Putyin számára a béke veszélyesebb, mint a háború folytatása

Trump beiktatása óta az ukrán-orosz háború kapcsán létezik egy erős , ami időnként felüti a fejét többé vagy kevésbé hangosan, és eléggé kiszámítható ciklusokban. 

Trump és csapata bejelentenek valami hangzatosat, mint például, hogy már közel állnak a békéhez, Trump kifakad Ukrajna ellen, az európai vezetők a segítségére sietnek, látszólag sikerrel, Putyin beszél telefonon Trumppal, és az egész folyamat nem jut sehová.

Februárban ünnepelhetjük ennek a folyamatnak az első évfordulóját, szabad szemmel is látható változás nélkül. És a napokban Trump újrakezdte a kifakadási szakaszt, a Reuters szerint újra Zelenszkijt hibáztatja.

Lesz-e 2026-ban áttörés?

Röviden: nem lesz. Köszönöm a figyelmet, ennyi volt a cikk. Na jó, talán érdemes kicsit kifejteni, hogy mire gondolunk. Pontosabban áttörés ugyan történhet, de nem Trump miatt. 

Az orosz és az ukrán gazdasági nehézségek vagy politikai felbolydulás hozhatnak elméletben változást, de egyik sem tűnik túl valószínűnek idén. Bár ne feledjük, hogy ezek általában váratlanul történnek, máskülönben a hatóságok megelőznék.

A béketárgyalások jelenleg nem úgy zajlanak, hogy a béke következzen. 

Alapvetően, ha nincsen az egyik fél hatástalanítva, hogy a másik fél rákényszerítse az akaratát, akkor a tárgyalási folyamat jellemzően lassan halad. Nagyrészt a színfalak mögött, technikai részletekben, és nem bombasztikus bejelentések formájában zajlik.

A hangzatos újságcímek ellenére egyelőre egyik fél sem áll a kimerülés szélén. Jelen esetben a nagy békebejelentések nem arról árulkodnak, hogy valós haladás történne, vagy hogy egyáltalán elsőbbségi kérdés lenne a valós békekötés – vagy legalább fontosabb, mint a „pillanat uralása”. 

A felek között változatlanul nincs egyetértés, sem közeledés: 

az ukránok továbbra sem kívánnak meghalni, Putyin meg továbbra is el akarja pusztítani az ukrán államiságot – nem feltétlenül kell ugyan ehhez bekebeleznie az országot, de teljes kontrollt akar – áll az Atlantic Council elemzésében. Valójában erről szól az, hogy Putyin folyton követeli az ukrán erősítések mögötti területeket, és minden lépést ellenez, ami egy jövőbeli békét életben tudna tartani – mint a külföldi csapatok állomásoztatása ukrán területen, az ukrán NATO-tagság, a létszámkorlát nélküli hadsereg. 

Ezek ellenzése viszont egy későbbi inváziót kedvezőbb feltételek közé terel. Erről szól az is, hogy választásokat követel Ukrajnától úgy, hogy nincsenek a minimális feltételek sem biztosítva – például az, hogy a választási fülkéket nem bombázzák szét. Ha Putyint a saját országában nem érdeklik a tiszta választások, ahogy a Golos választási megfigyelő szervezet megfogalmazta, akkor miért gondolnánk, hogy az ellenségének tiszta, igazságos, demokratikus választásokat akar?

Tehát nincs szó kimerülésről, nincs szó a kompromisszumnak még a lehetőségéről sem. 

Akkor miért hangzanak el olyanok, mint az, hogy Zelenszkij szerint 90 százalékban kész a békemegállapodás? Vagy hogy Putyin készen áll a békére?

Nos, röviden: ugyanazért, amiért az európaiak sem szólalnak fel túl hangosan Trump fenyegetéseire. Egyszemélyes műsor Trump számára, mindenki igyekszik jelezni, hogy ő aztán nagyon készen áll a békére, csak a másik fél az akadály. Ennek célja az, hogy Amerikát minimum ne fordítsák maguk ellen, jobb esetben a jóindulatát megszerezzék. Ebben, amint a napokban Trump megszólalásai mutatják, az ukránok és Európa nem indulnak előnnyel.

De miért? 

Tényleg csak a háborút akarják fenntartani az európaiak vagy az ukránok? 

Nos, utóbbiak azok, akik a vérükkel és a pénzükkel fizetnek meg minden napért. 

Ők azok, akik a legközelebbről érzékelik, hogy mit jelent az oroszok által elfoglalt területeken élni, hiszen rokonaik vannak a másik oldalon. Víz- áramellátási gondok vannak, az internet, kommunikáció és főleg a szólásszabadság nagyon szigorúan ellenőrzött, az ukrán nyelv oktatását betiltották. És mostanra több százezer ukránt soroztak be erővel az orosz csapatokba, ahogy azt a Le Monde is megírta, hogy a honfitársaik ellen harcoljanak. Oroszországban is rossz az átlagember helyzete, de az elfoglalt területeken jóval kegyetlenebb körülményeket tart fenn Moszkva. 

Ugyanez történne a maradék Ukrajnával is, ha az oroszok elfoglalnák, vagy, egy elhibázott békediktátummal, ingyen megkapnák a maradék területeket. Ez magyarázza azt is, hogy Zelenszkij nem is egyezhet bele bizonyos engedményekbe, mert a katonák és az utca embere egyszerűen fellázadnának a kijevi vezetés ellen. Kicsiben láttuk ezt a korrupciós botrányok kapcsán 2025 júliusában, amikor a tüntetők kikényszerítették a vezetésből, hogy vonja vissza a korrupcióellenes szerveket megcsonkító törvénymódosításokat. A területek feladása nem lakatlan földek adásvétele lenne, hanem valós emberek valós otthonainak elkótyavetélése. Valószínűleg egyszerűen nem élné túl a vezetés az ilyen egyezkedést.

Európa számára sem valamiféle absztrakt dolgot jelentene a területek elfoglalása, hanem azt, hogy potenciálisan több százezer harcedzett emberrel nőhet az orosz hadsereg, és az orosz határ itt lenne mellettünk. 

Igaz ugyan, hogy a valóságban nagyon nehéz lenne az oroszoknak kontrollálni egy ilyen területet és ennyi embert, de az európai hadvezetőknek nem az a dolga, hogy a jó forgatókönyvekre álljanak készen. 

Ekkor persze nem is számoltunk a menekülthullámmal, amivel ez járna. Úgyhogy, ha más nem is, de a lengyel, finn és balti országok minden bizonnyal számolnak az ilyen következményekkel is. 

És az Al Jazeera helyszíni tudósítása szerint már ma is egy óriási katonai erőddé változtatják az elfoglalt Donbaszt az oroszok, ami nem azt mutatja, hogy Ukrajna után békésen képzelik el a jövőt.

A béketeremtés tehát igazából az orosz oldalon van, 

nem az ukrán és nem az amerikai oldalon. Ha holnap Putyin visszavonja a csapatokat, akkor azonnal lehetne béke – az ukránoknak se motivációja, de főleg ereje nincs valamiféle bosszúhadjáratba bocsátkozni. 

Csakhogy Putyinnak is megvannak a maga ösztönzői, amelyek eddig is ott voltak, és szemernyit se változtak az utóbbi évben. Egyfelől továbbra is azt gondolja, hogy a tervezettnél lassabban, de nyerésre áll, amint az újévi beszédében fogalmazott. 

Jó eséllyel azok a jelentések, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy biztonságos Ukrajnát lerohannia, most is túl optimisták. Mivel veszélyes lenne a negatív híreket leadniuk a főnöknek, minden alattvaló színez rajta egy kicsit, mint korábban a kommunista tervgazdaság eredményeit volt szokás.

A béke belső harcokkal és tovább

Másrészt viszont, ha aláírná a békét, akkor hirtelen belföldön is megszaporodnának a problémák: a politikai hatalom egy része, a nacionalista szárny megalázónak tartaná, hogy nem sikerült leigázni Ukrajnát, és ezért Putyint tennék felelőssé. Putyint, aki az ukrajnai kalandjával eleve elvesztette Örményországot, Szíriát, Venezuelát, és talán Iránt is. Már ma is azt követeli a katonai vezetők egy része, hogy az állam minden erőforrását a szent célnak, Ukrajna elpusztításának vesse alá.

Miközben hadakoznia kellene a belső hatalmasokkal, az orosz gazdaság is erőteljesen sokkon menne át. Ma a háború adja a gazdasági teljesítmény nagy részét. 2023-2024-ben ez 4 százalék fölötti éves növekedést jelentett, de már most kifulladt a növekedés, 2025-re már csak 0,6 százalékot nőtt a gazdaság a The Moscow Times szerint (és ez is csak akkor áll, ha elfogadjuk a hivatalos számokat). De a kis növekedés is növekedés, a háború leállása viszont visszaesést jelentene a katonai termelésben még úgy is, hogy az orosz vezetés biztosan igyekezne fenntartani mindent, amit csak lehet. 

Viszonyításképp, az amerikaiak a második világháború után – bár az amerikai szárazföldet nem érte bombázás –1946-ban a gazdasági növekedés üteme 20 százalékkal esett vissza az Institute of Economics and Peace elemzése alapján. Ugyan ez nem a gazdaság visszaesése, és a várttól elmaradt a nehézség, de még ilyen körülmények között is kihívást jelent egy országnak a háborúról való visszaállás a civil életbe.

Az oroszok viszont más körülményekkel néznek szembe, még a szankciók teljes eltörlése esetén is kevés vállalkozás merne pénzt befektetni egy ilyen veszélyes helyre. Rengeteg infrastruktúrát kellene felújítani és újraépíteni – egy részét a háború miatt, de sokkal nagyobb részét a háború miatti elhanyagolás következtében. 

Rengeteg pénzre lenne szükség, és hirtelen felszínre kerülne minden probléma, amit az eddigi években a háború miatt szőnyeg alá lehetett seperni. A rossz gazdasági teljesítmény önmagában nem probléma, azzal még el tudna sántikálni a vezetés, de a lakosságot már ma is sújtja a magas infláció, ez évek alatt erős elégedetlenséghez vezethet.

A háborús veteránok mint veszélyforrás

És végül, de nem utoljára, közel 700 ezer háborús veterán ömlene azonnal vissza az országba, potenciálisan visszacsempészett fegyverekkel. Még ha száz- kétszáz ezret foglalkoztatna tovább az állam, még akkor is nagy számokról beszélünk, úgy, hogy már ma is problémákat okoz az a kevés veterán, aki visszakerült. 

Egy ilyen brutális háború után nagyon erős orvosi és pszichológiai ellátásra lenne szükség, ez pedig hiányzik, és a pénzszűke miatt egyre elhanyagoltabb terület. Ennyi traumatizált, erőszakos hátterű ember nem pusztán bűnözési statisztika, ennyi ember már destabilizációt is jelenthet.

Putyin számára tehát a béke igazából veszélyesebb, mint a háború folytatása. 

Nemcsak jutalom, büntetés is kell a béke akarásához

Közben Trump és Amerika fenyegeti Putyint semmiféle büntetést a háború folytatása miatt annak ellenére, hogy a béketeremtésben nem csak a jutalom, de az elrettentés is fontos. 

Trump kiszámíthatatlansága az európaiak és az ukránok számára is, finoman szólva, megkérdőjelezi a biztonsági garanciák értékét, de az oroszok számára is problémát jelent. Ők sem tudják, mit higgyenek vagy ne higgyenek el, úgyhogy inkább bizalmatlanul kezelik az egészet. Ha szemernyit sem bíznak a másik félben, akkor az abban sem segít, hogy idővel a tárgyalásokban megoldást lássanak.

Úgyhogy egyelőre minden ugyanúgy folytatódik. 

2025-ben minden korábbi évnél gyorsabban emelkedtek az orosz katonai veszteségek, az ukrán civilek számára is 2025 volt a leghalálosabb év az ENSZ Emberi Jogi Megfigyelő Missziója Ukrajnában jelentése szerint. Többek között azért is, mert az amerikaiak jelentősen csökkentették a légvédelmi támogatást. A nagy képet nézve lényegében az oroszok által elfoglalt területek nem változtak 2023, 2024 és 2025 között.

Amint azt Katarina Mathernova, Ukrajnában szolgáló EU-nagykövet kiemelte, nemrég ez a háború leelőzte hosszban a szovjetek 1418 napig tartó második világháborús küzdelmét. Az alatt a szovjetek az orosz területekről egész Berlinig tolták vissza a náci csapatokat, ebben a háborúban pedig Kupjanszknál szinte áll a front. 

Valami radikális esemény vagy katasztrófa nélkül nem valószínű, hogy sok változást hoz 2026.