Párterápia receptre: tánc

Ahogy már megszokhattuk, zajlik az élet a Kékiringó Néptánccsoport életében: fellépnek, táboroznak, új dolgokat tanulnak. Két pályázat kapcsán tartott sajtótájékoztatón ezekről is beszélgettünk a csoport vezetőjével, Both Arankával. Egy újdonságról is beszámolt, ami közelebb hozhatja a párokat egymáshoz.

Mielőtt leleplezném a nagy titkot

Kukkantsunk bele a néptánccsoport életébe: mostanában jár le két pályázatuk, az egyik a hagyományőrzést célozta meg, a másik a népviseleti készletükbe hozott néhány új darabot.

Mindkét projektet Hargita Megye Tanácsa finanszírozta a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponton keresztül. Székelyudvarhely önkormányzata és a Bethlen Gábor Alapítvány is besegített az anyagiakba. Nem hiába, lejjebb látni fogjátok, mennyi a program, és ott vannak a kötelezők is, mint a terembérlés, ami eléggé megterhelő költség minden évben.

Kell a pörgős szoknya, csattanós csizma

A gyerekek mire elballagnak, több mint tíz tájegység táncát tudják, minden vidéknek megvan a maga viselete, és a fellépés úgy az igazi, ha ruha is van hozzá.

Így nem csoda, hogy folyton bővíteni kell a készletet, és még azzal nem is számoltunk, hogy a gyerekek úgy nőnek, mint a gomba, saját viseletet venni csak a legnagyobbaknak éri meg, akik már nem növik ki, egy életen át érték az számukra.

A kisebbek számára fontos, hogy a csoport rendelkezzen viseletkészlettel, amiből a fellépések alkalmával oda tudnak adni nekik. Both Aranka szerint egy álom lenne, hogy mindenkinek legyen elég a ruha, de az sem játszik, hogy azért ne lépjen fel valaki, mert nincs mit felvennie. A hiányosságokat kölcsönzéssel, kölcsönkéréssel oldják meg.

Elmondta, a lányokkal kicsit könnyebb, mert a mellény egyszerűen bevarrható, a szoknyán is hamar arrébb lehet tenni a gombot. A legényeknél már kicsit nehezebb a helyzet, nagyon különböző testalkatúak, nehezebb jól passzoló harisnyát, pont jó csizmát találni.

A pályázatnak hála most négy kislányviselettel és két pár csizmával lettek gazdagabbak, amit a hétvégén ki is akarnak „próbálni”, hogy hallják, hogyan szól a csapásoknál a csizma szára.

Hagyományőrzés tánccal, zenével, kézimunkával

Szintén a közeljövőben készülnek Balánbányára, hogy Sándor Csabától megtanulják, milyen egy igazi felcsíki tánc.

Felkérést kaptak a Móra Ferenc Iskola 35 éves és a Napsugár Napközi 80 éves születésnapjára. Közben készülnek a saját fennállásuk 28. évfordulójára, eddig megtanulták a figuraállományt, most következik a koreográfia betanulása.

Saját születésnapjuk szokásosan december elején lesz, pontos időpontot még nem árult el Both Aranka.

Jelenleg az is bonyolítja a helyzetet, hogy a Siculus Ifjúsági Ház a Művelődési Ház felújítása miatt sokkal jobban igénybe van véve, nehezebb most szabad helyet találni.

A nyáron számos edzőtábort szerveztek generációnként és közösen is, voltak a Botorka Fesztiválon, Kiscsőszön a Pajtafesztiválon, tavasszal saját fesztivált szerveztek, részt vettek az Erdélyi Táncháztalálkozón, felléptek az Őszi Vásáron, Keresztúri Napokon.

A színpadon túl is fontos számukra a hagyományőrzés: kézműves foglalkozásokon tanulnak bútort festeni, nemezelni, fafaragni vagy kosarat fonni.

Te is táncra perdülnél?

A Kékiringó Néptánccsoportba a gyerekek, fiatalok mellett felnőttek is tartoznak.

Eredetileg több mint 15 évvel ezelőtt a gyerekek szüleivel és az ő barátaikkal indult a felnőttoktatás, azóta 2–3 évente indul egy új csoport teljesen kezdő pároknak. Amikor 2–3 év után eléggé ügyesek lesznek, társulnak a régiekhez, haladókhoz. Idén is indult egy új csoport, amibe még nem késő csatlakozni, ha táncra perdülnél.

A tánccsoport vezetőjének az a tapasztalata, hogy nagyon jó hatással van a párkapcsolatokra. Eleve nagyon kevés minőségi időt töltünk a párunkkal, kevés a kommunikáció. Itt viszont fontos, hogy abban a két órában az ember figyeljen a kedvesére, megfogja, megsimogassa, megölelje.

„Van, aki azt mesélte, hogy neki a párkapcsolata is sokkal jobbá vált, sokkal többet tud beszélgetni a partnerével, amióta táncra jár, olyan is van, akinek a szexuális élete javult. Megpróbálom arra tanítani őket, hogy törődjenek egymással.”

– Igyekszem megértetni velük, hogy együtt jobb, mint külön-külön. Sokan nem beszélik meg a dolgaikat, csak azért, hogy ne legyen vita, pedig attól még a probléma ott van – mondta a csoport vezetője.

Nem csak kettőt jobbra, kettőt balra

Azért arra készülj fel, hogy bár nem nehéz, de nem is lesz a legegyszerűbb megtanulni táncolni. A felnőttek már sokkal görcsösebbek Both Aranka szerint, mint a gyerekek. De nem kell tartani, mindenki kezdő.

„Becsukom az ajtót, magunkban vagyunk, mindenki pont ugyanúgy gátlásos, ugyanúgy fél, ugyanúgy újszerű mindenkinek ez az egész.”

Aztán helyre kell egy kicsit rakni a női-férfi erőviszonyokat is, hiszen a táncban a férfi vezet. A néptáncoktató azt figyelte meg, hogy nagyjából egy évtizede egyre erőteljesebbek, önállóbbak a lányok, a nők, mint a fiúk, férfiak – még tanulni is könnyebben tanulnak. Szóval kell egy kis türelem is mindkét fél részéről, hogy a pasik megtanulják, hogy vezetni kell, a nőknek pedig, hogy „ne forogjanak maguktól”.

– Régebben ez is olyan könnyen ment. Olyan jól rá tudtam őket nevelni arra, hogy azért vagytok párban, hogy együtt éljétek meg azt a táncot. Nehezebb ezeket a valódi, emberi kapcsolatokat megvalósítani most, hogy minden virtuálisban van – vélekedett, hozzátéve, a Kékiringóban a tánc nemcsak mozdulat, hanem közösség. Both Aranka szerint, ha egyszer valaki elindul, a zene, a tánc előbb-utóbb a szívébe költözik.