Nem csak olvasni lehet a könyvtár előtt

Kipróbáltuk a könyvtár sakkját – nem nehéz, még fizikailag sem. De nyári délutánokra inkább ajánlanánk, mint hűvös decemberekre.

Állandó sakktábla létesült a városi könyvtár előtt, ezen szabadtéri sakkot lehet játszani – a néhány napja elindított projekt célja az, hogy megszerettesse a sakkot és az olvasást is az udvarhelyiekkel.

Egy próbát (és ha időnk van, többet is) megér a szabadtéri sakk, ami amúgy nagyvárosokban teljesen bevett jelenség, parkokban, tereken ismerősök és ismeretlenek játszanak egymás ellen. Szerkesztőségünk két tagja, Katona Zoli és Gál Előd kerekedtek fel, hogy kipróbálják az újdonságot. Közben Szőcs Endre könyvtárigazgatótól megtudták, hogy előzetes bejelentkezéssel bárki kipróbálhatja a sakkot.

Megtudtak egyéb részleteket is, például azt, hogy egy cég nem készítette el időre a bábukat, így egy másikat kerestek meg, az pedig elvégezte a munkát, de csak november végére tudta „leszállítani", ahogy nálunkfelé mondják. Vannak ruhák is, tehát gyerekek be is tudnak öltözni a figuráknak – mind a ruhákat, mind pedig a bábukat a lépcső alatt, a Látvány- és Hangózanyag Tár felé vezető részen tárolják. Mint Endre ígéri, jövőre kis asztalkák és padok is állnak majd a sakktábla mellett.

Minden azzal kezdődött, hogy a fiúk kihordták a bábukat. Nem kis munka, többször kellett fordulni, Katona a sötétekkel volt, Előd a világosokkal. Egyikük sem nemzetközi nagymester, egyetlen Élő-ponttal sem rendelkeznek tudomásuk szerint, de még az amatőr kategóriában sincsenek magasan – Katona elsős korában egy kórházi ágyon az apjától, Előd ugyanennyi idős korában egy kerti asztalon a nagyapjától tanulta meg a játék fortélyait. A lelkesedésük azonban annál nagyobb volt, bár a hideg sokat kivett belőlük.

Elkezdődött a játék, a sakktábla sokkal átláthatóbb volt, mint gondoltuk volna – minél magasabb valaki, annál jobban átlátja, sőt a könyvtár egyik felső ablakából a legjobb a rálátás, de a MÜTF emeleti ablakaiból is lehet nézni a partit. Máshonnan már nehezebb, de nem lehetetlen.

Gondolkodni ugyanúgy kellett, mintha odahaza, a nagyszobai asztalon levő csipkés terítőre tették volna a vitrinben őrzött, lakkozott figurákat tartalmazó táblát és tartalmát, az agy ugyanúgy beindul. Indultak a gyalogok, ficánkolt a huszár (ahogy itt mondják: a ló), átvágtak az átlókon a futárok, a vezér pedig jobbra-balra osztogatta a halált és szorongatta az ellenséges király nyakát.

Ami a figurákat illeti, fenyőfából készültek, mert amennyiben tölgyből faragták volna, a kisebb gyerekek egy részének igencsak nehéz dolga lenne az emelésnél. A fenyőfa könnyű, viszont könnyen is hasad, tehát leejteni nem kéne őket. Amennyiben a pályára ejtjük a bábukat, nagy baj nem lesz, mert az tulajdonképpen egy speciális gumiszőnyeg – mint megtudtuk, az anyagát egy környékbeli cég gyártja lejárt gumiabroncsok leőrlésével. A bábuknak még finom, új szaguk van, tapintásuk is nagyon új.

A végeredményt nem áruljuk el, de a legelső képen közölt állásból végig lehet nyomni a játszmát- ha olvasóink között van a sakkhoz komolyan értő, akkor levezetheti a meccs hátralevő részét. Ahhoz pedig nem kell komolyan érteni a sakkhoz, hogy kipróbáljuk, csak jókedv és akarat szükséges hozzá.