a pityókaleves felett, mert Rodica néni istenien tejfeles szörmölucája nem más, mint egyszerű tojásrántotta.

Azóta, ha nincs idő ebédet főzni, nálunk is szörmöluca az ebéd. Tíz tojásból rántva.