Szakács-Paál István: új lapokkal kell kezdeni a magyar–magyar kapcsolatokat a Tiszával

Április 12-én kétharmados Tisza Párt-győzelemmel zárultak a magyar országgyűlési választások. Az anyaországi és külföldi politikusok az eredmény kihirdetése óta sorra fejtik ki véleményüket.

Kíváncsiak voltunk, városunk polgármestere, Szakács-Paál István mit gondol a választás eredményéről, mire számít a Tisza Párttól, mit jelent a kormányváltás Udvarhely számára.

Mit gondolsz a magyar országgyűlési választások eredményéről? 

Azt gondolom, hogy a szavazásra jogosult emberek 80 százaléka elment választani, ez a demokrácia diadala. Én egy videót is vettem fel erről, amiben igyekeztem azt elmagyarázni az embereknek – amiben én amúgy is hiszek –, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, és mindenki a saját életéből, a saját közösségéből merít akkor, amikor döntést hoz egy ilyen szavazáson. És hogy nekünk nem szabad kétségbe vonnunk azt, amit látnak a magyarországi településeken.

Ezt tiszteletben kell tartanunk, merthogy ez az ő igazságuk, és vice versa: nekik is el kell fogadniuk azt, hogy a mi igazságunk az, amit mi látunk, és mi is adtunk egyfajta voksot.

Igazából itt a lényeg nagyon egyszerű: legyen valódi demokrácia. Én azt láttam, hogy valódi demokrácia volt. Az emberek túlnyomó része elment, és élt a választási jogával. A lényeg az, hogy erősödjön Magyarország, és jobb életünk legyen nekünk, magyaroknak.

Mit jelent a Fidesz veresége az RMDSZ-re nézve?

Nem tudom megmondani, hogy az RMDSZ-re nézve mit jelent, nem tartozom azok közé a politikusok közé, akik egyáltalán ilyen jellegű kommunikációt folytathatnak, hogy az RMDSZ egészére mit jelent.

Azt lehetett látni, hogy az RMDSZ és a Fidesz között egy, az évtizedek során kialakuló jó partnerségi kapcsolat volt, van. Meggyőződésem, hogy ehhez az új helyzethez is alkalmazkodnia kell az RMDSZ-nek, és új lapokkal, tiszta lapokkal kell kezdeni a magyar–magyar kapcsolatokat ezúttal a Tiszával.

De azt azért világosan látni kell, hogy mi itt Székelyföldön, vagy úgy általában Romániában nem tehetjük függővé a jólétünket attól, hogy mi zajlik Magyarországon. Mi Romániában fizetjük az adónkat. Nekünk Bukarestből kell minél több forrást behozni, és nyilván az Európai Uniótól. Az, amit mi Budapesttől tudunk kapni, az csak hab a tortán jellegű dolog, de a mi jólétünk nem szabad, hogy függjön ettől.

Udvarhelyre nézve mit jelent a választás eredménye? Amióta az RMDSZ átvette a város vezetését, számos fideszes politikus járt Udvarhelyen, újonnan a Hagyományok Háza is a leköszönő magyar kormánynak köszönhető.

Igaz, én egy nagyon pályakezdő politikus vagyok, ennek megfelelően most nem tudom azt mondani, hogy évtizedes barátságokat kell újragondolni vagy átgondolni. Székelyudvarhely városában azt azért mindannyian tudjuk, hogy mennyi mindent köszönhetünk a Fidesznek: amikor kiállunk a főtérre, megnézzük a felújított templomainkat, iskoláinkat, látjuk, hogy vannak mögöttük magyar pénzek. Én inkább politikusi szempontból látok tanulságokat, amikre figyelni kell.

Székelyudvarhely számára egyértelmű a feladat: mindig el kell tudni mondani Magyarországon, hogy mi vagyunk a székely anyaváros. El kell tudnunk mondani azt, hogy hagyományunk, közösségünk többet érdemel.

Meg kell keresni azokat a személyeket, akik segíteni tudnak abban, hogy bizonyos ügyeket továbbra is végig lehessen vinni magyarországi segítséggel, és meggyőződésem, hogy nekünk ezeket az embereket meg kell találnunk bármikor. Ez nekem is egy feladatom. A közösség elvárja tőlem, hogy partnereket hozzunk, és ezáltal tőkét, tudást, kapcsolati hálót hozzunk a városra.

Milyen politikai tanulságokra gondolsz?

Amelyekre szerintem mindenkinek figyelnie kell. Például, hogy a valóságban kell élni. Amikor látjuk, hogy egyre nehezebb a mindennapi élet, akkor nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne. Látnunk kell azt, hogy az emberek hogyan élik meg a hétköznapjaikat. 

Udvarhelyen is nagyon fontos mindig az emberek között lenni, és egy olyan viszonyt kialakítani velük, hogy bátran merjék elmondani azt, hogy bizonyos kérdésekről vagy akár a munkánkról hogyan gondolkodnak. Nem lehet azt megcsinálni, hogy ritkán találkozol az emberekkel: folyamatosan köztük kell élni, és tényleg egy bizalmon alapuló kapcsolatot kell velük kialakítani, mert csak akkor tudod valójában látni, hogy mi zajlik a városban, az országban vagy egyáltalán a közösségben.

A fiatalok szerepe szerintem megint csak egy érdekes történet. A fiatalok itt nálunk, Romániában főként nem nagyon szoktak eljárni választani. Most lehet, hogy egy paradigmaváltásnak lehettünk a szemtanúi. A fiatalokkal kimondottan sokat kell foglalkozni, és el kell magyarázni nekik, hogy a döntésekhez milyen folyamatok vezettek.

Ez egy olyan kritika, amit lehet, hogy nem nekem kellene egy másfél éves politikai pályafutással a hátam mögött elmondanom, de szerintem a kommunikációt sem jó túlhajtani. Nem kell naponta 70 posztot kitenni, csak arról kell, ami a közösség életét alapvetően befolyásolja. Amit én nagyon szeretek – és azt látom, hogy ignorálják más városvezetők itt Erdélyben is –, az az, hogy bizonyos kérdésekben közvitát vagy egyáltalán a néppel közös döntést hozzunk.

Igaz, itt a nép is mindig megkérdezi, hogy miért szervezünk mi közvitát, miért nem hozunk döntéseket, ha erre ők felhatalmaztak – hogy ez nem-e gyávaság vagy bátorság kérdése. És én nekik is ezt szoktam mondani: ha te úgy hozol döntést, hogy nem ismered minden szereplő álláspontját, az nem bátorság, hanem butaság. De az, hogy te úgy hozol döntést, hogy előtte megismerted mindenkinek a nézőpontját, na, az már bátorság.

Ezeket a dolgokat szerintem nem szabad megspórolni menet közben sem, év közben sem. Vissza kell térni az emberekhez. Az udvarhelyi RMDSZ számára is tanulság kell legyen, hogy a jelenleginél is gyakrabban kell lakossági fórumokat, rétegtalálkozókat szervezni, mert az emberek most már elvárják azt, hogy ne csak négyévente, kampányban szóljunk hozzájuk, hanem folyamatosan szólítsuk meg őket.

Mire számítasz a Tisza Párttól? 

Egyelőre nagyon keveset mutattak meg ilyen szempontból magukból. Nem tudjuk azt, hogy kik fognak foglalkozni például a határon túli magyarok kérdésével, kérésével. Nem szeretnék erről egyelőre információ híján nyilatkozni. Nem ismerem azokat a szereplőket, egyáltalán nem látom azt, hogy ki, kik fogják a csapatot alakítani.

Vasárnap este Magyar Péter a győzelmi beszédében tett egy olyan ígéretet, hogy vállalni fogják a külhoni magyarok képviseletét is. 

Ez egy nagyon szép gesztus volt. Én is követtem a vasárnapi eseményeket.

A partnerségre nyitottak vagytok az új kormányzással is? 

Én ezt kimondottan feladatként fogom fel, amiért majd engem elszámoltathatnak az udvarhelyi városlakók. Azt gondolom, hogy amíg engem egy közösség felkért egy feladatra, és ez a feladat arról szól, hogy én a közösség érdekében alakítsak ki kapcsolatrendszert – aminek a segítségével ide tőkét, tudást tudunk hozni –, akkor nekem kötelességem a mindenkori vezetőkkel Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben is jó kapcsolatot kialakítani.

Nyilván, ha majd ez a közösség, aki engem felhatalmazott, azt mondja, hogy ezt nem kellett volna, akkor ő számon tud kérni, vagy számon fog kérni. De szerintem ez kimondottan – ha úgy tetszik – egy menedzsmentfeladat is: egy városvezetőnek mindenképpen feladata az, hogy partnerségeket kössön, hogy ez esetben a városnak, más esetben a vállalkozásnak gyakorlatilag ebből haszna származzon.