Székely István Gergő: az erdélyi magyarok egy része halálosan meg van sértődve

A Tisza elsöprő győzelme nemcsak a Fidesz 16 éves rendszerének kudarcát mutatta meg, hanem azt is, mennyire zsákutcába vitte az RMDSZ-t a Budapesthez való egyoldalú igazodás.

Az erdélyi levélszavazók többsége továbbra is a Orbán Viktorékat támogatta, így a magyarországi politikai fordulat új helyzetet teremtett: az RMDSZ-nek most úgy kell újrapozicionálnia magát, hogy közben saját szavazótábora egy részének elvárásai is gúzsba kötik.

Erről beszéltünk Székely István Gergő politológussal.

A vasárnap esti földcsuszamlás-szerű Tisza-győzelemnek több keretezése van, bizonyára számos elemzés készül még a következő a napokban. Szerinted elsősorban mi okozta a 16 éve hatalmon lévő Orbán Viktor és a Fidesz ilyen mértékű bukását?

Nyilván a magyar választási rendszeren túl is kell keresni az okokat, még akkor is, ha ez a rendszer egy 53-54 százalékos győzelmet nagyított ismét kétharmaddá. Inkább azt érdemes nézni, milyen hibákat követett el az előző kormány, és ezek közül mire tudott rákapcsolódni a kihívója. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy 16 évnyi kormányzás után Magyarország nincs ott, ahol tartania kellene. Különösen úgy, hogy ezt a 16 évet kétharmados felhatalmazással, tehát gyakorlatilag totális hatalom birtokában kormányozta végig a Fidesz.

Azt gondolom, hogy a Fidesz kampánystratégiája sem volt különösebben átgondolt vagy szerencsés. Látszott, hogy több elemet is megpróbáltak átvenni a Trump-féle amerikai receptből, ugyanakkor szinte semmi belpolitikai, közpolitikai tartalom nem volt a kampányukban. Voltak ugyan próbálkozások a 13-14. havi nyugdíjjal, meg az energiakérdés tematizálásával, de ezek alig látszottak ki a végletekig leegyszerűsített, fekete-fehér üzenet mögül, amely szinte minden mögött az ukránokat sejttette és a háborúval riogatott. Úgy tűnik, megint beigazolódott, hogy külpolitikára támaszkodva elég nehéz választást nyerni.

Az eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a precedens nélküli választói mobilitás, a közel 80 százalékos részvétel a Tiszának kedvezett?

Abszolút kijelenthető, igen. Ez belföldön és külföldön is látszott: Magyarország mostanra bizonyos értelemben oda jutott, ahol Románia már 15 évvel ezelőtt tartott, vagyis kígyózó sorok alakultak ki a külképviseletek előtt. De a belföldi részvételi mintázatok is egész nap azt sejttették, hogy ez a Tiszának kedvez. Estére valamelyest csökkent a különbség, valószínűleg azért, mert a Fidesz is megmozgatott minden tartalékot, amit még tudott. De az kétségtelen, hogy az új szavazókat a Tisza tudta nagyobb arányban behozni.

Mit lehet tudni a választások másnapján, hétfőn délben a határon túliak, köztük az erdélyi magyarok levélszavazatairól?

A levélszavazatok még nincsenek teljesen feldolgozva, sőt az összes szavazási irat sem érkezett még meg a választási irodához. Az Nemzeti Választási Iroda hétfői adatai szerint addig valamivel több mint 316 ezer levélszavazat futott be, de a külképviseleteken leadott levélszavazatok még a szavazást követő negyedik napig beérkezhetnek. Csak azután fogunk tisztán látni.

De ekkora választási részvételnél hozzásegítették-e a határon túli magyarok szavazatai legalább egy mandátumhoz a Fideszt?

Én legalább 350 ezer levélszavazatra biztosan számítok, de ha az előző választáson tapasztalt napi beérkezési dinamikához próbáltuk mérni a mostani adatokat, azt sem tűnik kizártnak, hogy a számuk akár a 400 ezret is megközelítheti. De persze az is lehet, hogy csak egyszerűen korábban küldték be az összegyűjtött szavazatokat a határon túli Fidesz-partnerek, mint négy éve. Nem érdemes azonban nagyon spekulálni, mert két-három napon belül pontosabban fogjuk látni a végső számot. Hétfőn délben valamivel több mint 316 ezer levélszavazat érkezett be, és ezek között a Fidesz-KDNP toronymagasan vezetett, több mint 87 százalékkal. 

Ugyanakkor a belföldi részvétel is jelentősen megnőtt. Végül nem érte el a 80 százalékot, de alulról súrolja azt. Ebből az következik, hogy a pártlistás szavazatok száma is magasabb, és a töredékszavazatoké is. És még egy olyan korrekció is szükséges, hogy az előző választáshoz képest a választásra jogosultak száma valamelyest csökkent, mintegy 230 ezer személlyel, tehát ezt a magas részvételt kisebb választóközönséghez kell hasonlítani. 

Most úgy látom, hogy a levélszavazatok akár két mandátumot is jelenthetnek a Fidesznek, de ezt csak a végleges eredmény alapján lehet majd pontosan kiszámolni. Az viszont már most látszik, hogy a kétharmad ezen biztosan nem múlhatott.

Vasárnap este még sokáig néztük azt is, bekövetkezhet-e az a helyzet, hogy a levélszavazatok kiejtik a Mi Hazánkot a parlamentből. Ez már nem fog megtörténni, mert a párt 5,83 százalékon áll, és nincs már annyi hátralévő levélszavazat, hogy 5 százalék alá csússzon. 

Arról lesznek-e adatok, hogy az erdélyi magyarok hány százaléka szavazott a Fideszre?

Erről nem lesznek adatok. Annyi előrelépés történt, hogy ma már nyilvános a regisztrált polgárok területi bontása a lakcímük országa szerint (vagyis nem csak az értesítési cím szerint), és elvileg a beérkezett levélszavazási csomagok országok szerinti bontását is közzéteszi majd az NVI.  Ez elsősorban a Political Capitalnak köszönhető: ők perelték ki ezeket az adatokat, illetve érték el, hogy hozzáférhetővé váljanak. A szavazás eredményéről, tehát a pártpreferenciákról viszont továbbra sem lesz területileg bontott információ.

Ennek az az oka, hogy először a külső borítékokat bontják fel, ellenőrzik a nyilatkozatot, illetve azt, hogy a belső boríték szabályosan le van-e zárva. Ha igen, akkor a szavazólap megy tovább a feldolgozás következő szakaszába, ahol az azonosító lapokat már leválasztják róluk, tehát nem marad olyan adat, amely alapján meg lehetne mondani, hogy egy adott szavazat melyik országból vagy régióból érkezett.

A levélszavazatokat tehát végül egyetlen szavazókörként kezelik. Emiatt az erdélyi magyarok pártpreferenciáiról külön adatunk nem lesz, ahogy a más országokban élőkéről sem.

A választások estéjén a kolozsvári SoDiSo Research közvélemény-kutató cég közzétett egy új felmérést, amely szerint a levélben szavazó erdélyi magyarok mintegy 91 százaléka a Fideszt támogatja. Szinte pontosan ekkora volt Orbán Viktorék támogatottsága a kettős állampolgárságú erdélyi magyarok körében négy évvel ezelőtt is. Milyen következtetést lehet ebből levonni?

Nem lepnek meg ezek a számok. Ha előzetesen tippelnem kellett volna, azt mondtam volna, hogy a Fidesz támogatottsága az erdélyi levélszavazók körében talán már 90 százalék alá csúszott, de ezek szerint mégsem ez történt.

Ebből szerintem az a következtetés vonható le, hogy a Fidesz által felépített alternatív valóság az elmúlt hónapokban Erdélyben is nagyon magas fordulatszámon működött. Vagyis hiába volt Magyarországon látványos politikai átrendeződés, ennek az erdélyi levélszavazók körében alig fog látszani a nyoma.

A felmérés adatainak ismeretében nem meglepő, hogy a közösségi médiában terjedő reakciók szerint óriási a csalódás az erdélyi magyar társadalom jelentős részében. Hogy látod, ez milyen folyamatokat indíthat el a közösségben?

Én a csalódottság mellett a sértettség kifejezést is találónak tartom – legalábbis a közösségi médiában terjedő vélemények alapján – a mostani közhangulat leírására. Az erdélyi magyarok egy része szerintem most halálosan meg van sértődve az anyaországiakra amiatt, hogy mit tettek.

A Facebookon már láttam olyan véleményt is, hogy a Tisza győzelme egy második Trianonnal ér fel, és valószínűleg lesznek olyanok is, akik ezt párhuzamba állítják majd a december 5-i népszavazással.

Szerintem kell egy kis idő, hogy ezek az indulatok, ezek az erős érzelmek lecsengjenek. Ami viszont nagyon fontos, hogy a következő hetekben, legkésőbb hónapokban Budapestről érkeznie kell egy új ajánlatnak Erdély felé. Az új kormánynak mondania kell valamit.

Magyar Péter vasárnap esti győzelmi beszédében említés szintjén ugyan megjelentek az erdélyi magyarok, de ennél többre lesz szükség: valamilyen koherens elképzelést kellene látni a felálló Tisza-kormány részéről. Sőt lehet, hogy még a kormány megalakulása előtt  szükség lenne valamilyen gesztusra Magyar Pétertől.

Szerintem ez a sokkhatás valamennyire oldható. Arra persze nem érdemes számítani, hogy egy éven belül a Tisza kerül többségbe az erdélyi pártpreferenciák között. De az szerintem elképzelhető, hogy a mostani sértettség idővel mérséklődik. Ebben szerepe lehet annak is, hogy szinte mindenkinek vannak magyarországi rokonai, ismerősei, és Magyarországon most kipukkantak a buborékok, vagy legalábbis a fideszes buborékba most megérkezett a valóság. Ennek valamilyen része át fog szivárogni a határon túlra is.

Ráadásul a választások után rendszerint megfigyelhető az a jelenség is, hogy a győzteshez még olyanok közül is többen kezdenek húzni, akik valójában nem rá szavaztak. Ez nyilván inkább rövid távú hatás, mert egy-két hónappal a kormányzás megkezdése után a népszerűség már csökkenni szokott, és most sem várhat mást Magyar Péter, főleg egy ilyen állapotban lévő országban.

De addig lehet egy ilyen győzteshez húzási folyamat, és szerintem ennek is lesz némi hatása Erdélyben. A végén viszont azt kell mondanom, hogy az RMDSZ-nek is kulcsszerepe lesz abban, hogy milyen irányba alakulnak ezek az érzelmek hosszabb távon.

Nyilván ehhez a csalódottsághoz hozzájárulhatott az is, hogy az RMDSZ ebben a kampányban is mindent a Fidesz győzelmére tett fel. Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes egy hétfő reggeli Facebook-bejegyzésben elismerte, hogy többedmagával együtt nem látta „azt az óriási erőt, amely Magyarországon a TISZA fölényes győzelméhez vezetett”. Szerinted valóban nem számítottak az RMDSZ politikusai arra, hogy ez következik?

Az RMDSZ politikusai most nyilván nem reagálhatnak úgy, hogy nem hittek a Fidesz győzelmében, mégis teljes erővel tolták a kampányát. De magára a kérdésre én sem tudok biztos választ adni, ezen én is sokat gondolkodtam. Nem látok bele, kinek mi volt a fejében.

Elképzelhetőnek tartom, hogy az RMDSZ-en belül még viszonylag magas szinten is voltak olyanok, akik tényleg szilárdan hittek a Fidesz győzelmében. Szerintem egyébként ez a Fideszen belül is megtörténhetett. Nyilván nem a csúcsvezetésben és nem a kampánystábban, de lehettek olyanok, akik halálosan komolyan vették, hogy ez a választás meglesz.

Láttunk is olyan helyzeteket, amikor egy-egy jelölt vitatkozott valamelyik Fidesz-közeli intézettel, mert az azt kommunikálta, hogy az illető elveszítheti az egyéni körzetét. Szerintem tehát nem csak az RMDSZ-ben, hanem a Fideszen belül is létezett egy olyan réteg, amely valóban hitt a győzelemben. És én nem a kormányközeli közvélemény-kutatókat vádolnám azzal, hogy rosszul mértek. Inkább azt gondolom, hogy azok a számok megrendelésre készültek.

A szervezet „ideológusának” tartott Székely István ügyvezető alelnök azzal magyarázta hétfőn a Fidesz iránti teljes elköteleződést, hogy az RMDSZ nem mehetett szembe az Orbán Viktorékat 90 százalékban támogató szavazótáborával, tehát valójában kényszerhelyzetben volt. Hiteles ez a magyarázat? 

Székely István ezzel azt sugallja, hogy nem csak a szavazásra regisztrált 310 ezer erdélyi magyar állampolgár 90 százaléka meggyőződéses fideszes, hanem gyakorlatilag a teljes erdélyi magyar felnőtt szavazóbázisnak, vagyis mintegy 600 ezer embernek a 90 százaléka. Ez az általánosítás szerintem nem stimmel. Sőt, Erdélyben az RMDSZ szavazótáboránál is lényegesen több felnőtt korú magyar él, tehát nem 600 ezerről, hanem inkább legalább 800 ezer magyar etnikumú vagy anyanyelvű szavazóról beszélhetünk, ha a teljes magyar népességet 1-1,1 millió közé tesszük.

Ezért én ezt inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az RMDSZ a saját szavazótábora egy részhalmazának a foglyává vált. Éppen annak a részhalmaznak, amely talán a legaktívabb, a politika iránt a leginkább érdeklődik, és ezért a legkönnyebben mozgósítható, és amely számára valószínűleg a nagybetűs magyar ügyek is a legfontosabbak. De  attól még ez továbbra is csak egy részhalmaz, márpedig az RMDSZ a teljes erdélyi magyarság képviseletét vállalta fel. Ezt a részhalmazt a Fidesz a médiabirodalmán és a kommunikációján keresztül egy adott irányba vitte el, az RMDSZ pedig gyakorlatilag oda jutott, hogy ez után a szavazói csoport után kell futnia.

De ezt szerintem nem lehet egyszerűen úgy felfogni, mint a választói akarat iránti reszponzivitást. Ennél itt többről van szó. A demokráciaelmélet sem azt mondja, hogy egy pártnak mindig a szavazótáborában uralkodó hangulathoz kell igazodnia. Többek között ezért szabad a mandátum, és nem kötött. A politikust nem feltétlenül arra hatalmazzák fel, hogy mindig a saját szavazótábora szája íze szerint cselekedjen, hanem arra, hogy a legjobb belátása szerint járjon el.

Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor az első reakciójában csak szűkszavúan gratulált Magyar Péteréknek. De többen, köztük a már említett Tánczos Barna a magyar-magyar kapcsolatok újragondolásáról, az új kormány és a határon túli magyarok közötti együttműködés kiépítéséről írnak. Hogyan fogja kezelni szerinted ezt az új helyzetet az RMDSZ?

A következő napokban, majd hosszabb távon is szerintem nyilvánvalóan elindul egy helyezkedés: mindenki megpróbálja valahogy pozicionálni magát. És nemcsak az RMDSZ. Láttuk, hogy az EMSZ is megpendített már egy olyan húrt, amely talán a Tisza felé való igazodást sugallja. Kicsit attól is tartok, hogy megjelenik majd jó néhány, ki tudja, honnan előbújó „őstiszás” vagy „kriptotiszás” szereplő is.

Az RMDSZ-en belül is vannak olyan csoportok, illetve az utóbbi időben a fősodorból valamennyire kiszorult vagy partvonalra került politikusok, akik úgy gondolhatják, hogy ez számukra a lehetőség a visszatérésre. A szervezeten belül nagyobb súllyal bíró, magas szinten lévő politikusok helyzete viszont szerintem most nem kényelmes. Azt ugyanakkor nem gondolom, hogy kollektíve ne lenne visszaút senki számára, aki az RMDSZ vezetéséhez tartozik.

Én azt tartom a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy középtávon lesz valamiféle kiegyezés a Tiszával. A Fidesszel való kiegyezés sem rövid folyamat volt annak idején, hanem három-négy évet vett igénybe. Abban viszont reménykedem, hogy a Tisza nem próbálja majd meg ugyanazokat a forgatókönyveket, amelyekkel a Fidesz próbálkozott az RMDSZ-szel szemben. Egyrészt azt, hogy alternatív pártokat építsen fel az RMDSZ ellenében – ez a Fidesznek sem sikerült. Másrészt remélhetőleg azt sem, hogy külső nyomásgyakorlással próbálja meg leváltani az RMDSZ vezetését, mert ezzel is próbálkozott a Fidesz. A változásnak, ha lesz, Erdélyből kell indulnia.

Nem állítom, hogy ehhez a kiegyezéshez feltétlenül három-négy évnek kell eltelnie. Az is megtörténhet, hogy a Tisza kivárja akár a következő RMDSZ-es tisztújító kongresszust is. Magyar Péter egyébként az elmúlt két évben elég fegyelmezetten betartotta azt, hogy a régi magyarországi ellenzékből még azokat sem engedte közel magához, akik egyébként nem lejárt szavatosságú vagy kétes teljesítményű politikusok voltak.

Olyanokra gondolok, mint Jámbor András, Tordai Bence vagy akár Hadházy Ákos. Ebből én arra következtetnék, hogy nem lesznek annyira naivak, hogy az RMDSZ-ből, vagy azon kívülről elsőként jelentkezőket piros szőnyeggel fogadják a Karmelitában, csak azért, hogy a jelenlegi vezetés lecseréljék valaki másra.

Az eddigi reakciókból ítélve az erdélyi magyarok egy része árulásnak tartaná, ha az RMDSZ megpróbálna közeledni a Tiszához. Veszít-e szavazókat a szervezet, ha ezt mégis megteszi?

A szerencse az, hogy a romániai választásokig még elég sok idő van hátra. Előbb jönnek a helyhatósági választások, amelyek pedig kevésbé átpolitizáltak. Az RMDSZ ironikus vagy paradox módon akár vissza is térhet a Markó-doktrínához, vagyis ahhoz, hogy mindkét nagy magyarországi párttal viszonylag szoros viszonyt tartson fenn.

Szerintem biztosan nincs többségben az RMDSZ-en belül az az álláspont, hogy a következő négy évet a magyarországi politika szempontjából ellenzékben kellene tölteni. Főleg úgy nem, hogy közben egyáltalán nem tudjuk, milyen folyamatok indulnak el a Fideszen belül, mennyire áll meg a párt eróziója, ki lesz egy év múlva az elnöke, és így tovább.

Az RMDSZ az elmúlt években egyszerre próbált igazodni Budapesthez és Bukaresthez is, miközben számos kérdéshez nagyon eltérően viszonyult a két ország vezetése. Növeli-e Kelemen Hunorék belpolitikai mozgásterét a Tisza győzelme azáltal, hogy már nem kell a Fideszhez is igazodni, s Orbán tusványosi beszédei után magyarázkodni?

Igen, el tudom képzelni ezt az értelmezést. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy különböző szereplők ezt eltérően fogják látni. Lesznek – és már vannak is – olyanok, elsősorban a román civil szférában és értelmiségi körökben, akik folyamatosan számon fogják kérni az RMDSZ-en, miért kötelezte el magát ennyire a Fidesz mellett. Szerintem az USR, vagyis a Mentsétek meg Romániát Szövetség politikusainak egy része is ebbe a körbe tartozhat majd.

Az RMDSZ másik két koalíciós partnere részéről viszont egyelőre nem látom, hogy érdekük lenne ezt különösebben felhánytorgatni. Elég probléma van így is a koalíción belül, nem hiszem, hogy most az hiányozna nekik, hogy az RMDSZ-szel is ezen a vonalon kezdjenek el kekeckedni.

Másfelől a román társadalomban érzékelhető most egy erős szimpátia a magyarországi magyarok iránt, a választási eredmény kapcsán. Ebből azonban az RMDSZ várhatóan kevésbé tud majd profitálni, mint amennyire abból tudott, ami a tavalyi elnökválasztáson történt. Akkor ugyanis, mivel a székelyek és az erdélyi magyarok hatalmas arányban Nicușor Danra szavaztak, nemcsak az erdélyi magyar közösség megítélése javult, hanem az RMDSZ ázsiója is.