Rácz Béla Gergely: Egy elhúzódó politikai válságnak most beláthatatlanul negatív következményei lennének

A romániai politikai helyzet az elmúlt napokban ismét bizonytalanná vált, miután a kormánykoalíción belüli feszültségek nyílt konfliktussá éleződtek. A miniszterelnök körüli vita, a támogatás visszavonásának lehetősége és az előrehozott választások felvetése nemcsak politikai kérdésként jelenik meg, hanem közvetlen gazdasági kockázatként is.

Mindez egy olyan pillanatban történik, amikor a román gazdaság eleve törékeny egyensúlyban van. A növekedés látványosan lassul, az infláció továbbra is magas szinten marad, a költségvetési hiány pedig tartósan az egyik legnagyobb az Európai Unióban. Eközben a kormány egyszerre próbálna költségvetési fegyelmet tartani és beruházásokkal fenntartani a gazdasági lendületet, miközben az uniós források lehívása is kulcskérdéssé vált.

Ebben a helyzetben nemcsak az a kérdés, hogy mekkora a baj, hanem az is, hogy a politikai bizonytalanság mennyiben mélyíti a gazdasági problémákat, és milyen mozgástere marad a döntéshozóknak a következő hónapokban.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Rácz Béla Gergely közgazdásszal:

Ha egyetlen tényezőt kellene kiemelnie, mi jelenti ma a legnagyobb kockázatot a román gazdaság számára?

A román gazdaság számára a legnagyobb probléma – a kormányválságtól függetlenül is – a költségvetés helyzete és a hatalmas költségvetési hiány. Ennek a ledolgozását a kormány elkezdte, de a célként kitűzött, GDP-arányosan 3 százalékos hiány még mindig nagyon-nagyon messze van.

Éppen ezért lenne nagyon szükséges az, hogy egy stabil kormány tudjon működni, amelyik meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a hiányt ezt következetesen és lassan csökkentsék.

Fontos ugyanakkor látni, hogy a hiány lefaragása rendkívül kényes folyamat. Az eszközök alapvetően adottak: adóemelés és kiadáscsökkentés. Csakhogy ezek közvetlenül hatnak a gazdaság teljesítményére is. Ha nő az adóteher a lakosság és a vállalatok számára, vagy ha csökkennek a közkiadások, az értelemszerűen visszafogja a gazdaságot.

Nagyon könnyű átesni a ló túloldalára: ha túl drasztikus és túl hirtelen az adóemelés, túl sok a költségvágás (akár közalkalmazottak elbocsátásával, akár fizetéseknek a befagyasztásával, akár bármilyen ilyen módszerrel – amelyek szükségesek amúgy) akkor többet veszítünk az egészből, mint amennyit nyerünk. 

Tehát ez egy nagyon-nagyon kényes egyensúly: úgy kell helyrerakni a költségvetés helyzetét, hogy közben a gazdasági teljesítményt ne verjük azonnal és teljes mértékben agyon.

A kormány ebben egészen hatékonyan tudott egyensúlyozni és következetesen tette ezt. Nyilván ez a lakosságnak fáj és ezért a Romániában mindig ott leselkedő koalíciós válság az most be is következett.

Ebben a belső makró egyensúlyi kontextusban, illetve a külső környezeti kontextusban – az olajárak, energiaárak emelkedése és még nagyon sok minden külső kockázati tényező miatt – ez a legrosszabb pillanat egy elhúzódó kormányválságra, ne adj isten, előrehozott választásokra, mert akkor mindaz, amit eddig a költségvetés helyzetének a kiegyensúlyozásáért tettek, nagyon gyorsan el lehet veszíteni és gyakorlatilag kárba ment erőfeszítésekké válik mindaz, amit eddig tettek.

Mennyire fenntartható ez az egyensúly, hogy a kormány hiánycsökkentéseket ígér, közben a gazdaság belassul? Van-e reális esély arra, hogy ez a deficit érdemben csökkenjen?

Amikor költségvetési hiányról beszélünk, van egy fontos technikai szempont: a költségvetési hiányt azt mindig a GDP-hez mérjük.Tehát abban az esetben, hogyha a GDP csökken, akkor egy csökkenő hiánnyal is lehet nagyobb GDP-arányos költségvetési hiány. 

A GDP-hez viszonyítjuk a költségvetésnek a hiányát és ezt százalékban határozzuk meg, hogy GDP-hez képest mennyivel költöttünk többet, mint amennyi bevételünk volt. Hogyha a GDP el kezd zsugorodni, akkor ugye kisebb számmal osztjuk a hiányt, tehát az arányos hiány az lehet, hogy kisebb kiadások mellett sem változik arányosan - ez az a nagyon kényes egyensúly, amiről beszélek.

Ami egyre nagyobb terhet jelent a költségvetésre, az a felhalmozott államadósságnak a finanszírozása, hogy a meglévő államadósságra mennyi kamatot fizetünk. Abban az esetben, hogyha kormányválságok vannak, nincsen sem politikai, sem gazdasági stabilitás, akkor az adósságnak az újrafinanszírozása az egyre többe fog kerülni, mert a piacok azt mondják, hogy Romániában nincs stabilitás, a visszafizetés tekintetében nem bízhatunk meg benne teljesen, ezért magasabb kamatokkal vagyunk csak hajlandóak finanszírozni a hiányt. 

Ez megint problémát jelent, mert ez egy plusz kiadás és költségtétel a költségvetésben. Bekövetkezhet az – és ez az, amitől azt gondolom, hogy most a legjobban tartanunk kell – hogy amennyiben ez a kormánykoalíciós válság elhúzódik – még egyszer a legrosszabb forgatókönyv az előrehozott választások –, az azt jelenti, hogy a hitelminősítők Romániát akár egyik napról a másikra tudják minősíteni. 

Rendszeresen történnek a hitelminősítőknek a minősítései (megvan az, hogy időközönként melyik hitelminősítő mikor minősíti Romániát), de megtehetik azt, hogy nem várják meg azt, hogy az idő lejárjon az újraminősítésig, mert ha azt látják, hogy nagyon rosszak a folyamatok, egyik napról a másikra dönthetnek úgy, hogy holnap leminősítik az országot. 

És a mostani minősítés alatt már gyakorlatilag a „junk” van, ami azt jelenti, hogy befektetésre nem ajánlott. Ha Románia ebbe a kategóriába kerül, akkor gyakorlatilag a külföldi finanszírozásnak a bevonása az nagyon nehézzé és nagyon-nagyon drágává válik, tehát megjelenik újból a fizetésképtelenség szelleme.

Az utóbbi pár nap alakulása alapján inkább még egyelőre csak egy bizalmi problémáról beszélünk, vagy már most is láthatóak konkrét hatások a számokban?

A piac részben már korábban is beárazta a kormánykoalíció törékeny egyensúlyát, viszont árgus szemekkel figyelik azt, hogy mi történik Romániában, és ha ez a válság rövid időn belül megnyugtatóan nem oldódik meg, akkor megint azt láthatjuk majd, hogy a lej az elkezd gyengülni, annak rögtön inflációs hatása van. Emellett a hitelminősítők leminősíthetik Romániát, ami azt jelenti, hogy az adósság újrafinanszírozása az nehézségeket fog okozni, sokkal drágábban tud megtörténni. Ez egy olyan negatív spirál, amibe talán jobb nem is belegondolni.

Előrejelzéseink szerint jelen pillanatban is a 2026-os évnek a növekedése az kvázi nem létezik. Különböző előrejelzések vannak arról, hogy 26-ban mennyit növekszik a GDP, még a mi pár hónappal ezelőtti előrejelzéseink is +0,5-0,7%-ról szóltak, most mi is frissítjük a modellünket, de ebben már inkább nulla vagy mínuszos növekedéssel kalkulálunk a 2026-os évre.

Mennyire sérülékeny most Románia az EU-s pénzek tekintetében? Mi történik, ha a politikai válság miatt elcsúsznak a reformok és veszélybe kerül a PNRR-pénzek lehívása?

Nem akarok túl erős szavakkal élni, de jelen pillanatban semmilyen ilyen típusú megcsúszás vagy probléma nem szabad, hogy beálljon, mert annak nagyon-nagyon súlyos következményei lesznek.

A politikai szereplők is pontosan tudják, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, beleértve az államelnököt is, hogy beláthatatlanul nagyon negatív következményei vannak annak, hogyha most egy elhúzódó politikai válság lesz. 

Ez megnehezíti az európai uniós pénzeknek a lehívását, és még egyszer mondom: a kamatfelárak megugranak, az árfolyam megint elszáll, tehát egy amúgy is inflációs környezetben, egy amúgy is nulla közeli gazdasági növekedési kontextusban, amikor a külső környezetben is rengeteg probléma van. Ez egy nagyon rossz helyzetre egy következő hatalmas nagy csapás lenne, ezért bizakodunk abban, hogy ezt a két hetet és ezt a helyzetet, a parlamenti pártok is látják – akár kormányon, akár ellenzékből – és nem váltanak ki egy olyan válságot, aminek a kezelése és megoldása a mostaninál sokkal inkább fájdalmasabb lesz nekik is, meg hát nyilván a lakosságnak és a vállalatoknak is.

Ha az elkövetkezendő fél-egy évet nézzük, inkább egy lassú stabilizáció, vagy egy mélyülő gazdasági probléma a reális? Mi dönti el, melyik forgatókönyv valósul meg?

Vannak olyan külső környezeti tényezők, amelyeknek az előreláthatósága az azért korlátozott: nem tudjuk azt, hogy mi történik Iránban, mi történik akár az orosz-ukrán háborúban. Elég sok ilyen külső tényező van, ami eléggé beláthatatlan. 

De abban az esetben, ha a jelenlegi kormány maradni tud, nincsenek előrehozott választások, és egy nagyon gyors rendeződése van ennek a koalíciós válságnak, akkor azt tudom mondani, hogy Románia egy ilyen 0 közeli gazdasági növekedést produkálva fogja tudni csökkenteni a költségvetési hiányt, azaz egy olyan pályán marad, ami nem egy könnyű pálya, de ami egy konszolidáció irányába mutató pálya.

Ha ettől eltérünk, akkor az azt jelenti, hogy magasabb hiány lesz, nagyobb lesz a gazdasági visszaesés, és egy rosszabb helyzetbe kerül az ország, mint amilyenben az elmúlt tizenvalahány évben bármikor volt. 

Nagyjából ez a két forgatókönyv, amelyik kirajzolódik. A parlamenti pártok felelősségérzetében bízva reméljük, hogy a jobbik forgatókönyv fog bekövetkezni.