Székely István Gergő: Nicușor Dan már nem csak nézi a meccset

Székely István Gergő szerint Eugen Tomac kormányalakítási megbízása azt jelzi, hogy Nicușor Dan kilépne eddigi passzív szerepéből, és „játékos államfő” kíván lenni. Az uh.ro-nak adott interjúban a politológus elmondta: az államfő tudatosan olyan miniszterelnök-jelöltet nevesített, akit a PNL és az USR nehezen tud elvi alapon elutasítani, de ez nem jelenti azt, hogy Tomacnak sikerül parlamenti többséget maga mögé állítania. Ha pedig nem sikerül, az nem feltétlenül tragédia Nicușor Dan számára: nevesíthet egy másik jelöltet. A lényeg az, hogy a tempót ő diktálja.

Egy hónappal a Bolojan-kabinet megbuktatása után jelentette be Nicușor Dan, hogy tiszteletbeli tanácsadóját, Eugen Tomac EP-képviselőt bízta meg kormányalakítással. A bejelentés nem volt meglepetés, mert az államfő szándéka közel két hete kiszivárgott a sajtóba. De miért esett a választása éppen Eugen Tomacra? 

Én azt látom, hogy Nicușor Dan mintha most kezdene felébredni abból az állapotból, amelyet sokan eddig passzivitásként értelmeztek. Vagy az is lehet, hogy amit mi álomnak gondoltunk, az valójában tudatos kivárás volt. Arra gondolok, hogy sokan felrótták neki: nem úgy viselkedik, mint annak idején Traian Băsescu, vagy bizonyos helyzetekben Klaus Iohannis, vagyis nem vállalja a „játékos államfő” szerepét. Most viszont mintha ő is belépne ebbe a fázisba.

Eugen Tomac jelölése ebből a szempontból elég beszédes. Egy hozzá közel álló, bizalmi emberről van szó, akit Nicușor Dan megpróbál kormányfői pozícióba juttatni, és ezt az akaratát megpróbálja keresztülvinni a pártokon.

A nagy kérdés az, hogy hol tart ez a folyamat. Elképzelhető, hogy a háttérben már minden le van egyeztetve, és Tomacnak már csak formalitás lesz megszereznie a parlamenti többség támogatását. De az is lehet, hogy a helyzet még teljesen nyitott, és az államfő azért lépte meg végre a jelölést, mert a kormányválság kezdete óta annyi idő telt el, hogy már nem halogathatta tovább. Mindkét értelmezés megjelent a román sajtóban és a közösségi médiában is. Én sem tudom biztosan, melyik áll közelebb a valósághoz, de valamivel valószínűbbnek tartom, hogy itt még nincs minden teljesen lezsírozva.

Említetted, hogy Tomac egy bizalmi ember. Ez azt jelenti, amit egyesek állítanak, hogy Nicușor Dan egy úgymond saját kormányt akar, amit a háttérből befolyásolni tud? 

Igen, én is valami ilyesmit látok. Ráadásul, ha megnézzük, ki Eugen Tomac, milyen a politikai előtörténete, és ideológiailag hová sorolható, akkor szerintem világos, hogy a Tomac-terv mögött elég komoly munka van Nicușor Dan részéről. Ez nem egy hirtelen bedobott név, nem ad hoc megoldás, nem az első kézenfekvő opció. Inkább úgy tűnik, hogy eléggé kitalálták, szinte milliméterpapíron felrajzolták, hogyan lehet Tomacot pozícionálni.

A kormányfőjelöltet elsősorban Traian Băsescu volt államfő embereként tartják számon. Jobbközép, konzervatív irányvonalat képvisel, ráadásul határon túli román: Dél-Besszarábiában, a mai Ukrajna területén született. Ideológiailag tehát egyáltalán nem áll távol sem a Nemzeti Liberális Párt (PNL), sem a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) fősodrától. Sőt, ha belegondolunk, a Népi Mozgalom Pártja, amelynek Tomac csütörtöki lemondásáig az elnöke volt, nem is olyan régen az USR-vel közösen indult az európai parlamenti választásokon. Korábban pedig még az is felmerült, hogy a PMP beolvadna a PNL-be.

Ezért számomra úgy tűnik, hogy Nicușor Dan tudatosan olyan személyt jelölt, akivel a PNL-t és az USR-t nehéz helyzetbe hozza. Akár csapdahelyzetről is beszélhetünk. Az a paradoxon áll elő, hogy ideológiai alapon Tomacnak éppen a Szociáldemokrata Párttól (PSD) kellene a legtávolabb állnia, mégis a csütörtök esti első reakciók alapján a PSD mutatta a legkisebb ellenállást, ők reagáltak a legpozitívabban a jelölésre. Ezzel szemben a PNL és az USR sokkal tartózkodóbb volt.

Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy Băsescu annak idején milyen kemény politikai csatákat vívott a PSD-vel, akkor a mostani helyzet még furcsábbnak tűnik. De láthatóan most nem az ideológia és nem is a hosszabb távú politikai előzmények a döntőek, hanem a rövid távú taktikai kényszerek. Ezek pedig elsősorban a PNL-t és az USR-t szorítják nehéz helyzetbe.

Miért nem politikusokból, hanem szakértőkből álló kormányt készül alakítani a kijelölt miniszterelnök?

Már el is kezdődött a nyelvészkedés arról, hogy ez most nem technokrata kormány lenne, hanem „technikai kormány”, ahogy Tomac fogalmazott. Nekem az az érzésem, hogy nem akarják nevén nevezni a dolgot, inkább kerülgetik, mint a forró kását. Ennek egyszerű oka van: a legtöbb párt fenntartásokat fogalmazott meg egy szakértői kormánnyal szemben.

A másik probléma az, hogy egy tisztán szakértői kormány nagyon gyenge lenne. A pártok játszanának vele, zsarolnák, azt művelnék vele, amit nem szégyellnek. Ezért nem gondolom, hogy teljesen szakértői kormány alakulna. Ha visszagondolunk a korábbi példákra, a Cioloș-kormány sem volt pusztán technokrata konstrukció, nem is beszélve az Isărescu-kormányról, amelyben csak a miniszterelnök volt független. De maradjunk a Cioloș-kormánynál, mert arra még nagyjából emlékszünk: ott is jelen volt a politikai háttér, a PSD például Vasile Dîncu személyében miniszterelnök-helyettest is adott abba a kormányba, bár formálisan függetlenként.

Szerintem tehát nem az a kérdés, hogy szakértői vagy politikai kormány lesz-e, hanem az, hogy ezen a skálán hová kerül a Tomac-féle konstrukció. Az egyik végén lenne a tisztán szakértői kormány, a másikon a teljesen politikai kormány. Én nem hiszem, hogy ez a javaslat az első végponthoz lesz közel.

Azt már látjuk, hogy a PNL és az USR világossá tette: számukra elfogadhatatlan lenne például egy olyan konstrukció, amelyben PSD-s államtitkárok jelennének meg a kormányban. De ezen kívül még nagyon sok variáció elképzelhető. Ez azért is fontos, mert a parlamenti matek továbbra is problémás: nem lehet kormányt beiktatni anélkül, hogy azt vagy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), vagy pedig a PNL és az USR legalább egy része ne támogatná. Márpedig az AUR jelezte, hogy be sem megy arra az ülésre, amelyen a parlament a Tomac-kormányról szavazna. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy a PNL-USR-oldalról kellene valakiket „kiugrasztani” ahhoz, hogy a kormány átmenjen.

Ehhez szerintem az alkudozás is hozzátartozik majd. Tomac megkínálhat különböző csoportokat a pártokon belül ezzel-azzal, akár volt miniszterek megtartásával is. Beszélnek például arról, hogy Dragoș Pîslaru, az uniós alapokért felelős miniszter maradhatna a posztján. Ő ugyan nem PNL-s, hanem REPER-es, de korábban szó volt arról, hogy belépne a PNL-be. Hasonló a helyzet Alexandru Nazare pénzügyminiszterrel is, aki korábban csak azért lépett ki a PNL-ből, mert a Román Nemzeti Bank tanácsadója lett, politikailag viszont a párt Bolojan-ellenes szárnyához sorolható.

Ilyen mozgások szerintem még bejöhetnek: különböző csoportokat próbálnak majd megszólítani a PNL-ből és az USR-ből is. És ha ez megtörténik, akkor máris elmozdultunk a tisztán szakértői kormánytól, akárcsak akkor, ha a PSD kiköveteli magának, hogy államtitkári szinten jelen legyen.

Emlegetted a PNL-ben lévő csoportokat. Nem azért húzódott el ennyire a miniszterelnök-jelölt bejelentése, mert Nicușor Dan az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy a liberálisoktól kiválik egy olyan szárny, amelyik hajlandó a PSD-vel tovább kormányozni?

Szerintem ez kétségtelenül benne volt a történetben. De az is, hogy eddig valójában nem volt kötelező határidő, amit az államfőnek figyelembe kellett volna vennie. Mostantól viszont már van: a kijelölt miniszterelnöknek az alkotmány szerint a nevesítésétől számított tíz napon belül a parlament elé kell járulnia a kormányprogrammal és a miniszterek listájával. 

Úgy is fel lehet fogni a helyzetet, hogy Nicușor Dan most emelte a tétet a PNL számára. Eddig arról beszéltünk, hogy az államfő talán arra várt: hátha sikerül egyfajta palotaforradalom a PNL-ben, és kiválik a pártból egy szárny, amely hajlandó lenne tovább kormányozni a PSD-vel. Ez eddig nem történt meg. De most, Tomac jelölésével, magasabb szinten folytatódik a játék, mert a kijelölt miniszterelnök már konkrét ajánlatokat is tehet a liberálisoknak, hogy megpróbálja őket rávenni a kormánya támogatására.

Nicușor Dannak ebben a tíz napban nincs akkora vesztenivalója. Ha a Tomac-kormány elsőre nem megy át a parlamenten, lehet próbálkozni egy második miniszterelnök-jelölttel is. Sőt 2009 óta azt is tudjuk, hogy a kijelölt miniszterelnök akár a bizalmi szavazás előtt is visszaadhatja a mandátumát, ha látja, hogy nem sikerült többséget maga mögé állítania. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is valami hasonlót mondott: ha második próbálkozásra sem sikerül kormányt alakítani, abból sem következik automatikusan a parlament feloszlatása. Az alkotmány csak azt mondja ki, hogy két sikertelen kormányalakítási kísérlet után az államfő feloszlathatja a parlamentet, nem azt, hogy köteles megtenni. Úgyhogy szerintem az előre hozott választások ügyében azért nem olyan forró a kása.

De nem gondolom, hogy a késlekedés csak arról szólt volna, hogy Nicușor Dan megvárja, sikerül-e a PNL-n belüli fordulat. És nem is csak arról, hogy eddig nem volt kötelező alkotmányos határidő. Mindkét szempont közrejátszhatott, de szerintem van egy harmadik elem is.

Ez pedig az, amire már az elején utaltam: Nicușor Dan egyre inkább úgy érzi, hogy neki kell diktálnia a tempót. Ha valóban a „játékos államfő” szerepe felé mozdul el, akkor ebben az is benne van, hogy a pártok ne ugráljanak, legyenek türelemmel, mert ő hozza meg a döntést akkor, amikor jónak látja. Szerintem ez fontosabb magyarázat, mint az, hogy éppen milyen külpolitikai értekezlet van Bukarestben, vagy hogy egy orosz drón berepül Galac térségébe, és emiatt a napi agenda miatt halasztani kell a jelölt nevesítését.

Az eddigi pártreakciók alapján van esély arra, hogy tíz napon belül összeálljon a Tomac-kormány mögötti parlamenti többség?

Ahogy már említettem, a sajtóban többféle értelmezés jelent meg. Lehetett olyat is olvasni, hogy Nicușor Dan csak akkor nevesítette Tomacot, amikor már biztos volt benne, hogy meglesz mögötte a parlamenti többség. Én nem ezt tartom a legvalószínűbb forgatókönyvnek.

Szerintem ez még egyáltalán nem lezárt ügy, vagy angolul szólva: not a done deal. Sok múlik azon, hogyan tárgyal Tomac, mit ajánl a pártoknak, és milyen további jelzéseket ad az államfő. Nicușor Dan akár azzal is játszhat, hogy ha úgy látja, a Tomac-konstrukció bukásra áll, akkor megpendít újabb neveket, vagyis jelzi, hogy ki lehetne a következő miniszterelnök-jelölt.

Mozgástér tehát van. Szerintem most elsősorban az történik, hogy felmérik a helyzetet: mennyire fáradtak bele a pártok a jelenlegi patthelyzetbe, és mennyire hajlandók engedni. Ha Tomacnak nem sikerül többséget szereznie, az sem feltétlenül tragédia az államfő számára. Akkor jöhet a következő jelölt. 

Tegyük fel, hogy Tomacnak sikerül összegyűjteni egy parlamenti többséget. Mekkora mozgástere lesz a kormányának?

Szakértői kormányként nagyjából ki lenne szolgáltatva a parlamenti pártoknak, elsősorban a PSD-nek, ha valóban az történik, hogy a szociáldemokraták vállalják a fő politikai szerepet a kormány megszavazása mögött. Ebben az értelemben a Tomac-kabinet mozgástere elég korlátozott lenne.

Ezt ugyanakkor árnyalja, hogy rövid távon, legalábbis ebben az évben, viszonylag világosak a prioritások. Elsősorban azokat a jogszabály-módosításokat és törvényeket kellene gyorsan elfogadni, amelyek a helyreállítási tervben vállalt feltételek teljesítéséhez szükségesek. Ezek olyan feladatok, amelyeket adott esetben egy technokrata vagy félig technokrata kormány is végig tud vinni, hiszen a fősodratú pártok alapvetően támogatják a helyreállítási tervben vállalt kötelezettségek teljesítését.

A fontosabb kivétel valószínűleg a közalkalmazotti bértörvény lenne, mert az már politikailag és társadalmilag is jóval kényesebb ügy. De még az sem kizárt, hogy egy ilyen kormány azt is meg tudná csinálni. A pártoknak akár jól is jöhetne ez a konstrukció, mert egyiküknek sem kellene közvetlen politikai felelősséget vállalnia a kellemetlen döntésekért.

Más kérdés, hogy ha elszabadulnak az indulatok, és például a bértörvény miatt tömegek mennek utcára, az már egészen más helyzetet teremtene. Akkor gyorsan kiderülne, mennyire tartható fenn egy ilyen, gyenge politikai legitimációjú kormány.

Akkor nem hiszel abban a forgatókönyvben, hogy Tomac csak egy „kamujelölt”, akit Nicușor Dan csak arra használ, hogy az előre hozott választások réme miatt a második miniszterelnök-jelöltjét két kézzel megszavazzák a pártok?

Én ezt inkább egy kétesélyes helyzetnek látom. Nem tartom kizártnak, hogy a Tomac-kormány átmegy a parlamenten. Azért nem, mert ahogy említettem, a pártok nem tudják nagyon komoly elvi alapokra helyezni az államfő javaslatának elutasítását. Inkább taktikai kényszerekről van szó, főleg a PNL és az USR esetében. Emiatt most valószínűleg nem fognak könnyen belemenni ebbe a konstrukcióba, de a tárgyalások még elmozdíthatják valamilyen irányba a helyzetet.

Azt azért valószínűbbnek tartom, hogy Tomac elbukik ebben az első körben, és nem tudja összeszedni a parlamenti többséget. De ezt sem merném száz százalékosan kijelenteni. Vagyis nem gondolom, hogy ő egyszerűen csak „kamujelölt” lenne, akinek eleve az a szerepe, hogy elbukjon, és ezzel előkészítse a terepet a következő jelöltnek. 

A legkevésbé valószínűnek azt a forgatókönyvet tartom, hogy már minden le van zsírozva, és Tomac biztosan megkapja a parlamenti támogatást. Szerintem ennél nyitottabb a helyzet, és a tárgyalásoknak lesz azért érdemi tartalma.

Nicușor Dan a mandátuma első évében legalább egyvalamiben következetes volt: nem akarja kormányközelbe engedni az AUR-t, és ezt a szándékát közölte a miniszterelnök-jelölt nevesítésekor is. De miért nem kérte fel kormányalakításra a legnagyobb parlamenti súlyú PSD-t?

Szerintem éppen azért nem kérte fel a PSD-t, mert tartani akarta magát ahhoz az ígéretéhez, hogy az AUR nélkül oldja meg a kormányválságot. Elég gyorsan világossá vált, hogy a régi kormánykoalíciót nem igazán lehet újra összerakni, mert a PNL és az USR nem hajlandó a PSD-vel kormányozni. Most persze az jön, hogy ezt keményebben is próbára teszik: tényleg ennyire szilárd ez az álláspont, vagy azért le lehet szakítani tíz-húsz embert valamelyik oldalról? Az már külön kérdés, hogy ez mire lenne elég, mert a parlamenti matekba a kisebb szuverenista pártokat is bele kell számolni, amelyek közül egyesek hirtelen átvedlettek, ha nem is Európa-baráttá, de legalább Nyugat-pártivá.

Szerintem tehát Nicușor Dan egyrészt azért nem ment tovább a PSD-kormány forgatókönyvével, mert megígérte, hogy az AUR-t ellenzékben tartja. Másrészt viszont egyre inkább úgy látom, hogy közben belekezdett egy saját politikai projektbe is. Ez persze lehet kudarcos a végén, de abból kell kiindulnunk, hogy őt függetlenként választották meg, nincs mögötte párt, ezért folyamatosan lavíroznia kell.

Úgy tűnik, az ő stratégiája arra épül, hogy centrista pozíciót próbál elfoglalni. És tetszik, nem tetszik, a jelenlegi román parlamenti konfigurációban a centrumban, vagyis a pivotális helyzetben a PSD van. Ez nem jelenti azt, hogy Nicușor Dan feltétlenül szövetséget akar kötni a PSD-vel. De konjunkturálisan egyre több ügyben kerülnek közös álláspontra.

Én ezt nem redukálnám arra, hogy az államfő egyszerűen fél a felfüggesztésétől, és attól, hogy ebben a PSD az AUR mellett kulcsszerepet játszhatna. Szerintem ennél többről van szó: úgy tűnik, Nicușor Dan valamiért nem akarja elengedni a PSD-t. Hisz abban, hogy a centrumból lehet politikát csinálni.

A mostani román politikai erőtér hárompólusú: van egy jobbközép, neoliberális erőközpont a PNL-vel és az USR-rel; van a szélsőjobboldali, szuverenista pólus az AUR-ral és a többi kisebb szereplővel; és ott van középen a PSD, amely mindkét irányba rendelkezik kapcsolódási pontokkal. Szerintem az államfő nem érdekelt abban, hogy ez a háromosztatú erőtér kétosztatúvá váljon azáltal, hogy a PSD végletesen meggyengül és bezuhan.

Tehát középen akarja tartani a PSD-t?

Igen, szerintem ő úgy gondolkodhat, hogy ebben a háromosztatú erőtérben könnyebb játszania, mint egy kétpólusú, nagyon polarizált rendszerben. Ha a román politika két táborra szűkülne le, akkor Nicușor Dan középen már sokkal nehezebben tudna bármit is kezdeni vagy építeni. Ezért lehet érdeke, hogy a PSD ne zuhanjon be, hanem megmaradjon középen, egyfajta pivotális szereplőként.

Elterjedt az értelmezés, hogy Nicușor Dan riválist lát Ilie Bolojanban a következő elnökválasztás perspektívájában, ezért érdekelt az eltávolításában, és ez megmagyarázza a PSD-hez való viszonyulását is. Egyetértesz ezzel?

Megint abból indulnék ki, hogy egyre inkább kezdem úgy gondolni, hogy Nicușor Dannak van valamiféle politikai projektje. Vagy legalábbis próbál kilépni abból a szerepből, amelyben hónapokig eltűnik, nem csinál semmit, aztán mindenki számon kéri rajta, hogy mi történik, ő pedig csak sodródik és reaktív módon viselkedik. Szerintem most megpróbál valamilyen saját politikai konstrukciót felépíteni.

Az tény, hogy nagyon kedvezőtlen helyzetből indul, és nagyon meredek dolgot próbál meg. Nem tudom, mekkora sikerrel kecsegtet ez a stratégia, de úgy tűnik, ő is folytatni akarja azt a hagyományt, amelyet Emil Constantinescu kivételével gyakorlatilag minden román államfő követett: fontos szereplő akar lenni a politikai pályán, nem pusztán szemlélődő, formális elnök. Csakhogy neki sokkal nehezebb a helyzete, mint Băsescunak vagy Iohannisnak volt, mert nincs mögötte párt. Ezért valamit magának kell összekalapálnia.

Ha innen nézzük, akkor igen, ebben benne lehet az is, hogy Bolojan problémává vált számára. De azért lássuk be: Románia nem csak a neoliberális jobboldali pártok szavazóbázisából áll. Az, amit Bolojan az elmúlt egy évben láncfűrésszel végigvitt, legalábbis ambivalens. Lehet, hogy külföld felé jól mutatott ez a kormány, és az is lehet, hogy valóban enyhítette a költségvetési nyomást. De közben komoly társadalmi költségei is vannak.

Nicușor Dan könnyen gondolhatta azt, hogy ha ez az irány folytatódik, annak olyan társadalmi ára lesz, amelyben ő már nem akar részt venni. Ez pedig újabb ütőkártyát adhatott a kezébe Bolojannal szemben.

Az tehát kizárt, hogy ha Tomac nem tud kormányt alakítani, akkor Nicușor Dan második számú opciója újra Ilie Bolojan legyen?

Nem tartom valószínűnek. Bolojan újrajelölése azt feltételezné, hogy Nicușor Dan mégis visszazár a PNL-hez és az USR-hez. Ez viszont ellentmondana annak a logikának, amiről eddig beszéltünk: hogy egyre világosabban látszik, az államfő akar valamit önállóan. Nem csak ül a Cotroceni-palotában, sodródik és reagál mások lépéseire, hanem van a fejében valamilyen agenda. Bolojan újbóli jelölése szerintem ezzel nem igazán férne össze.

Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy Nicușor Dan komolyan az előre hozott választások kikényszerítésével számolna. Az viszont megtörténhet, hogy ő eljut ehhez a blöffhöz: jelöl egy olyan embert, akiről azt mondja a pártoknak, hogy vagy megszavazzák, vagy továbbmegyünk a parlament feloszlatása felé.

Azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy akár Tomacot jelölje újra, ha első körből nem sikerül beiktatni, de közben történik valami, ami ezt indokolhatóvá teszi. Végső soron ezt a folyamatot nem feltétlenül kell két körben lezárni. Van még mozgástér, és sok múlik azon, hogyan alakulnak a következő napok tárgyalásai.