Recseg az orosz gazdaság, tévelyegnek a drónok

2022 után évekig a fő hír az orosz gazdaságról a látványos növekedés volt, látszólag a szankciók ellenére. A gyakorlatban és a felszín alatt ennek az oka elsősorban az volt, hogy az addig felhalmozott vagyonát Oroszország belenyomta a fegyvergyártásba, ami felpörgette a számokat, a fizetésektől a munkavállalók számáig. A hirtelen pénzbeáramlás inflációs nyomását a központi bank az alapkamat megemelésével ellensúlyozta. 

Később kiderült az is, hogy az orosz kormány a kiadások egy részét úgy rejtette el, hogy a bankokat vette rá, hogy a háborús erőfeszítéshez kapcsolódó vállalatokat kedvezményesen hitelezze. Jelentős összegekről van szó, a védelmi kiadásokhoz hasonló. 

És miközben a felhalmozott vagyont élte fel az ország – ez a vagyon egyébként bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy az orosz lakosságból jelentősen gazdagabbat varázsoljon – aközben a 2022 után megdrágult olaj és gáz folyamatosan hozta be a pénzt.

Ez a struktúra látványos számokat generált ugyan, de nem fenntartható hosszú távon, főleg úgy, hogy közben háború zajlik. A nem-háborús cégek arra kényszerülnek, hogy úgy versenyezzenek fizetésben az alkalmazottakért, hogy mögöttük nem áll az állami olajpénz, illetve minden hónapban kiszív a rendszerből több tízezer munkaképes embert a háború. És közben az állam eltökélt célja, hogy 

fenntartsa azt az illúziót, hogy a háború nem jelent terhet az átlag lakosra nézve. 

Most, 2025 nyarára-nyárvégére értünk oda, hogy az orosz vezetők is kezdik beismerni, hogy baj van. Az állami Sberbank vezetője, German Gref például Vlagyivosztokban úgy fogalmazott egy augusztus végi konferencián, hogy a második negyedév technikai stagnálásnak nevezhető volt, július-augusztusban 0 növekedéshez közelített az ország. 

És hozzátette, hogy reméli, a központi bank nem engedi, hogy recesszióba forduljon. Ha az olvasónak furának tűnik a megfogalmazás, akkor ne feledje, ez egy diszkrét, mondhatni udvarias megnevezése annak, hogy baj van. 

Putyin Oroszországában nem igazán lehet ennél keményebben fogalmazni, mert az kellemetlen kérdéseket vethetne fel a háború kapcsán is. Egyébként hivatalosan a számok nem olyan rosszak, a második negyedév 1,1 százalék növekedést mutat az előző évhez képest. 

Európai viszonylatban nem hangzik ez olyan rosszul, de a tavalyi növekedés ugyanebben a periódusban 4,3% volt, ahhoz képest hirtelen torpanásnak érződik. És még fontosabb, hogy ez a hivatalos adat, ami egyfelől nem teljesen megbízható, másfelől az orosz átlagember ennél sokkal rosszabbnak érzékeli a helyzetet, hiszen a nagy vagyonok a fegyvergyártókhoz és a hadsereghez kerülnek.

Egy átlagos cég sokkal inkább a kevés és egyre dráguló munkaerőhelyzettel, és az egyre drágább hitelezéssel szembesül, miközben mindenért, beleértve az embereket, nyersanyagot, energiát, szállítási kapacitást, mindent, versenyeznie kell az állammal.

Az állam közben azzal szembesül, 

hogy az olaj ára még mindig nem sokkal 60 dollár felett mozog, és az OPEC még egy kicsit emelt is a termelésen, azaz egyhamar nem is fog lennebb menni az olajár. 

Az év eleje és augusztus között tavalyhoz képest 20 százalékkal csökkent a fossszilisokból származó bevétel. Az orosz bankok egyre jobban érzik a rosszul fizető kölcsönökből származó károkat, és valószínűleg az államra fog szakadni ez a költség. 

Olyan különböző iparágak, mint a vasút, szén meg építőipar kezdik érezni a terhelést, amelyek eddig jól teljesítettek. És ráadásul mindennek tetejébe az augusztus elejétől elkezdett ukrán légi művelet az orosz olajfinomítói kapacitásnak akár a 20% százalékát is kivehette a termelésből. 

A korábbiakhoz képest most távolabbra ható drónok ismételten támadnak olajfinomítókat, amivel jelentősebb kárt okoznak. A szankciók miatt az érzékenyebb eszközöket nem, vagy nehezen tudják pótolni, például Kína ilyen specializált eszközöket jellemzően nem gyárt, vagy amit igen, azt rosszabb minőségben. Mindez azzal jár, hogy a javítást lassabban, drágábban lehet végezni, miközben minden kiesett nap dollármilliókat is jelenthet.

A leglátványosabb hozadéka ennek a sikeres légi hadjáratnak talán az, hogy több, akár 10 orosz régióban kifogytak a benzinből és dízelből. Bár elképzelhetetlennek hangzik, és az elején magam sem vettem komolyan az ilyen híreket, de a nagy nyugati lapok is beszámoltak erről. Lehetséges, hogy ehhez alkalmazkodik a lakosság (kevesebb fogyasztással) és az állam (hatékonyabb elosztással), de mindenesetre váratlan.

Egyre merészebb támadások

Miután Trump vörös szőnyeggel és tapssal fogadta Putyint, Putyin is megadta a választ. Pekingben Hszi Csin-pinggel találkozott, és Narendra Modi indiai elnökkel, amire Trump sértődötten írta ki a Truth Socialra, hogy Hszi, Putyin és Kim Dzsongun az USA ellen konspirálnak. 

Ugyan itt Indiára nem tért ki, de más posztjaiból úgy tűnik, hogy valamennyire megértette, hogy sikerült Indiát felbőszítenie az aránytalanul magas vámokkal. De azért olyan nagyon nem sértődtek meg az amerikaiak, például értesítették az európai partnereket, hogy visszalépnek az olyan közös projektekből, amelyek az Irán, Kína és Oroszország által terjesztett dezinformációk visszaszorítására jöttek létre. Ezzel párhuzamosan az oroszokkal határos NATO tagállamoktól is visszavonnak támogatást, amelyek a védelmet hivatottak fejleszteni.

Tehát szóban bár kritizálja ritkán az oroszokat, és továbbra is sorozatosan halljuk a majd két hét múlva kezdetű mondatokat (amelyek végén rendre nincs semmi), de a gyakorlat azt mutatja, hogy az oroszok javára tesz az USA lépéseket. 

Mindezek fényében nézve talán nem csoda, hogy csak az elmúlt napokban a következők történtek: legnagyobb orosz dróntámadás, olyan 800 eszközzel; ekkor egy ukrán kormányépületet is eltaláltak. 

Jarova faluban a nyugdíjért sorban állókat lőtték, 24 ember meghalt, 19 megsebesült. Ne feledjük, a bombák, drónok drágák, az oroszok azt választották, hogy katonai célpont helyett nyugdíjasokra lőjenek. 

És végül szeptember tizedikére virradóra egy híján húsz drón repült be Lengyelországba. A cikk írásakor még nem teljesen világosak a részletek, de azért az elég biztosra vehető, hogy ennyi és ilyen mélyre hatoló drón már nem nevezhető véletlen incidensnek – bár a NATO kormányok, szokásukhoz híven, majd talán annak fogjk titulálni.

Az oroszokat felbátorította az a gyengeség, amit a Nyugat, és elsősorban az Egyesült Államok mutatott. A gazdasági helyzet is motiválhatja merészségre őket, már ha egyáltalán eljutnak a rossz mutatók az elnökhöz.

És végül az orosz büntetlenség után Izrael és Amerika is fittyet hány a jogra és kedve szerint bombáz távol a saját területétől. Másban is felmerülhet, hogy akkor szabad másokat bombázni. Nem úgy tűnik, hogy Trump elnöksége a globális békének kedvezne…