Sánta Miriám: Lenyűgöz a temérdek vas, a gép, a sín, a szag, a hangok, az utazás szele
A hónap szerzője egy hangulatos doku-kötetet ajánl, amely a magyar vasút és a vasutasok világába vezet.
A hónap szerzője, Sánta Miriám egy hangulatos doku-kötetet ajánl, amely a magyar vasút és a vasutasok világába vezet:
SÁNTA MIRIÁM: AZ ÉRZELMEKNEK NINCS NEMÜK
Furcsa vonzalom köt a vonatállomásokhoz. Nem én volnék az egyedüli, mondhatnám, sokakat lenyűgöz gyerekkorában a temérdek vas, gép, sín, szag, az egész rendszer, a hangok, az utazás szele. A vonat csodálatos teremtménye az embernek, Kelet-Európában pedig csodás bosszúsága is – nincs olyan, hogy ne késne, programja megfoghatatlan és átláthatatlan.
Az állomások liminális helyek, ahol bármi megtörténhet.
SÁNTA MIRIÁM: ENHÉDUANNA A CSERNA FOLYÓBA LÉP
A köztesség területe, a mindenféle társadalmi rétegek találkozási pontja, az állomások a történelmi korok éles lenyomatait őrzik mindenhol. A falfirkák, zsíros talpfák, deszkák, raktárépületek, betoncsonkok látványa organikusan él a használaton kívüli sínek között és a töltéseken, útszéleken burjánzó növényekkel.
Megvan a hangulata minden évszaknak a vasút környékén. Az éjszakai szikrázó hó, amely belepi az állomásokat, és a hold ugyanúgy világít, mint a régi lámpák fehér fénye egy-egy teherszállító felett. Nyáron a pirosló pipacsok, a talpfák között kihajtó kamilla hökkenti meg újra és újra az embert.
Számtalanszor jut eszembe József Attila Tehervonatok tolatnak című verse:
Tehervonatok tolatnak,a méla csörömpöléskönnyü bilincseket raka néma tájra.
Oly könnyen száll a hold,mint a fölszabadult.
A megtört kövekönnön árnyukon fekszenek,csillognakmaguknak,úgy a helyükön vannak,mint még soha.
Milyen óriás éjszakaszilánkja ez a sulyos éj,mely úgy hull le ránk,mint a porra a vasszilánk?
Napszülte vágy!Ha majd árnyat fogad az ágy,abban az egész éjbenis ébrenmaradnál?
A raktárelőtt poros lámpa ég.Csak látszik, nem világit,ilyen az ész, ha áhit.Pislog élénken, holottnagy halottfény az ég.
Egy mentett könyv, ami világokat köt össze
Sánta Miriám felvételei
Budapesten került a kezembe Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott című riportkötete egy Könyvmentő árusnál. Legalább négy példány volt szétszórva a kirakott kartondobozokban, így megnézegetve azt is ki tudtam választani, hogy melyik kiadás, borító és betűtípus fekszik nekem a legjobban olvasásra.
Ükapám vasutas volt Nagyszebenben. Még mai is őrizzük a régi vasutaslámpáját – bár ki tudja, hányan használhatták még ezt a típust – és egy emléket az öregről, akit elsodort egy hirtelen meglóduló szerelvény. Két vagon között dolgozott, ellenőrzött valamit éppen, ruhája becsípődött – ennyi kellett csak, hogy a vonat felkapja. Úgy menekült meg, hogy a sínek között még voltak ülepítő gödrök, amelyekbe a mozdony kazánjából ürítették a hulladékanyagokat, s útközben belehuppant egy ilyenbe.
Bár Moldova György riportja a MÁV történetének részéhez járul hozzá, nem a romániai vasút történetéhez (vagy, teszem hozzá, az egykori monarchiáéhoz), a hangulat beszippant.
Ükapám 1884-ben született. Ezzel az órával kelt, ez volt a sípja, és ezzel a lámpással ellenőrizte a vonatokat, még egy másik század elején.
Éjt nappallá tévő emberek dolgoztak és dolgoznak mai napig a vasutaknál. Akit érdekel, hogy milyen egy állomásfőnök egy napja, hogyan működik egy rendszer, mik a hiányosságai és az erősségei, milyen jelleműek a vasutasok, valamint szeretne többet megtudni erről a világról, és a jó riportirodalom is érdekli, annak jó szívvel ajánlom ezt a könyvet.
