Nem tudta bekebelezni az UFF-ot, most az elnöki posztra próbál beejtőernyőztetni valakit az RMDSZ?

Székelyudvarhelyen ritkán beszélünk arról, hogyan működik az ifjúsági szféra a felszín alatt. Arról pedig még ritkábban, hogy ki és milyen alapon képviselheti „a fiatalokat” – és mit jelent ez a gyakorlatban. 

Az elmúlt hónapokban egyre inkább érezhetővé vált egyféle feszültség, amely székelyudvarhely két legnagyobb ifjúsági szervezete, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) és az Udvarhelyi Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) között kezdett el kirajzolódni. És talán nem is pusztán szervezeti feszültségek húzódnak a háttérben, sokkal inkább a kérdés: maradhat-e helye politikailag független ifjúsági érdekképviseletnek egy olyan városban, ahol az intézményes hatalom egyre inkább egyetlen csatornán keresztül szólal meg.

Ezt próbáltuk meg körbejárni a két érintett szervezet megszólaltatásával. Míg az UFF szerint ma már ők egyre inkább „nem kívánatos szereplők” a város életében, és vannak olyan erők, amelyek háttérbe kívánják szorítani azt, amit az UFF képvisel, addig az UIET a kérdéseinkre válaszként küldött közleményében arra hivatkozik, hogy az interjúkérdések „indirekt módon egy folyamatban lévő belső választásra próbálnak hatást gyakorolni”, ezért elvi alapon nem kívánnak részletes válaszokat adni.

Lássuk, miről is lesz szó:

• Elkezdtük elengedni a fiataljaink kezét
• Az RMDSZ bekebelezte volna az UFF-ot – évekkel ezelőtti konfliktus állhat a háttérbe szorítás mögött
• Magyarország Ifjúsági Fővárosa, Europe Direct és a “trójai faló” - könnyebb lenne, ha nem lenne UFF?
• Miért érzi úgy Farkas Tamás, hogy az UIET után az UFF-nál tudná a fiatalságot igazán képviselni?
• Az UIET kerüli a válaszokat, mondván: kérdéseink indirekt módon egy folyamatban lévő belső választásra próbálnak hatást gyakorolni 

Elkezdtük elengedni a fiataljaink kezét

Mielőtt szervezetekről, pályázatokról és személyes konfliktusokról lenne szó, érdemes egy lépést hátralépni. Az UFF és az UIET között feszülő ellentétek ugyanis nem a semmiből keletkeztek, és nem is kizárólag intézményi rivalizálásról szólnak. 

A háttérben egy tágabb, régóta húzódó kérdés áll: mit kezd ma Székelyudvarhely a fiataljaival, ki és milyen alapon formálhat értékrendet, és hol húzódik a határ közösségi nevelés, érdekképviselet és politikai szocializáció között. Az alábbi fejezet ezért nem egy szervezeti vitát, hanem egy általánosabb válságérzetet mutat be – azt a szemléletet, amely szerint a felnőtt társadalom fokozatosan elengedte a fiatalok kezét, miközben egyre több szereplő szeretne beszélni a nevükben.

Toth Tímeáva (az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke)l egy kávé mellett beszéltünk a székelyudvarhelyi ifjúság jelenlegi helyzetéről, háttérben meghúzódó konfliktusokról és tévképzetekről. 

Szerinte a székelyudvarhelyi ifjúsági szféra körül érzékelhető feszültségek nem egyik napról a másikra alakultak ki. Úgy látja, ezek egy hosszabb ideje fennálló közösségi állapot következményei. Megfogalmazása szerint régóta érzi azt, hogy „nem adunk eléggé magunkra társadalmilag”, és ennek a hatásai egyre inkább megjelennek a mindennapokban.

Démonizáltuk az előző városvezetést, vártuk az újat, hogy jön majd a megváltás, jön majd a kánaán – és valahogy aztán nem jött egyik sem. És ezért elsősorban nem is a városvezetés a felelős, hanem mi magunk, udvarhelyiek, akik részéről zéró a számonkérés.

Hogy pontosan mire is gondol, egy példaként a fiatalok helyzetét hozza fel. Úgy látja, az elmúlt időszakban „elkezdtük teljesen elengedni a fiataljaink kezét”, miközben épp nekik lenne a legnagyobb szükségük iránymutatásra. „A fiatalok nem ezt érdemlik” – mondja.

Kritikusan említi azokat a helyzeteket, amikor fiatalok – köztük 18 év alattiak – politikai tartalmú (material publicitar politic – szerk. megj.) anyagokban jelennek meg. Bár hangsúlyozza: még ha jogilag ez megengedett is, erkölcsileg szerinte egyáltalán nincs rendben. Úgy látja, ez nem az az irány, amely hosszú távon a fiatalok érdekeit szolgálná.

Toth szerint az is érdemes átgondolni – hiszen könnyen gondot jelenthet –, hogy milyen értékeket közvetítünk a fiatalok felé. „Nem biztos, hogy az az irány, ami felé el kéne tolni a gyerekeket, hogy a pénz és a hatalomvágy az a minden, és hogy emögött nincsen semmi.” 

Tanárokkal és a fiatalokkal rendszeresen kapcsolatban álló idősebb emberekkel folytatott beszélgetései alapján egyre gyakrabban találkozik azzal a szemlélettel, hogy az udvarhelyi fiatalok úgy érzik, bizonyos dolgok „alanyi jogon járnak” nekik. Szerinte ennek normalizálása komoly problémákhoz vezethet akkor, amikor a fiatalok először szembesülnek azzal, hogy a való élet nem így működik.

Fontosnak tartja hangsúlyozni: ezért nem a fiatalokat kell hibáztatni. Úgy véli, a felelősség a felnőtt társadalomé. A szülőké, az oktatási intézményeké és mindazoké, akik szerepet vállalnak a nevelésben. Éppen ezért határozottan visszautasítja azokat az általános kijelentéseket, amelyek a „mai fiatalokat” teszik felelőssé. Álláspontja szerint aki így fogalmaz, annak inkább a saját felelősségét kellene megvizsgálnia.

A továbbtanuló fiatalok jelentős része elhagyja Székelyudvarhelyet. A kérdés szerinte nem az, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogy milyen tapasztalatokkal és milyen világképpel indítjuk útnak ezeket a fiatalokat. Nem tartja szerencsésnek, ha olyan elképzelésekkel vágnak neki a jövőjüknek, amelyekről a felnőttek is tudják, hogy nem fedik a valóságot.

Az RMDSZ bekebelezte volna az UFF-ot – évekkel ezelőtti konfliktus állhat a háttérbe szorítás mögött

Ami konkrétan az UFF helyzetét illeti, kicsit azt érzem egyébként, hogy most ilyen nem kívánatos szereplők vagyunk a városban… Fiatalabb vagyok, mint az UFF, és fiatalabb vagyok, mint az UFF-os valamikori történések, de sajnos azok határozzák meg az UFF-nak a jelenét – hangzik el beszélgetésünk során.

Egy tizen-huszon évvel ezelőtti történést említ, amikor is az akkori UFF vezetés és az akkori RMDSZ vezetés között konfliktusok voltak, és ebből kialakult annak a hagyománya a városunkban, hogy az RMDSZ-esek nem kedvelik az UFF-ot, és ezért az RMDSZ-esek próbálják megnehezíteni az UFF-osoknak az életét.

Hogy pontosan mi is történt, arról ő is csak korábbi elnökök beszámolójából hallott, viszont tudomása szerint, annak idején - még Nagy Pál elnöksége alatt – a helyi RMDSZ felkérte az UFF-ot, hogy csatornázódjanak be az RMDSZ alá. Az volt az elképzelés, hogy az UFF lesz az RMDSZ-nek az ifjúsági szervezete, és akkor az UFF-nál majd ki lehet nevelni azokat a fiatalokat, akik annyira ambiciózusak, hogy később majd jó - RMDSZ-es - politikusok lesznek. 

És erre az akkori vezetés azt mondta - szerintem nagyon helyesen, és nem azért, mert RMDSZ, hogyha bármelyik másik párt kérte volna fel, akkor is ezt kellett volna mondani -, hogy nem.

És akkor most érünk el ahhoz a ponthoz, ahol talán összeérnek valamelyest a szálak és betekintést nyerhetünk a jelenlegi városvezetés és a politikailag független ifjúsági szervezet kapcsolatába. 

Tímea itt fontosnak tartja kiemelni: Szakács-Paál polgármesterként és magánemberként mindig is mellettünk áll, és nagyon értékelik ezt a támogatását. Ettől függetlenül azt is hozzáteszi, hogy a városvezetés azért nagyon sok esetben próbált már akadályokat gördíteni eléjük, és az egyértelmű akadálygördítést az RMDSZ frakció részéről érzékelik.

Nézzük a konkrétumokat

Toth szerint elég egy pillantást vetni a városi pályázatok eredményeire, amelyek önmagukban is beszédesek és sok esetben megkérdőjelezhetőek. 

Értékes és hiánypótló rendezvénynek tartja a Léleknaplóm kezdeményezést, viszont ha megnézzük a városi pályázati eredményeket, akkor a Léleknaplóm pályázatot nem az UIET nyerte meg, hanem egy másik egyesület (a SZIA - Székelyudvarhelyi Ifjúsági Alakulat - szerk. megj), de mégis UIET név alatt fut a program.

Habár a cikk írása közben nem sikerült konkrétabb információkat találni arról, miként is kapcsolódik a két szervezet egymáshoz, a közösségi médiában megjelenő posztokból és bejegyzésekből, úgy tűnik, hogy a SZIA (2008-ban bejegyzett ifjúsági, szabadidős tevékenységek és kulturális programokkal foglalkozó civil szervezet) az utóbbi időben az UIET-hez szorosan kötődve működő entitásként jelenik meg.

Nem titok és nem is szeretné kihagyni a felsorolásból, hogy a mindenkori városvezetés mindig is jelentős összeggel támogatta és támogatja a diáknapokat, amiért rendkívül hálásak, viszont azt is ki kell mondani, ami nem feltétlen a napos oldal.

Vannak olyan helyzetek, meg olyan olyan szituációk, amikor egyértelműen háttérbe vagyunk szorítva, azért, mert az UIET kell legyen előtérben. Érezhető az, hogy nagyon sok olyan közpénz van, amit úgy költünk el, olyan rendezvényekre, amiket korábban az UIET szervezett, de most valahogy úgy alakul, hogy nagyon sok pénz van erre szánva, és az összes városi rendezvényen ott van az UIET-nek a logója. 

Tehát nem is az, hogy mi vagyunk hátrányosan megkülönböztetve - bár tényleg azért ott a pályázati elosztáson látszik, hogy messze nem kaptunk annyit, mint eddig - , hanem az UIET van olyan szinten kiemelve és reflektorfénybe helyezve, hogy egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy az UFF az nem is létezik és nem is fontos a városnak.

Az UFF elnök elmondása szerint: Sajnos, vagy nem sajnos, rossz párhuzam, de kicsit úgy érzem magam – van az a maga idejéből eléggé híres gondolatsor, hogy: Amikor a zsidókat vitték, nem mondtam semmit, mert nem voltam zsidó. Amikor a cigányokat vitték, nem mondtam semmit, mert nem voltam cigány. Amikor engem vittek, akkor senki nem mondott semmit, mert nem maradt senki. És kicsit ez van az UFF-nál is.

Ahány emberrel beszélget, függetlenül attól, hogy hol dolgozik - lehet városházi alkalmazott, egy másik civil szervezetnek a munkatársa, vagy önkéntese, dolgozhat a magánszférában - akinek van két szeme udvarhelyen, és érdekli egy kicsit a közélet, az szerinte látja ezt a folyamatot, az UFF elleni törekvések sorozatát.

Mindenki szimpatizál velünk szépen, csendben, de senki nem szólal fel mellettünk akkor, amikor ez úgy igazán számít. És értem azt, hogy félünk a retorziótól, csak nem tartom egészségesnek azt, hogy 2025-ben, mindjárt 2026-ban vagyunk és ott tartunk, hogy félnünk kell a retorziótól, ezért a véleményünket és a gondolatainkat azokat nem mondhatjuk ki szabadon. És az is szomorú, hogy Udvarhelyen eljutottunk idáig hogy gondolunk valamit, de nem merjük kimondani, mert lehet, hogy holnap nem lesz, ahová bemenjünk dolgozni. 

Majd hozzáteszi, kicsit át kellene gondoljuk, hogy akarunk ebben élni, vagy nem akarunk ebben élni. Ő nem szeretne ebben élni. 

De lássuk, mire alapozza az UFF azt, hogy egyre inkább nem kívánatos szereplőnek érzik magukat a városban és úgy érzik, bizonyos embereknek könnyebb lenne, ha nem lenne UFF.