Néhány szelet szabadságharc, avagy darabok egy nagy-nagy puzzle-ből

Kicsit olyan, mint egy puzzle – de csak azért, mert készítője szétvágta. Hogy miért? Egyszerű: nem fizették ki. Egyben.

Monumentális munkából láthatunk részleteket a Haáz Rezső Múzeumban – a 110 éve elkészült Erdélyi Panoráma fennmaradt részeit bemutató kiállítás március 15-én nyílt meg, de még több hétig látogatható. A legelső teremben négy feliraton a kép történetét olvashatjuk, illetve a nagyszebeni csata történetét – az eredeti Jan Styka-alkotásból a múzeum termeibe összesen 13 nagyméretű kép került.

A második terembe belépve láthatjuk egyben, egy fekete-fehér reprón a maga idejében 120 méter hosszú és 15 méter magas festményt – ez a kiindulópontunk, hiszen itt látszik minden részletében az eredeti alkotás és ide nézünk mindegyre vissza, amikor a kiállított képeket próbáljuk behelyezni az egészbe.

A csatajelenet nagyon sokrétű, hiszen a támadó huszároktól a lengyel ulánusokig, a harc hevében éljenző székelyektől a menekülő, illetve fogságba esett orosz katonákig nagyon sok jelenet van elhelyezve benne.

A művészettörténészek összesen 38 fennmaradt képrészletről tudnak, de olyan részei is vannak az Erdélyi Panorámának, amikből évtizedekkel ezelőtt képeslap készült. Ilyen a csatát szemlélő, lóháton ülő Bem József tábornok képe, illetve a szintén lovon ülő, kalapját emelő Petőfi Sándoré – romantikus, már-már mitizált alakjai a szabadságharcnak, mindkettejükről készült repró-képeslap, ami szintén a kiállítás része.

Érdekesség, hogy a Petőfi képeslapon, a költő mellett a sáncban egy kilőtt ló is fekszik, a valódi körképen ez nagyon messze van a csatában részt nem vevő Petőfi alakjától. Ha viszont egyben nézzük a két képeslapot, a háttérben egy huszár képével, nagyon szép a látvány.

Mint ahogy szép és megdöbbentő látvány az egész – egy pillanatfelvétel a szabadságharc számunkra talán egyik legszebb pillanatáról, amikor a Bem vezette magyar-lengyel sereg fényes győzelmet aratott az osztrák-orosz hadtesten.

Érdekesség, hogy az „égbe temetett" Bem szülővárosának, Tarnównak a múzeuma évtizedek óta igyekszik összegyűjteni a kép fellelhető részeit. Nagyrésze, legalább 75%-a elveszett, a feltételezések szerint az 1944-es varsói lázadáskor is több festményrész elégett, megsemmisült. Ami viszont megvan, az jó állapotban maradt, a múzeumban pedig közelről szemlélhető.

Az alkotótól, Jan Stykától 1897-ben a magyar kormány rendelte a képet, de később nem fizették ki a teljes, megígért honoráriumát – a festő azért vitte el és vágatta részletekre a hatalmas alkotást, hogy legalább úgy tudjon túladni rajta.

Ha kicsit el akarsz kalandozni, menj be a múzeumba és merülj bele. Ha csendben vagy, talán a csatazajt is meghallod.

Részletes ismertetőt a kép történetéről itt és itt lehet olvasni, a szebeni csatáról itt, Bemről pedig itt és itt.